Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-10 / 19. szám
(XV.) rendően köszöntötték egymást: jó napot, Németh etaas. — Jó napot, Kádár etárs. — Hogy szolgál az egészsége, Németh etaas? — Megteszi, Kádár etárs. — Tudja meg, azért hívattam, mert nagy megtiszteltetés érte, magát neveznénk ki a paart gazdasgpolitikai titkaaraanak. Gondolom, elvállalja ezt a nehéz, de szép feladatot, a népgazdasg felvirangoztataasát. — Szívemből szólt, Kádár etárs, gyönyörű a feladat, el is vállalnám, de van két baj. — Mi lenne az, Németh etaas? — Hát az egyik, hogy én bizony elöljárogatok templomba. — Sebaj, Németh etaas, rövidesen úgyis megalakul a hívő tagozatunk, legalább maga lesz a pozitív péda. De mi a masik? — Hát az, Kádár e társ, hogy én sohasem voltam, és nem is vagyok kommunista. — Függöny. Németh úr elvtársat a vasfüggöny leengedése közben kirúgják a szobából, majd a pártból is. Fura módon mégis ő lesz az első kereszténykommunista miniszterelnök. Igen, ott a német kereszténydemokraták, itt meg a kereszténykommunista Németek, így kerek a világ. Mivel Németh elvtárs rejtve régi ellensége volt a vasfüggönynek, hozzákezdett a darabolásához. Jóval később Bokros elvtársat, majd utána régi és kedves munkatársát, Medgyessi elvtársat nevezik ki az elvtársak fő-fő gazpolosnak. Megbukott Magyarországon a kommunizmus hatodik szakasza, hogy rövidesen felkészüljön a bukásra a hetedik. A kommunizmus ugyanis mindig megbukik, akkor is, ha újrakezdik. Ennek a hetedik kommunista alagútnak még nincs itt a vége, ennek a sorozatnak azonban egyelőre igen. Pedig jobban örülnék, ha fordítva lenne. Boldizsár úr köztiszteletben álló ember. Már első pillantásra látszik, hogy szellemi foglalkozást űz. (A második pillantásra már felmerül a gyanú, hogy a szellemi foglalkozás űzi őt.) Valaha fekete haja ma már inkább szürke, háta kissé hajlott és csontjai csak annyi izmot hordoznak, amennyi a számítógép kezeléséhez, az autóvezetéshez és a bevásárláshoz szükséges. Mostanra, mikor már jócskán elhagyta már az ötvenet, tökéletesen berendezte az életét, a lakását, a családjához és a világhoz fűződő viszonyát. Reggelente — a megadott időben — kávéval ébreszti a feleségét. Mire rendbe rakja a szobáját, a felesége is elkészül, akit autóval a munkahelyére , fuvaroz. A városban még elintézi kisebb-nagyobb ügyeit, majd hazasiet. Ekkorra már teljesen kiürül a ház, ki-ki a maga dolga után rohangál, és Boldizsár úr ekkor érzi magát igazán elemében. Végre hódolhat munkájának és egyetlen szenvedélyének: számítógépes programokat írhat! Habár Boldizsár úr eredeti végzettsége villamosmérnök, a programozás lassacskán mégis meghódította az életét. Először csak kedvtelés volt, később munka, megélhetés, végül élete célja és egyetlen értelme lett. Délután négyöt óráig fel sem áll gépe (gépei) mellől, akkor is csak azért, hogy hazahozza, fodrászhoz vagy vásárolni vigye a feleségét, este még úgy kilencig-fél tízig dolgozik. Bár lakása fel van szerelve a modern háztartástechnika minden vívmányával, ő ezekből nem sokat élvez. Tévét ritkán néz, néha zenét hallgat, de legtöbbször az újság felett alszik el. És másnap, amikor a 30. házassági évfordulójukat megünnepelendő egy hétre elutaznak a feleségével, Boldizsár úr összepakolja a számítógépét, beteszi a csomagtartóba és elindul. Pihenni... Hamza Ágnes Egy tisztes úriember (egy napja) Az más labancoknál Nem szeretem dolgok Erről szól az ember a legnehezebben, minek ártani bárkinek, rosszat mondani arról, ki ellenedre van. Nem az ember, hanem amit eléd rak... magából. ...Jót, vagy semmit? Ha valami bűzlik, jobb arról hallgatni. Nagy ívben kikerülni! ...Nem írni róla. Csak hát, ha egyszer... gyónni kezd az ember. Meg kell vallanom ezt is. Bocsánat! Szántszándékkal belelépni... — A másik oldalon állóról nem írunk rosszat!—Óvnak, mert hogy mi nem bántjuk őket! Hogy amazok annál könnyebben leteríthessenek bennünket. — A tieitek A látogatókról, a mieink A Magyarokról írnak! Hogy a csudába ne. —Uraim, sok a szöveg. Mihály, ugye: — Savanyú a szöllő, savanyú! Zarándi olvasóként valóban. No smoking. Szegény, legény. ...Előtted az Alföld, mögötted Bihar, Bél, Zaránd, Világos, Makra, Radna havasa. — Ha valaki magyar, még ha gyilkol is, megvédendő, oly kevesen vagyunk! Zarándban sem maradtunk túl sokan, de hogy bármiféle rosszfiút támogassunk, rosszleányt szeressünk... csak azért, mert magyar?! Kurta Miska Zaránd vármegyéből