Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1996-12-19 / 51-52. szám

Nyílt levél Románia elnökének Tisztelt Emil Constantinescu Úr! Olyan magánemberként írok Önnek, aki 1978 óta magyar állampolgárként Ma­gyarországon lakik, akinek elődei nyo­mon követhetően mintegy négyszáz éven át éltek Székelyudvarhelyen. Az osztály­harc, majd a Securitate elkeserítő zaklatá­sai nyomán szülővárosomból előbb Nagy­váradra távoztam, majd 52 éves korom­ban, máig sem szűnő fájdalommal hagy­tam el szülőföldemet, melyen megkínzot­­tan, de bűntelenül és büntetlenül éltem. Kérem Elnök Úr, engedje meg, hogy a novemberben lezajlott választások ered­ményeként Románia elnökévé választása alkalmával - magánemberként - fejezhes­sem ki örömömet és reménységemet afö­lött, hogy az Ön és kormánya vezetésével a román és magyar nép az igaz megbéké­lés útjára térhet, és egymás őszinte segíté­sével és becsülésével a demokrácia olyan szintjére emelkedhetünk, melyet nem csak népeink, de Európa nagy és művelt népei is elvárnak tőlünk. Rendkívülien nehéz és felelős munkája eredményes végzéséhez igaz szívvel kívánok Önnek egészséget, fizikai és erkölcsi erőt népe és népeink je­lenének és jövőjének szolgálatához! Tisztelt Elnök Úr! Választási győzelme első pillanatában a rádió híradása szerint Ön választópolgáraitól, köztük bizonyára a magyaroktól is, bizalmat kért. A későbbi híradások szerint az RMDSZ tagsága igen magas százalékban vett részt a szavazá­son, és szavazásával személyesen Önt, il­letve az Ön és koalíciós pártjai által képvi­selt politikai irányzatot támogatta. E kö­rülmény önmagában is az Ön által igé­nyelt bizalom teljes megadását jelenti, melynek erdélyi magyarként, önérzettel, személy szerint is örülök. Mivel az erdélyi kisebbségi magyarságot nem csak isme­rem, hanem közösségük tagjának érzem és vallom magamat, kérem, szülőföldem népének bizalmát tekintse olyan emberi erkölcsi és politikai értéknek, melyre a kölcsönösség alapján mindig számíthat. Élni akarásuk, türelmes megbecsülésük, fennmaradásuk feltételeinek biztosításáért - nyilvános eskütétel nélkül is - a kisebb­ségben élő magyarság olyan állampolgári hűséggel fog válaszolni, mely példája le­het az együtt élő népek örök barátságának. Végül kérem az Elnök Urat, engedje meg, hogy szíves figyelmét felhívjam Ma­­gyari Lajosnak, a román szenátus tagjának „Bethlen Gábor álma” című versére, melynek szelleme a romániai magyar ki­sebbség megvalósítható „álmát” fejezi ki, és alapja lehet minden jószándékú, nyílt­szívű román és magyar ember kölcsönös becsülésének és igaz barátságának. Igaz tisztelettel és reménységgel Tiszadob, 1996. december 1. Dr. Kováts Lajos a biol. tud. kandidátusa Nyilatkozat 1. A magyarországi jobbközép pártok frakciói nevében örömmel gratulálunk Emil Constantinescu Románia el­nöke és a kormánykoalíció választási sikeréhez, a kor­mány gyors megalakulásához. 2. A demokratikus pártok sikere a román választásokon, bi­zonyítja, hogy visszafordul Közép- és Kelet-Európában, a „vilniusi gyors”, azaz régiónkban a szűk csoportérde­keket követő kommunista utódpártok felett végképp el­járni látszik az idő. 3. Meggyőződésünk, hogy a román demokráciának még az 1989-es fordulathoz képest is jobbak a kilátásai 1996 karácsonyának előestéjén. Constantinescu elnök úr an­nak a páratlan ténynek a tudatában veheti kezébe Romá­nia vezetését, hogy a román történelemben ő az első ál­lamfő, aki demokratikusan és alkotmányosan nyerte el tisztét. 4. Magyarország demokrácia iránt elkötelezett keresztény­­demokrata, konzervatív és szabadelvű pártjai mindig is tisztában voltak azzal, hogy az évszázados problémák­kal terhes magyar-román kapcsolatok rendezésének fel­adata a demokratikus erőkre vár. Ezért is támogatjuk a román demokráciát. 5. Megítélésünk szerint a csaknem kétmilliós romániai ma­gyar kisebbségi közösség sorsának rendezése és Romá­nia demokratizálásának folyamata nem választható szét egymástól, ugyanannak az éremnek két oldala. A romá­niai magyarság közösségi autonómiáját a román de­mokrácia fokozatos kiteljesedésétől várjuk. A decentra­lizáció és az autonómia pedig elősegíti a demokrácia ki­­teljesedését. 6. A magyar-román viszony nem azonos a magyar-román alapszerződéssel. Az Diescu-féle „megbékélési folya­mat” léggömbjének - amely a két nép közötti elemi bi­zalmatlanság megnyilvánulása volt - egyenes következ­ménye a Horn-Iliescu nevével fémjelzett dokumentum. Ne feledjük, hogy az alapszerződés megkötésével az egyik volt kommunista nyújtott kampánytámogatást a másiknak. A szöveg szakmailag is annyira csapnivaló, hogy a jövő magyar-román közeledésének nem lehet kielégítő kerete. Mindezek alapján pártjaink frakcióinak a magyar-román alapszerződésre nemet kellett monda­niuk. 7. Meggyőződésünk, hogy az euro-atlanti csatlakozás Ma­gyarországnak és Romániának egyaránt érdekében áll. A geostratégiai veszélyen és szempontokon túl biztosra vehető, hogy a csatlakozási folyamat hatásaként a bel­politikában egyre inkább a demokratikus erők kerülnek jobb pozícióba. Budapest, 1996. december 11. Szájer József frakcióvezető Fidesz-Magyar Polgári Párt Demeter Ervin frakcióvezető MDF Isépy Tamás frakcióvezető KDNP EZ A HÉT

Next