Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-15 / 11. szám
□mbitás sírjánál 1819-ik évben Borsodmező-Csádban született s most nyugszik Erdély kis hazánkban Üdvöt hős lelkének nyugtat sírhalmában áldást békét adjon Isten a hazában Meghalt 1871. április 1-jén. Rózsa Sándor sírjához hasonlóan, a gondolatot és képzeletet a múltba űzi a látvány, a kő, a betű. Bem tábornok ezredtrombitása... Hányszor remeghetett bele a trombita hangja a harcra kész honvédek fülébe, s rezonálhatott a lélek, felkészülve véres harcra, győzelemre vagy halálra... népünk szabadságáért! Borsod megye fiának a Székelyföld anyavárosa adott örök pihenőhelyet. Együvé tartozunk! Együvé anyanyelvünkben, szolgálatainkban, reménységeinkben és csalódásainkban egyaránt. Kis Ferenc ezredtrombitás élete és porai tanúsítják ezt! Vajon a trombitája mellette van-e? — melynek sajátos érces hangja katonai jelbeszédként hirdetett rohamot a szabadságért... Minél nagyobb körülöttem a csend, én annál jobban hallom a trombita hangját, mert az ma is időszerű otthon és itthon egyaránt, mert nemes értelmű szabadság nélkül rongyot sem ér az életünk! Dr. Kováts Isiros Rózsa Sándor sírja a szamosújvári rabtemetőben —1995 Az más labancokról Hogy megrettentek őkegyelméék, amikor — elsőre — az Anti-Soros (tehát nem világpolgár, hanem magyar polgár) csapat győzött! Soros honi élharcosa, Konrád rögvest a barikádra hívta hittársait a Mucsában. Talpra, ficsúrjai a világnak! Kartellba, kocsistorlaszba, a nemzeti hagyományokba kapaszkodó szerencsétlen flótásokat pedig (kimondottan világpolgári eleganciával) a búsba küldték. Amúgy e mosdatlankodás reáragadt a hozzájuk csapódó s rögvest beijedő valahai álnemzetiekre. Hallgasd a keresztény katolikus Esterházyt, ki — hogy is mondjam — a Szabad Népben káromkodik kanászmódra. Mi kanász módi a csürhésivadéktól természetes, ám egy főrangtól csak akkor, ha előbb berosál. (Eszerint: sikerült vele ezt megtétetni.) Persze Antiék rögvest avval kezdték a Anti Konrád külhoni hangos-képes (sajtolatlan) sajtóban, hogy micsoda nyilasgyanús banda ez az úri és pökhendi „magyar” „és” „demokrata” „fórum” „ — se magyar, se demokrata, se fórum, se semmi, csakis ők és a hasonszőrűek klánja magyar és demokrata és szószékre méltó, s a többi —, hogy a végén már az egyébként is jó ideje hülyített nép rákapjon Konrád legújabb ajánlatára is: ne izguljál, gyújtsál rá! — Mári! Huán!... Vagy Huána? Most akkor fiú vagy leány illik Márinkhoz?... — jön zavarba újmagyari népünk. Hogyne, kábítószert a lurkójának! Hogyisne. Hogyne, szerintük rabolhatsz, rombolhatsz, gyilkolhatsz, csak ne sértsd e szabadságoddal a más szabadságát! S ha igen? Istenem, leülsz két-három évet az aranyklotyós áristomban. S hogy fonnának kötelet a tömeggyilkosnak — nem számítva, ha testvéreiket öldöste —, hisz NEKI joga van az élethez?!... Miért járna iskolába a gyermek, ha nem akar? — következik Antiékból. Miért tanulna, ha egyszer az ökörlét kényelmesebb? Minek dolgozni, lógni jobb. Hagyjuk békén, ha nem akar fegyvert fogni a hazáért?! Csak ha kedve tartja. Sehonmi bitang ember. Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. Nem is tartják már költészetnek az effélét, csak ha nem jelent semmit! Magyarok, Istenére, esküszünk... Undorító, ugye. Minek szeretni, amikor a gyűlölet több örömet ád? Kurta Miska Zaránd vármegyéből 74 NFKK1