Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1996-10-04 / 40. szám

Az más labancokról Szerb Antalék?... Hiába, aki ennyit olvas! Mit lehet tenni, az ember egészen kikupálódik, szinte már irodalmárrá válik, ha valamennyire érdekli a szép­írás s alkalomadtán csonka magyaror­szági lapokat forgat. Most épp a Szabad Népből kibújni képtelen (nem is akaró!) Népszabad­ság lep meg. Tokajban (vagy hol) találkoztak a magyar írók s ott egy pestbuda­i egyetemi oktató, népszabadságíró (és gondolom - szerkesztő) honfi — ha jól vélekszem, Tarjány Tamás a neve — arról bölcsködött, hogy egyete­mén (eszerint: a pestin? a pesti ál­lamin? mert gondolom — remény­­em! —­ nem a Kálvin, vagy a Luther vagy a Károli Egyetemen rontja az új elvtárs a levegőt) a hallgatók „elu­tasítják a történelmi tapadású fogal­makat”, s hogy jönnek a Szerb Anta­lok s jönnek majd az ifjú kíméletle­nek is! Jöjjenek! Nem tudom, ki fél tőlük. Szerb Antal-féle tudós íróktól,külö­nösképp, nem tart még az amúgy eléggé tájékozatlan zarándi ember sem, sőt, magam úgy vélem, éppen­­hogy ráférne már erre a pesti újkom­­munár — nyaktilónyitogató — „irodalom”-ra egy kis gatyába rázás. Az új kíméletlenek pedig nem jön­nek, hanem már a nyakunkon van­nak! Az Új Magyarországban (ame­lyet az anyaországiak az egyetlen olyan pesti lapnak tartanak, amely egyértelműen a nemzeti szellemű polgársággal tart) Végh Antal vágta a képükbe: olyan „irodalomtörténetet” is elkövettek már, amelyben nem sze­repel Kodolányi János! Mi az nekik. Ami nekünk... A mindenünk! ...Hasonlóan a népünkhöz, ha­zánkhoz, nyelvünkhöz, irodalmunk­hoz hűséges társaihoz. S (drága uraim ott a pesti kom­ munában) mi lészen, ha az „ifjú kí­méletlenek” meggondolják magukat s nagyságtok teljesítményét söprik a történelem szemétdombjára? ...Lenne min nevetnünk itt Zaránd vármegyében! Kurta Miska Zarándvár­megyéből Az én objektívem s Álmaink alkotmánya A népünk szeretetéből, választóink bizalmából összeállt MSZP-SZDSZ- koalíció által megalakult kormányunk minden sürgős munkát elvégzett im­már. Mint a hírközlő eszközökből is tudjuk, nemzetünk ütemes léptekkel halad a Kánaán felé (mindennemű torz áthallás kerülendő!), már semmi akadálya a magyarság megboldogulá­­sának (ismét nincs helye áthallásnak), és csak egy feladat van hátra, amit még nem végeztek el: új alkotmány kell. Mert Werbőczy, Rákosi áldott nevei után Hárn és Pető is kell fém­jelként a legfőbb törvényre, az eljö­vendő nemzedék életét szabályozó alkotmányra. Bár mostanság tapasztalható némi hezitálás, az eddig napvilágra került tények alapján az új alkotmányt való­színűleg az alábbi rendező elvek sze­rint tervezi összeállítani a kormányzó koalíció. Magyarország államformája: szo­cialista kiskirályság. Az állam célja az állampolgárok döntő többségének jobb létre szende­­rítése a Magyar Televízió és az Egész­ségbiztosítás révén. Az állampolgár kötelessége: az állam jelenlegi veze­tőinek mindenkori újraválasztása. Az államot a drága jó kormány kormányozza. A vezetés két (f)él­­csapatból áll. Mindkét (f)élcsapatnak mindent Szabad. Demokratikusan. Szövetségben. A hatalmi ágak egy részét időnként látszólag másokkal is megosztják. A többi hatalmi ágat a két­­f­élcsapat csak egymás és a rokonok között hajlandó megosztani, ezek a külföldi kapcsolatrendszer, a média, a nemzeti tőke. Az államvallás Magyarországon a többistenhit, mindig az aktualitások­nak megfelelően. Követőit az igaz­­hitűek gyűjtőnéven ismerjük. Mindezek ellenére hazánk polgára a korlátolt lehetőségek hazájában él. Az állam ugyanis minden polgára ré­szére biztosítja a korlátlan meggazda­godás lehetőségét. Például az infláció segítségével a kormány arra törek­szik, hogy hazánkban előbb-utóbb mindenki milliomos lehessen, de van más út is, mint ahogy miniszterelnök úr már választási kampányában jelez­te. Elég, ha a népesség gúvadt sze­mekkel nézi a tévét, hetente láthassa, hogy bárki milliomos lehet nálunk. Nem kell más, csak jól kell kaparni a nyeremény micsodáját, és ha az ugráló gömböcske nem löki le a sárga hengert, csak úgy dőlnek a milliók. Aki pedig ennyi csodálatos lehe­tőség mellett is nyomorog, az magára vessen. Az olyan nem is érdemli meg, hogy megszavazhassa az új alkot­mányt. Kiss Oszkár EZ A HÉT

Next