Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-26 / 17. szám

ékek (XIII.) tűk nagyon szép hétezer éves kőesz­közök is voltak. Alkalmasint tanul­mányozta őket egy amerikai kolléga, Ernestine S. Elster, akinek részletesen elmagyaráztam a helyzetet. Könyvé­ben hosszan írt róluk és lelőhelyükről: The Hungarian-Romanian Friend­ ship Dam: A magyar-román barátság gátja. Ahogyan az ásatás során elne­veztem a lelőhelyet. 41. Némi kiegészítést kell itt ten­nem egy már letárgyalt baloldali érték újonnan felismert fogalmához, a hen­tes, mint színpadi paraván ügyéhez. A Szentigazmondó ugyanis (a hír, mint tudjuk még mindig szent!) a napok­ban beszélt róla. Rámutatott, hogy legalább 49 embert lőttek agyon az NDK-ban a határőrök a kommunista (pardon, szocdem) vezérek parancsá­ra, mikor azok könnyelműen ott mász­káltak a berlini fal környékén. Két­ségtelen, hogy a Szentigazmondó jól ismeri a fontos baloldali matematikai értékek közül az osztást: voltak azok a szerencsétlen áldozatok négyszer any­nyian is. (Új értelmet nyert ezzel a régi diákszólás: ma temetik a matemati­kát.) A Kossuth rádió szentigazmondó szolgálata viszont 1996. január 15-én 16 óra 9 perckor per bizarr színjáték­nak nevezte a dolgot. Szegény kerítés­­ugrálók, sohasem tudhatják már meg, hogy voltaképpen nem is határsértők, hanem színészek voltak. És persze nem az agyonlövések voltak a szín­játékok, hanem az ismét elkezdődött bírósági tárgyalások. (Folytatjuk) Az más labancokról A földalatti Beszélő olvasójából vált Beszélőt nem forgatóként egy határmenti (sokak szerint eléggé li­­berabiolsi) lap szemléjéből értesülök Beszélőke egyik utolsó elvi hazugsá­gáról: Alexa urambátyám a demok­­ rácia „prominens”, tehát (mondjuk) kimagasló ellensége, s arcátlanság, amiért még nem nyújtotta be lemon­dását a Kártya-kormánynak. Az el­követő — állítólag, mert (újabban) magam e lapot kézbe nem veszem — Tamás Gáspár Menyhért Boldizsár, az anyaországi bölcsek legújabb böl­cse. Akar Beszélde Révai-kori laptár­sai az elvtársaknak: — Könyörgöm, ezt még nem töm­tétek ki?­­vetkezhet. Kitartás elvtársak, még ez is béke­Persze nagy kitartás nem kell, hisz ahol a rokonaim élnek. A­­mára Ta­más Gáspár Menyhért Miklós Bol­dizsárnak nyilván a demokrácia es­küdt ellenségének tetsző, amúgy elég egyértelműen önkényellenes s ezért rég betiltásra érett) Mozgó Világ szi­gorúan ellenőrzött estje után a mar­komba nyomta a lengyel bolsi hunta szabadságtiprása ellen tiltakozó szá­mot. A sötétben helybéli kartársai ii és a demokratikus ellenzék, míg az egyik (bevallották: TGM) mucsaszni, Kurta Miska Zaránd vármegyéből a miniszterelnök már­ egykori külö­nítményes. Beszélde 1982-ben a Beszélő második szá­mát terjesztette Alexa bátyámuram abban a csonkaországi városban, válaszul a másik (állítólag) zsidózni nem kezdett. —Te kezdted! Te-te. Mindenesetre Kendtek, Beszélő Tamás (+G+M+B+), alaposan meg­változtak, mert hogy: aki más, mint kegyelmetek, az nem demokrata? Be kár. Alexa, engedelmükkel — úgy tu­dom —, maradt magyar demokrata. Szóval nyolcvankettőben kegyel­metek nem gondolták komolyan? Arrafelé a szabadság — ha de­mokratikus is — ennyit ér? Jó uraim abban a kibalzsamozott Beszéldében, hogy lehetnénk kény­­re-kedvre a Kendieké? Ki látott még ennyi hamis kár­kocsijába ülve mutattam, mit sze­reztem, megrettenve kért, tegyem el, ne is lássa, nem tud róla! Akkor még együtt haladt a nemze­tgást...

Next