Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-12 / 28. szám

Az más labancokról Nagy­böjti vigalom Nagyböjt első vasárnapján tartották meg a csonkazarándi kisváros Nagyzaránd Szálló­jában a Vármegyei Szabaddemokraták Bálját. A farsangfarki — farsangzáró, a hegedű vonó­ját holnaptól a tokba záró — húshagyókeddet követő hamvazószerda utáni első nagyböjti hétvégén sorra kerített SZDSZ-es bál s a vele szorosan összefüggő lakoma díszvendége Kuncze Gábor belügyminiszter és felesége, Kunczéné Fellegi Katalin volt. Mint a csonka­országi sajtó híradásaiból kitűnt, a húsvét előtti nagyböjt első vasárnapján a megye SZDSZ-es — s mint azt a figyelmes helybéliek észreve­­hették, egyébként hithű keresztény — elnöke nyitotta meg a pártfarsangot, amelyet nyitó­tánc, majd Kuncze Gábor SZDSZ-es belügy­miniszter (a hírek szerint egykori piarista diák) pohárköszöntője követett. Az SZDSZ-es bál a párt helybéli vezetőinek, tagjainak, híveinek, támogatóinak, szövetségeseinek nagyböjtkez­dő lakomájával folytatódott, s a bál közbeni eseménysort a nemkülönben jeles SZDSZ-es művész (éppen ezért — nyilván — minden­képpen pártsemleges, pártatlan, független, nagy szürkeállományú, tehát Szakember) Bródy János műsora után éjféltájban SZDSZ- tombola zárta. (Hogy e Párt tomboláján mit le­hetett nyerni, emberünk nem tudhatta meg, mert addigra már elmenekült; más hírek — pontosabban: más megfogalmazás — szerint kitette a szűrét.) Mielőtt Ámen helyett SZDSZ-t monda­nánk, itthoni — tehát amonnan nézve túloldali zarándi — ismerőseim határozott (bár azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy meleg) hangú érdeklődésére iderovom a magyar ha­gyományokat mód fölött tisztelő, valamint még szociálisan érzékeny Szabad Demokraták Szövetsége nagyböjtkezdő megyebáljának ételkínálatát aszerint, amit ki nem küldött tudósítónk tudott meg. A’la carta (avagy nagyböjt SZDSZ-módra): — kacsamájpástom libamáj feltéttel, ana­­nászos pulykamell rizsával és csurgatott na­rancslével, erdő(kerülő)-mester-desszert falat­kák (ez nyilván a kímélő ételsor); — hortobágyi húsos palacsinta lóhústalan, (Hajh,) Rákóczi (Bercsényi) töltött vaddisznó­borda vegyes körettel és egészen kevert idény­saláta, somlai galuska spenótmentesen (ehhez már jó — bár nem kimondottat­ nagyböjti — gyomor kellett); — magyarosan vegyes ízelítőféleség, rán­tott borjúszelet (időben kirántva) vegyes­ de­­körettel, krumpliropogós, fagylalt (kémünk je­lentése szerint tán ez lett volna a legjobb, ha addigra ő maga nem kezdi meg a negyven napi böjtöt; mindamellett az egyik kukától megtud­ta, hogy az eredetileg tervezet farsangi Bokros-becsináltat a rendezők meghagyták szent — ? — szövetségesüknek, az MSZP- nek). Uram, irgalmazz (nekünk). (Nekik is, ha hagyják maguk.) Kurta Miska Zaránd vármegyéből Könyvsor. Beszakadt a sufni teteje. Az elkorhadt, elrothadt fagerendák nem bírták el a házmestert, és az évtizedek alatt összegyűlt por, szemét, törmelék rázuhant a könyvekre. A sufni ugyanis dugig volt könyvekkel. A magyar irodalom gyöngyszemeit és a világ­­irodalom legnagyobb alkotásait elöntötte a mocsok és az egész héten kitartóan zuhogó eső. A keményfedeles, cirádás külsejű 1903- as Jókai-sorozat Teleki Pál 1943-ban kiadott politikai gondolataival, a népi írókkal, Mik­­száthtal, Móriczcal együtt szenvedte el a gyalázatot. De hogy ne vádoljanak szűk­­látókörű nacionalizmussal, provincializmus­sal: Tolsztojnak, Gorkijnak éppúgy kijutott a sárból, mint a francia lírikusoknak, vagy ép­pen Thomas Mann-nak. Az olvasó persze megkérdezheti, hogy ke­rültek ezek a felbecsülhetetlen értékű kincsek egy rogyadozófélben lévő, dohos sufniba? Szegény ember vízzel főz — tartja a régi magyar szólás. Ha kicsi a lakás, melynek „bús düledékei” lassan életveszélyesek, a könyvek kikerülnek a sufniba. Magyarországon ez a könyvek, az igazi művészet sorsa: nincs rá hely, nincs rá idő. Pe­dig annyi, de annyi mondanivalója van ezek­nek az átázott, bepiszkolódott tanításoknak! De nem hogy elolvasni, még méltó helyre me­nekíteni sincs ideje, energiája az embernek. Csak most, hogy már megtörtént a baj, vettünk erőt magunkon, és sajgó szívvel, féltő szeretettel porolgattuk, szárítgattuk őket. Ahogy beléptem a fészerbe, s a kezembe vettem a legelső könyvet: mintha sebesültet mentettem volna ki a tűzvonalból. Kicsit bi­zony el is érzékenyültem. Talán ezt a sufnit ki tudjuk üríteni, s így az európai — s annak szerves részeként a ma­gyar — irodalom gyémántjai megmenekül­nek a pusztulástól. Csak az fáj nagyon, hogy tudom: sok-sok olyan sufni van a világon, amelynek dohos, penészes félhomályában csak a bogarak és az egerek falják az értékes gondolatokat. Ágoston Balázs i­HHiHh­H EZ A HÉT Vészhelyzetben a szlovákiai magyar sajtó Mikszáth Kálmán szülőfalujában, a­­ szlovákiai Szklabonyán emlékünnep-­­­séget tartott a Palóc Társaság és a Ma­­j­­­gyar Újságírók Közössége, valamint a­­ MÚK Losonc-Salgótarjáni Tagozata.­­ Az első magyar újságíró egyesület­­ I alapításának századik évfordulója al-­­­i­kalmából megkoszorúzták az alapító i­s elnök, Mikszáth Kálmán emlék- f­ő­tábláját. Találkozójukon elhatározták,­­ hogy e nyilatkozattal is felhívják a szlovákiai magyar pártokat, egyháza-­­­kat, érdekképviseleti szervezeteket, a magyar kormány illetékes hivatalait, a magyarországi parlamenti pártokat és a Magyarok Világszövetségét egy­­ közös tanácskozásra, melynek felada­ta a vészhelyzetben lévő szlovákiai magyar sajtó és tömegtájékoztatás gondjainak felmérése, enyhítése, illetve a gondok megszüntetése, a­­ szlovákiai magyar újságíróképzés­­ anyagi és szervezeti hátterének meg-­s teremtése. Budapest, 1996. június 28. Magyar Újságírók Közössége IM Közlemény Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány a napokban ingyenes jogsegélyszol­gálatot hozott létre. Az alapítvány egy több mint 25 éve eredményesen működő nem­zetközi szervezet magyarországi csoportja. Egy speciális területen, a pszichiátria területén védi az em­beri jogokat, a sajnos még nap­jainkban is sokszor előforduló visszaélések esetén. Üzenetet hagyhat számukra a következő számon: 262-7800/800

Next