Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-20 / 38. szám
ÚJ OYARIMAT ! Pár napja múlt, hogy leereszkedett hozzánk az „isteni Jacko”. Aki nem tudná, ő az a popsztár, aki leginkább arról nevezetes, hogy nem azonos önmagával. Eredeti bőrszínét például kifakíttatta (holott — mint tudjuk —, a fekete szép...), a haját mesterségesen bodorítják és egyenesítik; átszabott ábrázatára roszszabb pillanataiban saját maga se ismer rá. A róla szóló híradások azt is megemlítik — pro és kontra —, hogy szexuális érdeklődése se az, ami. Ezt a kétségkívül nem mindennapi embert (King of Pop, a plakátok szerint) különös örömmel fogadta nálunk hódolói hada. (Előző látogatásakor a Parlament folyosóin pl. egyenesen egy miniszteri szintű alattvalója kalauzolta...) Nem csoda. A mi Trianonban megcsonkított hazánknak szintén megszokhatatlanul természetellenes a kontúrja. Mindehhez a bolsevizmusnak köszönhetően jól el is maszatolódott az ország képe, és — bár itt-ott előbukkan még a hajdan oly büszke, nemes lélek — az utóbbi évek balliberális kormányzása óta magyar nemzeti identitásról már alig lehet beszélni. Márkel király országa lettünk... ORUIVDIOCI Érdekes tervet dédelget az MLSZ. Eszerint az NB I- es futballistákat afféle szintfelmérésnek vetnék alá, megállapítandó, hogy melyikük csak amatőr és ki a profi, kit kell lejjebb sorolni és ki való a válogatottba. Mindezt a mai magyar labdarúgás egyre szánalmasabb helyzete ugyancsak indokolja. Elnézve a balliberális kormány eddigi produkcióját, igen tanulságos valami hasonló szintfelmérést náluk is elvégezni. Megvizsgálni például, hogy a kormánytagok mennyire ismerik — és hogyan alkalmazzák — a demokrácia írott és íratlan szabályait, mit tudnak kezdeni egy orruk alá tolt alapszerződéssel és egyáltalán: hány miniszter hit mindössze néhány hónapot ülni a bársonyszékben. (Arról most ne essék szó, hogy máshol esetleg mennyit ülhettek volna...) Rögvest kiderül, hogy ez a koalíció bizony — enyhén szólva — nem egy nemzeti válogatott. Gyönge amatőrök csupán, csak éppen övék a labda... — Ó — KOALÍCIÓS KORMÁNYTORTA A habkönnyű torták alapja a jó piskótatészta. Ennek a kormánynak az első éve — az alapja —, egy kidolgozatlan tésztából készült. Úgy, hogy a habot kikavarták, a tojássárgát felverték, s hozzá csomós lisztet adtak. Az infláció növekedésével és a bérek leszorításával kicsit csodálkoztak (de csak egy icipicit!), hogy a tészta szíjas, ehetetlenné vált. Ahelyett, hogy ,,kibokrosodon” volna, lapossá, illúziórombolóvá vált. A torták alapját jóízű, finom likőrrel szokták meglocsolni. Minálunk is meglocsolták, csakhogy gyomorkeserűvel... A szlovák-magyar alapszerződéssel. Oszt, hogy kiderült mégsem jó a piskóta, úgy döntöttek, legalább egy kis pikáns krémmel töltik meg. Csakhogy addig tették-vették a vajat — a hidegről a melegre —, hogy megavasodott. A húzd meg, ereszd meg „technológia” eredménye: egy zavaros, megkeseredett massza. Hiába főztek ki a politikai boszorkánykonyhában besamelmártást, az sem segített. Harmadik rétege a tortának (s a harmadik éve a kormánynak), a piskóta másik fele. Mielőtt még ráhelyezték volna, a gyomorkeserű másik felével újra meglocsolták, a román-magyar alapszerződés aláírásával. Ezek után nem nehéz kitalálni, milyen lesz a torta maga. Még hátra van a tejszínhab. Hajói felverik a negyedik évben, kinézetre lehet szép, de összességében ez a torta ehetetlen lesz. Aki ezt megkóstolta tudja, hogy ennél jobbat is kisütöttek már igazi szakértő szakácsok. Csak rajtunk áll (és a hozzávalók minőségétől), hogy a következő torta milyenre sikeredik. Mert mindig lesz újabb és újabb sütet torta, amit muszáj lesz megkóstolni.