Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1996-08-02 / 31. szám

Az más labancokról s­pülünk, szépülünk Legalább kiderül, kik az ellenzékiek! - örvendezett 1988-ban a pártbizottsági em­ber (a Pártházban) (a pártbéli eltársainak). Minálunk, Zaránd Magyarországnál maradt részén, majd (nem annyira) 1989- ben ’90-ben egészen nálunk a nagyzarán­­di to­varis. Mert hogy akkor itt is, ott is (ITT-OTT) megvadultak a népek! Még a leggyáváb­bak is kiálltak a gátra! Máma. Azaz egy időre. Aztán egyre kevésbé, ma már majd ha bolond lesz! Hogy a búsba ne. Amikor ezeknek lett igazuk?! Azoknak, akik úgy vették a nem régi legújabb fordulat éveiben: a tisztelt ellen­zék (ellenség) most szépen kimutatja a fo­ga fehérjét, s ami eddig (addig, míg műkö­dött a kommunista zsarnokság, azaz az egypártrendszer, ne adj Isten a „proletár­­diktatúra”) elképzelhetetlen volt, szinte összeírták magukat! Kész röhej, de a nagy forradalmi lendületben kiadták, kifélék­­mifélék. Sorra lelepleződtünk! MDF-be, RMDSZ-be, Kisgazdapártba, Liberális Pártba, Szociáldemokrata Szövetségbe, miegymásba léptek a marhái a demokra­táinak! Kész lett a névsor, nem kell evvel is bajlódniuk a továrisoknak a Pártházban (meg az Államrendőrségen)! Avéhában, szekuritátéban. Nagyromániában, Kismagyarország­­ban. Merthogy egy évtized sem telik belé s már attól kell tartanunk (itt, meg ott), an­nak a pártmuksónak lett igaza! Teremtőnk. Szűzanyánk. ...El ne hagyj. Csak most már (remélem!) nehezeb­ben boldogulnak velünk. Kurta Miska Zaránd vármegyéből Elnökök a Kremlben A második szovjet alkotmány megszületése után, 1936-tól, létrejött a Nemzetiségi és Szövetségi Tanács által megválasztott Legfelsőbb Tanács, amely egy elnökből, tizenöt alelnökből egy titkárból és tizenhat tagból állt. Akkoriban került sor a Tanács elnökének megválasztására is. Hatáskörébe tartozott a protokoll. Kitüntetések átadása, állam­fők fogadása, nagykövetek megbízó leve­leinek átvétele, halálos­­életek aláírása stb. Beleszólása a hatalomba nem volt. Ők voltak a kommunista rendszerek legsi­kerültebb bábjai. 1938-ban a Tanácsok megválasztották az első elnököt, M. J. Kalinyint, aki haláláig töltötte be tisztségét. Egykoron munkás forradalmár volt, nem tartozott az élcsapathoz, amolyan szürke eminen­ciásként kezelték. Magas, szikár alakja, ősz haja, kecskeszakálla egy mesebeli jóságos apára emlékeztetett. Jól beleillett a zsarnoki rendszer képébe a pionír buk­sikat simogató és a sztahanovista elvtár­sakat ölelgető bácsika. A polbüró üléseken Sztálin oldalán szép csendben szunyókált, vagy bólogatott. Körülötte valami mégsem volt rendben. Sztálin Kalinyin feleségét koholt vádak alapján, üldözési mániájának köszönhetően a gu­­lágra száműzte, de az elnök a helyén maradhatott. Ez is a Nagy Vezér ciniz­musára vallott. Kalinyint 1946-ban egy még szürkébb alak, az egykori ősszovjet szakszervezeti elnök Ny. M. Svernyik követte, aki na­gyon ritkán szerepelhetett a személyi kul­tuszában tetszelgő Sztálin mellett. Ő volt a bábok bábja. Vezére halála után neki is mennie kellett. Hruscsov hatalomra jutásakor a „cso­port” tagjai: Malenkov, Bulganyin, Miko­­jan, Vorosilov felosztották egymás között a hatalmat és így lett az új elnök az egyko­ri magyarországi szovjet helytartó: Vorosilov. A már szenilis agg marsall karácsonyfára emlékeztető tábornoki uni­formisát felcserélte elegáns nyári-téli öltönyökre és elvtársaival ellentétben ál­landóan világos öltözékekben reprezen­tált. Halála után Mikolján ült az elnöki székbe, aki Hruscsov legjobb barátja volt. Úgy emlegették, mint a kor legjoviálisabb politikusát. Szokástól eltérően a Szovjetben fiatal­nak számító, közel hatvan éves Brezsnyev ülhetett az elnöki bársonyszékbe. Nagyon sok híve volt a törtető, energikus, már ad­dig is nagy karriert befutott Leonyid Iljics­­nek. Elérkezett az az idő, amikor híveit maga mellé állítva kirobbantott egy pucs­­csot, ami megdöntötte Hruscsov hatalmát. Brezsnyev elnökségét átadta Ny. V. Pod­­gomijnak, a puszi pajtásnak, aki annak előtte az Ukrán Sz. Sz. K. első titkára volt. Később Podgomij is hatalmi babérokra tört, legjobb barátja helyére pályázott, de Brezsnyev, miután tudomást szerezhetett a lator barát tervéről, süllyesztőbe küldte, és biztos, ami biztos alapon, megválasz­tatta magát a Legfelsőbb Tanács el­nökének. 1977-től ’82-ig, haláláig volt a Szovjet legfelső, első embere. Később egyre jobban kirajzolódott az államelnöki kép, ami Gorbacsov esetében már majdnem, hogy működött és az őt követő Jelcin, mint Oroszország elnöke, ma már teljes hatalmi jogkörrel ténykedik, habár az orosz parlament olykor megvétózza határozatait. Elkezdődött az orosz elnökök korsza­ka. Valószínűnek tűnik, hogy folytatják elődeik, a cárok, első titkárok agresszor politikáját, amelynek lényege a ter­jeszkedés, a kisállamok, népek megszál­lása, leigázása. A jelenlegi orosz hatalom ténykedése a fentieket igazolja a csecsenek elleni háborújával, amikor is egy nép szabad­ságvágyát fojtja vérbe. A NATO esetleges terjeszkedésével kapcsolatban többször is elhangzottak el­nöki fenyegetődzések. Vajon a nagyhatalom majdani elnökei milyen politikai lépéseket, húzásokat tar­togatnak a jövőre? Egy biztos, nem sok jót! Ezt súgja a birodalom történelme. Angyal János E .IMrne EZ A HÉT , 13

Next