Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-03 / 18. szám

(XIV.) páncélszekrényeket azonban jól be kellene zárni. Hogy ő kit tart ki, azt nem tudjuk. A jelekből ítélve kétségtelen, hogy fura módon egy nyilván nem mucsai származású miniszter támadta meg útszéli hangon az ugyancsak nem mucsai kormány ülésén a szintén nem mucsai, hanem panamai születésű Bokrost. Mint Sándor Laci beszá­molt az úri szópárbajról, „nem volt éles szóváltás közöttünk, csu­pán Bokros Lajos támadt nekem a kormányülésen olyan útszéli han­gon, hogy végül a miniszterel­nöknek kellett lecsendesítenie. Ez a stílus nem méltó egy demok­ratikus állam miniszteréhez”. Hát bizony nem! De mi lett volna, ha­­éles lett volna a szóváltás? Akkor a nem mucsaiak szokása szerint élessel lettek volna? S mi lett vol­na, ha a kormányfő nem olyas­valaki lenne, aki ki nem állhatja a durvaságot? Az útszéliről egyébként nem mucsaiak esetében volt már szó. Most megtudtuk, hogy az útszéli hang nem demokratikus, és csu­pán baloldali kormányüléseken szokásos. A nagy bankkonszoli­dáló bizonyára azt a 150 milliócs­­kát sajnálta, amit nem kötegelhe­tett oda a nyolc vagy tizenöt vagy huszonkét vagy kétszáz milliárd mellé Budapest Bankjának. Ezt a csekélységet olyan egészségkon­szolidációra fordították, amiről ki­derült, hogy nem is baloldali ér­ték. Hanem kidobott pénz. Pedig vehettek volna belőle szép képe­ket is, és maradt volna bundája is a didergő MTK-nak. (Folytatjuk) Az más labancokról Húgyagynak Az előbb említettek egyike — annyira otromba az, amit leír, hogy restellem a nevét a valódi za­­rándi lúdtollamra tűzni — úgy véli: TGM, amiért valamelyest megérteni kezdi a Magyar De­mokrata Fórumot, „...MDF-es lett, ez az MDF-et védi, ez nyilas!...”. Pedig mindössze annyi történt, hogy Tamás (és Gáspár és Miklós) kezdi érteni, mit követett el a de­mokráciával szemben, amikor a demokratikus jobboldal ellen uszított, s hogy mégiscsak jobb lenne nekik—jakobinuséknak — , ha legközelebb sem a szélsőjobb, hanem ismét az előbb szétvert jobboldali demokrata tábor kö­vetkezne. — Ne mondd... Jópofa, nem mondom! (Zarándban, hol még ennyi de­mokrácia sincsen.) ...Tehát írónk szerint nyilas az, aki pártolja az MDF-et, miből arra lehet következtetni, hogy aki pedig a fórum tagja, egyenest maga az ör­dög! Nácinál is ezerszerte rosz­­szabb. (Hogy az RMDSZ-ről ne is be­széljünk.) Pedig, ha jól vélekszem, az MDF-esek a kezdetektől mind­mostanáig egyaránt elutasítják a kommunizmust és a fasizmust, mindkét oldal szélsőségétől óva­kodnak! Ez teszi gyűlölködővé... a va­lamelyik önkényuralommal rokon­­szenvezőt?!... A Marx eltervezte, Lenin valóra váltotta, Sztálin kiteljesítette, Rá­kosi behurcolta, Kádár jóváhagyta „népi” „demokrácia” keze teszi be itt a lábát az ajtón, mert ez az ő hangjuk szaga: aki a Marx-hívőktől jobbra áll, fasiszta! Az MDF-es pedig, ha lenácizza a bolsiját, tömeggyilkos! Ejnye, elvtársaim a pokolban... Hamis tartásai a világnak (csak nehogy egyesüljenek!). Kurta Miska Zaránd vármegyéből Honfoglalási lovastúra Hét lovas kerekedett fel. A hét magyar törzs képében őshazánkba mentek. A régi útvonalon zarándo­kolnak lovon haza. Augusztus 20- ra, Ópusztaszeren érnek célba. Ele­ink évszázadok alatt tették meg e távot. Persze ők nem túráztak. Lak­tak, jöttek. Egy menetben, jelképe­sen is szép e túra és a tavalyi is az volt. Kurszán és Árpád magyarjai is eddig jöttek. Tudomásul vették, hogy Nyugat-Európa megtelt. Vét­kes szerénység. Ha egy kicsit is forrt volna bennük a trianoni düh, akkor meg sem álltak volna az At­lanti-óceánig. Ott dús füvön legel­hettek volna máig a nyájak. Dzsin­­gisz kán, Szulejmán és Sztálin hadi­népe odáig nem hatolt. Csupán az Európa védőpajzsa címet nem kap­tuk volna meg. De hiszen úgyis odalett. Hiába fizettünk érte 1100 évig. Európát nem érdekli. Ame­rikát még úgy sem. Nem hoz sza­vazatot az elnökválasztáson. Lovasaink, ha jöttök, mutassátok az utat tovább. Kalandozók nyomá­ba hadd lépjünk jussunk után. Csohány János ■ f:ilm * ■ 4 Ma­­­t In M­­­I

Next