Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-11 / 41. szám
Az én objektívem Fizetésnap. Persze ez nem érdekli a kicsi lányt. Robog haza, szokás szerint éhesen, kipirultan robban be a konyhába. Máris szerteszét a táska, a kabát, amely azon melegében le is pottyan a fogasról. De egy pillantás a mamára, s máris halkabb a „szia anyu!” mint máskor. A mama számol. Előtte egy nagy füzetben minden kiadás rögzítve van újabban, meg egy nagy halom: a sárga csekkek kupaca. A kislány már tudja, ilyenkor csendben kell maradni. Újabban. Valamivel halkabban a szokásosnál becsörtet a szobájába, elővesz egy könyvet és tanulást mímel. Csak mímeli, mert rettenetesen kikívánkozik belőle a közelgő születésnap apropóján a nagy óhaj: a görkorcsolya! Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, de utána két hónap keserves várakozás következett. Abban maradtak anyuval, meg apuval, ha a bizonyítvány jó lesz, no meg addig ő is jó lesz, lehet a dologról szó. Csakhogy azóta a várt fizetésnapokon megváltozott a helyzet. Anyu ilyenkor mindig ingerült, felcsattan a hangja ha szólnak hozzá, utána meg csak számol és számol, oszt meg szoroz. A végén pedig mindig rajta, a legkisebben csattan az ostor. De anyunak tudnia kell, hogy ez a mostani egy különleges alkalom, tudnia kell, hogy még csak kilencet kell aludni és szülinap lesz! Csak el ne felejtse! Nem búja tovább a kicsi lány, lecsapja a könyvet, és kioson a konyhába. Lassan anyu háta mögé kerül. Először megsimogatja, majd odabújik egészen, arcát anyu arcához szorítja, még egy puszit is ad szokás szerint, mint a hízelgő kiscica. Aztán odasúgja a mamának: — Agörit, azt ugye nem felejtetted el? A mama először nem mozdul, nem néz rá. A kislány most elébe kerül, megáll előtte. Néhány pillanatig csak nézik egymást. A kislány szólal meg először. —Anyu, ne sírj... Kis Oszkár Anyu, ne sírj! Az más labancoknál A Patua Majdnem azt mondom, fura ura! De még félreérti valaki ! Horger Antal professzor úr nagyságához méri ezt a nyolcvan milliárd dolláros vagyon fölött rendelkező „internacionalista” — kozmopolita — talján pénzcsinálót... Az egyik pesti rádióban hallom a Fiat gépkocsigyár torinói urát, amint épp dicséri a kommunistákat. Csak nem a Kossuth Lajosról elnevezett adón? Mert a Petőfi nevét használó műsor szinte hatatlan a zarándi falvakban, a Bartók Béláról elkereszteltről pedig — a vétel lehetetlensége miatt — csak hírből tudhat itteni magyar ember. Valóban elég fura: a tőke embere — mint állítja— az olasz választásokon azért támogatta a (kommunistákat is magába foglaló) baloldalt, mert jobban bízik benne, mint a nacionalistákban, akik „adottságaik” (?) miatt eleve akadályai az európai egyesülésnek. A liberális politikát, amelyben az állam nem védi a polgárait (ellenük, a Pénzvilág Uraival szemben), a baloldal képviseli... Jó vicc, nem mondom! A baloldal, mint a milliárdosok lelkiségének megfogalmazója, a baloldaliság, mint a nagytőke érdekvédelme... a szegénységért bármire kész közéletiség!... a gyáros világmaffia, mint az igazságos tulajdonviszonyok élharcosa! A valóban (ország)határtalan és (valóságosan, nemkülönben mértéktelenül) szabad rablás helyett az elesettek fölemelője: a nemzeti tőke!..? —Nebolondíts! Persze, ahogy össze lehet hozni az 1989-es bukaresti forradalmiságot az Iliescu-kormány 1996-os támogatásával (az 1988-as pestbudai hősiességet a Horn-kabinet az évi kiszolgálásával) — a KGB révén —, a baloldalt is a világtőkével! (Majdnem röviden mondtam.) Ha a baloldal nem baloldal. Mert a Fiat persze nem enged! (A tőke hogy tehetné, a munka viszont... eltűnik... balról.) Ha valaki, a baloldalban bízó szegény népet végképp lehetetlenné (ellenállásra teljesen alkalmatlanná) tenni igyekvő világtőke szolgálójának szegődő „liberális” bagázs. S mily fura fordulat: a mindig és mindenben, mindenkor és mindenhol kiszolgáltatott kétkezieket a honi polgárság védi — mert magát is csak így mentheti át... Európából (Amerika elől)? Szegény Európa: Rád hivatkoznak mindenféle kurafiak, a hazátlanságot önérdekből közérdeknek hirdetők, a népek Európáját amerikanizálni — egyneműsíteni — akarók, az üzletelésük előtt minden gátat elsöpörni igyekvő hazudozók! — Ha neked is annyi pénzed lenne... Tán akkor sem állnék e hamiskártás karba. Kurta Miska Zaránd vármegyéből