Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-19 / 29. szám

A» Ki szere­tje magát? Kósáné Kovács Magda kijelentette, nem szó szerint: a magyar népnek kellene szégyellnie magát, ha irigykedve szóvá teszi, hogy Hárn miniszterelnök úr szerény, közel százmillió forintos vityil­­lójában piheni ki majd fáradalmait. Ez így igaz, mert belefáradhat abba a sok jótettbe, amit népének nyújtott. Vajon kinek kellene szégyellnie magát a szakértelem nélküli gazdaságpolitikáért, a kapkodásért, az előző kormányra mutoga­tásért, a manipulált statisztikáért, a korrupcióért, a panamákért, amelyek feltűntek a felsőbb körökben is. Vajon kinek kellene szégyellnie magát az önkormányzatok ellehetetlenítéséért, a tragikus lakáshelyzetért, a becsapott állam­polgárok jogos sirámaiért, akikre rásózta a roskatag, korhatag, életveszélyes lakásokat, amiket az aládúcolt cölöprengetegek tarta­nak össze. Vajon kinek kellene szégyellnie magát, hogy egyre több az olyan hajléktalan, aki önhibáján kívül került a szabad ég alá és aki ott pusztul el az utcákon, tereken, s akiknek megboldogulását már csak névtelen sírok jelzik. Vajon kinek kellene szégyellnie magát az elkótyavetyélt köz­üzemekért, az abból eredő korlátlan díjemelésekért. A gáz-, vil­lany-, vízdíjakból felgyülemlett kifizethetetlen adósságokért? Vajon kinek kellen szégyellnie magát a kilakoltatásokért és az­ért, hogy betegeket, családosokat űznek az utcára? Vajon kinek kellene szégyellnie magát a panelrengetegekben lakó ellehetetlenült családokért, nyomorúságos sorsukért, több millió ember lakásgondjáért, azokért, akik képtelenek fenntartani otthonaikat. Vajon kinek kellene szégyellnie magát, hogy a hatalomban ülők közül jó néhányan a rendszerváltás idején, vagy napjainkban, tit­kos forrásokból, összeharácsolt javakból 50—100 milliós palo­tákat emelnek és többmilliós autócsodákon furikáznak? És szemet hunynak az adócsaló újgazdagok kastélyai felett? Vajon kinek kellene szégyellnie magát, hogy a lakótelepek, városrészek, falvak nyomornegyedekké válnak és közben gomba­módra nőnek a budai hegyek lejtőin az egykori elvtársak és a bankokkal összefonódott liberális elvtársurak kacsalábonforgói. Vajon kinek kellene szégyellnie magát? Jól tudják azok, akikre vonatkozik. Jól tudják, akiknek az ügyeit menten lezárják vagy eltussolják. Olykor cinikus mosollyal vagy durvasággal, például a sajtó esetében: „Takarodjanak ki innen!” Természetesen ellenzéki tollforgatóknak szól az alpári, elvtársi fel­szólítás. Leintik a vádlókat és továbbra is ígérgetnek, jó nagyokat mondanak. Szégyellje magát az, aki a családokat, a fiatal házasokat a jobb-bal, bal-jobb Zavar van a hazai politikai erőterek minősítésében, illetve elne­vezésében. Többnyire a jobb a bal és a bal a jobb. Néhány évtized­del ezelőtt teljesen világos volt, hogy a baloldali, például szo­ciáldemokrata párt az alacsonyabb néprétegek szószólójaként, az elitista, arisztokrata uralkodó körökkel szemben tevékenykedett. A tőkések voltak a jobboldalon, a kiszolgáltatottak, az egyszerű nép a baloldalon. No, most ez nálunk így semmiképpen nem igaz. Gon­doljunk csak a törvényhozó testület, a parlament díszes üléster­mére: valóban a baloldalon ülnek az MSZP képviselői, de soraik­ban találhatók az új tőkések legnagyobb számban. Az MSZP­­SZDSZ koalíció oldalán vannak a nemzetközi tőke kegyeltjei is. Ez a kormány liberális-monetáris jobboldali gazdaságpolitikát csi­nál. Mitől baloldali? Mert szocialista a neve? A szociális érzékenység átszorult a jobboldalra. Ők lázadoznak a drasztikus nyugdíjkorhatár-emelés ellen, a kórházi ellátás szűkí­tése, a pedagógusok tömeges elbocsátása ellen. Ők kérik számon a bérből élők fizetésemeléseit, ők lettek a nemzet, a nép, ha úgy tet­szik, a „kisemberek” felkent harcosai. Az élet megfordította a sze­repeket. A helyzet olyannyira faramuci, hogy a gyakorlatban a ha­gyományos jelzők hangsúlyozásával mindenki önmaga ellen for­dulhat. Ha a szocialisták mostanában a baloldali értékeket hangsú­lyozzák, saját kormányuk kritikusai lesznek, miközben a mai el­lenzék napi kiállásait dicsérik. Ha pedig a jelen ellenzéki, tehát névlegesen jobboldali pártok a jobboldaliságnak követelnek na­gyobb teret, ez úgy is értelmezhető, hogy a kormánykoalíció poli­tikájának erőteljesebb érvényre jutását forszírozzák. A jobboldali­­ság a gyakorlatban most náluk fedezhető fel. A sommás jelzőkkel jobb tehát csínján bánni. A konkrét poli­tikai elképzeléseket és cselekedeteket konkrét érvekkel és magya­rázatokkal ajánlatos és kívánatos minősíteni. Az, hogy jobb vagy baloldali a politikában ma nem sokat mond, önmagában egyáltalán nem alkalmas a meghatározásra. Megbélyegzésre is alkalmatlan. Bizonyos szűk politikai körben talán elegendő, de a választópol­gárok számára bizonyosan nem. Bal-jobb, jobb-bal hogy is van ez? (gál) IYM( HE­X magukra hagyott öregeket megfosztja otthonuktól és megfosztaná anyaföldjüktől is. Földönfutók országa lettünk. Egy biztos, nem a népnek kellene szégyellnie magát! Angyal János Türelem, türelem Azt olvasom a rózsadombi Népszavában, hogy a mogyoródi Forma-1 futam alkalmából idénymunkát vállaló prostituáltakat a rendőrség — a jelenlegi jogi szabályozatlanságok miatt — jobb híján úgynevezett türelmi zónákba terelteti. Úgy legalább szem előtt vannak. Elnézve a mai magyar valóságot, mintha efféle türelmi zónában lenne a honi politikusok és egyéb közéleti személyiségek egy része is. Hiszen az orrunk előtt folyik a legszemérmetlenebb szabad­rablás, a maga meztelen valóságában mutatkozik meg a legmaga­sabb szintű korrupció, sőt akár nagy nyilvánosság előtt, csopor­tosan elkövetett alkotmánysértésre is van kijelölt hely: a parlamenti patkó bal oldala. Még szerencse, hogy nincs az a türelmi zóna, amelynek határa ne lenne. Gondoljunk például 1998-ra... Óvári.

Next