Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-23 / 34. szám
Az más labancokról Nincsen ördögi összeesküvés sehol, nincsen Tel-Aviv—New York-tengely, de igenis vannak egyre szorosabb kapcsolatban álló üzletemberek, bankárok, pénzügyi és egyéb szakértők Londonban, Szingapúrban, Párizsban, Tokióban, Frankfurtban, Prágában, Hongkongban, Pesten és persze Tel-Avivban és New Yorkban is. Közös nyelvük az angol, és köreikben a származás és lassan már a nemzeti hovatartozás sem számít annyira, mint a szakértelem és a kézzelfogható eredmények — bölcsködik, erőltetné reánk a maga bankárszemléletét Vermes elvtárs az Újvilágból, mint (potomság!) történész. Hogy ne mondják ők a szakértelem működtetésének, hogy kis hazánkból 1990-től legalább egy Marshall-segély ment ki az ő megtámogatásukra, csillogó-villogó bankházaik életben tartására, a hangoskodásukhoz szükséges levegő lesz- tesz, abcúg tosítására, a kisemmizett világ további izzadságba, könnybe-, vérbeborítására! Jó uraink ott a Pokolban, a Disznófejű Nagyúr anglusnyelvű s a megnyuvasztandó közemberektől már teljesen független, valóban eredeti nemzeti hovatartozástól függetlenül egy brancsba tartozó rablók birodalmában (különösképp ha történészek tetszünk lenni), ne tessenek elfeledni, hogy ugyanígy ugattak ránk a török világbirodalom megszállottai, a német agyalágyulás fölkentjei, vagy épp a nagyorosz világhódítás tökkelütöttjei! Ők is hasonlókra hivatkoztak, s lám, hova jutottak. Nem tetszenek attól félni, hogy egyszer a népek elküldik Kendteket a búsba? Hogy ne mondjam: a francba. ...S igen jellemző az általuk mitőlünk (amúgy eléggé) megkövetelt toleranciájukra, a nem rájuk, hanem ránk jellemző másság tökéletes elutasítására, hogy éppen ellenkezőleg: ők ellenben nem viselnek el bennünket! Még pontosabban: hülyének tartanak, hisz úgy veszik, aki nem tart velük, önmagának árt. Merthogy nemzeti öngyilkosság nem a Disznófejű Nagyurat szolgálni! Aki pedig ellenáll, őrült! Mondom, tiszta amerikai szabadelvűség! MÍG ÖN DURMOL, DOLGOZIK A ... BANKÁR. Nem is marad semmid! ...Afrikai sorsra szánt hazádban. Ezt kéne észrevennie magyarnak, románnak, mennyire ugyanaz vár reánk, ha bedőlünk nekik s nem jövünk rá, hogy mindez nem egyéb, mint világméretű zsebmetszés. Kurta Miska Zaránd vármegyében Illúziórombolás Ellopták az autómat. Pedig nem volt hivalkodó, „csak” egy kis magyar Suzuki. Nekem persze nagyon drága, hisz többéves gyűjtögetéssel, munkával szerzett spórolt pénzen vásároltam. Egy év alatt a környezetemben négy autó került a gátlástalanok kezére: először férjezett lányomé, majd a lányom barátnőjéé, néhány hete a barátomé, és most az enyém is. Szinte már éreztem, hogy nem úszom meg. Egyszer már feltörték és a rádiót vitték el belőle, azután megrongálták, feszegették a zárat, nemrég összetörték a helyzetjelző lámpa buráját. Új zár, új kulcs, új műszaki vizsga, új zöldkártyával, ugyanis 3 éves volt. Mindössze 25 ezer kilométert futott. És most fuccs! Lehet, hogy nem lesz többé autóm, hiszen most kényszerből a nyugdíjra várok. No abból nem lehet autóra spórolni! Ha munka nincs, kocsi sincs többé. Ez egy ilyen kilátástalan világ! Ez egy ilyen gátlástalan világ! És még vannak, akik csodálkoznak, hogy ebben az országban sokan nosztalgiáznak a megélhetési biztonság, a közbiztonság után. Nagy hiba, mármint a csodálkozás, nem mintha a nosztalgiázás értelmes dolog volna. Sem az egyikkel, sem a másikkal, de még a gyűlölködéssel sem lehet jobbat kínálni a meghaladott állapotoknál. Be kellene ismerni a közelmúlt nagy tévedéseit, az illúziókat, az ellenzék tapasztalatlanságát, a realitásérzék nagy hiányát, mert ha nem dobták volna ki a fürdővízzel együtt a gyereket is, ha nem akarták volna olyan görcsösen bizonyítani, hogy korábban minden rossz volt, a többpárti demokrácia 1990 utáni, első kormányzati időszakát nem kísérte volna akkora csalódás, félelem és nagy elfordulás. Most a nagyobb fertőt és a nyomort is eltűri a nép, mert még egyszer nem akar nagy fordulatot. Az ilyen fordulatokba ugyanis bele lehet ár gebedni! Valószínű nem is ringlispílt akartjátszani a nép, hanem, ahogy ígérték, a nyugodt erő vezényletével kevés fájdalommal akart egy életképesebb gazdasági rendbe menetelni. Gyanítom, hogy az ellenzék még ma sem látja saját hibáját. Egyszerűbb a népet lebirkózni, merthogy nem érti a nemzeti konzervatív, egyébként jószándékú erőket, pedig azok érte erőlködnek. Kádár népét valóban nem csakKossuth népeként kellett volna, múlt századi stílusban megszólítani. Eltelt 150 év, 100, de az is elég, hogy 50 év. Parlamentáris polgári demokráciát céloztak meg a mostani politikai pártok is, de ez nem lehet ugyanaz, mint a századeleji selymes-csipkés polgári rend. Az már poros. Egy kegyetlenül erőszakos világ köszöntött ránk Az ideológiai háborúk után, a gazdasági háborúk kora. Nem hiszem, hogy a lehetséges világok legjobbika. Az „átkosban” a biztonságunkért, a megélhetésünkért odaadtuk részlegesen szabadságunkat, megalkudtunk a véleményszabadság rovására is. De most mit kezdhetnek sokan szabadságukkal megélhetés nélkül, a munka, az alkotás borzasztóan beszűkült lehetőségeivel? Azt mondja a rendőr, hogy azon az éjszakán, amikor az autómat ellopták, eltűnt a belvárosban egy 150 milliós értékű autó is! Fel sem tudom fogni, milyen lehet egy akkora értékű kocsi. Hát mi az én károm ehhez képest? Csakhogy az én autóm számomra úgy tűnik pótolhatatlan. Akinek meg százötvenmillióra futotta, tud majd venni másikat, legfeljebb egy kicsit olcsóbbat. Micsoda különbség! Külföldet kiszolgáló nyájas politikusok, mások értékeit gátlástalanul elrabló éhezők, vagy a pénz szagára idomított erkölcstelen figurák. íme nekik vagyunk kiszolgáltatva! Tovatűnt 1988—89 „békés forradalmának” jobbító szándéka, lendülete, lelkesedése. Már az idei ünnepeknek sem tudtunk igazán örülni, sőt ünnepelni sem. Könnyen lemondtunk az expóról, pedig azzal építhettünk volna valami kis szeletkét a fővárosban, ami utódainknak maradt volna emlékül. Nem volt túl sok örömünk az olimpiában sem, amiből a szervezők Coca-Cola reklámot csináltak, no meg jégkrém és egyéb árubörzét. Hogy ott az emberi verseny lett volna a lényeg... tényleg volt az is, emberi ügyesség sokpróbája a szendvicsben elrejtve. Ha valaki azt hiszi, vissza akarom hozni a meghaladottat, a múltat, nagyon téved. Én a jelent és a jövőt szeretném jobbnak látni. Azt hiszem, hogy lehetett volna, lehetne kevesebb illúzióval, kevesebb ártalommal, kevesebb szenvedéssel újrarendezni sorainkat. Ha a többség nem tűrné a kevesek garázdálkodását, ha valóban akarná, hogy a népnek legyen itt hazája a következő évezredben is, és ne csak a lakájoknak, ne csak a rablóknak, ne csak a tolvajoknak! (Gál) EZ A HÉT