Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-12 / 28. szám
Az más labancokról Nagyböjti vigalom Nagyböjt első vasárnapján tartották meg a csonkazarándi kisváros Nagyzaránd Szállójában a Vármegyei Szabaddemokraták Bálját. A farsangfarki — farsangzáró, a hegedű vonóját holnaptól a tokba záró — húshagyókeddet követő hamvazószerda utáni első nagyböjti hétvégén sorra kerített SZDSZ-es bál s a vele szorosan összefüggő lakoma díszvendége Kuncze Gábor belügyminiszter és felesége, Kunczéné Fellegi Katalin volt. Mint a csonkaországi sajtó híradásaiból kitűnt, a húsvét előtti nagyböjt első vasárnapján a megye SZDSZ-es — s mint azt a figyelmes helybéliek észrevehették, egyébként hithű keresztény — elnöke nyitotta meg a pártfarsangot, amelyet nyitótánc, majd Kuncze Gábor SZDSZ-es belügyminiszter (a hírek szerint egykori piarista diák) pohárköszöntője követett. Az SZDSZ-es bál a párt helybéli vezetőinek, tagjainak, híveinek, támogatóinak, szövetségeseinek nagyböjtkezdő lakomájával folytatódott, s a bál közbeni eseménysort a nemkülönben jeles SZDSZ-es művész (éppen ezért — nyilván — mindenképpen pártsemleges, pártatlan, független, nagy szürkeállományú, tehát Szakember) Bródy János műsora után éjféltájban SZDSZ- tombola zárta. (Hogy e Párt tomboláján mit lehetett nyerni, emberünk nem tudhatta meg, mert addigra már elmenekült; más hírek — pontosabban: más megfogalmazás — szerint kitette a szűrét.) Mielőtt Ámen helyett SZDSZ-t mondanánk, itthoni — tehát amonnan nézve túloldali zarándi — ismerőseim határozott (bár azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy meleg) hangú érdeklődésére iderovom a magyar hagyományokat mód fölött tisztelő, valamint még szociálisan érzékeny Szabad Demokraták Szövetsége nagyböjtkezdő megyebáljának ételkínálatát aszerint, amit ki nem küldött tudósítónk tudott meg. A’la carta (avagy nagyböjt SZDSZ-módra): — kacsamájpástom libamáj feltéttel, ananászos pulykamell rizsával és csurgatott narancslével, erdő(kerülő)-mester-desszert falatkák (ez nyilván a kímélő ételsor); — hortobágyi húsos palacsinta lóhústalan, (Hajh,) Rákóczi (Bercsényi) töltött vaddisznóborda vegyes körettel és egészen kevert idénysaláta, somlai galuska spenótmentesen (ehhez már jó — bár nem kimondottat nagyböjti — gyomor kellett); — magyarosan vegyes ízelítőféleség, rántott borjúszelet (időben kirántva) vegyes dekörettel, krumpliropogós, fagylalt (kémünk jelentése szerint tán ez lett volna a legjobb, ha addigra ő maga nem kezdi meg a negyven napi böjtöt; mindamellett az egyik kukától megtudta, hogy az eredetileg tervezet farsangi Bokros-becsináltat a rendezők meghagyták szent — ? — szövetségesüknek, az MSZP- nek). Uram, irgalmazz (nekünk). (Nekik is, ha hagyják maguk.) Kurta Miska Zaránd vármegyéből Könyvsor. Beszakadt a sufni teteje. Az elkorhadt, elrothadt fagerendák nem bírták el a házmestert, és az évtizedek alatt összegyűlt por, szemét, törmelék rázuhant a könyvekre. A sufni ugyanis dugig volt könyvekkel. A magyar irodalom gyöngyszemeit és a világirodalom legnagyobb alkotásait elöntötte a mocsok és az egész héten kitartóan zuhogó eső. A keményfedeles, cirádás külsejű 1903- as Jókai-sorozat Teleki Pál 1943-ban kiadott politikai gondolataival, a népi írókkal, Mikszáthtal, Móriczcal együtt szenvedte el a gyalázatot. De hogy ne vádoljanak szűklátókörű nacionalizmussal, provincializmussal: Tolsztojnak, Gorkijnak éppúgy kijutott a sárból, mint a francia lírikusoknak, vagy éppen Thomas Mann-nak. Az olvasó persze megkérdezheti, hogy kerültek ezek a felbecsülhetetlen értékű kincsek egy rogyadozófélben lévő, dohos sufniba? Szegény ember vízzel főz — tartja a régi magyar szólás. Ha kicsi a lakás, melynek „bús düledékei” lassan életveszélyesek, a könyvek kikerülnek a sufniba. Magyarországon ez a könyvek, az igazi művészet sorsa: nincs rá hely, nincs rá idő. Pedig annyi, de annyi mondanivalója van ezeknek az átázott, bepiszkolódott tanításoknak! De nem hogy elolvasni, még méltó helyre menekíteni sincs ideje, energiája az embernek. Csak most, hogy már megtörtént a baj, vettünk erőt magunkon, és sajgó szívvel, féltő szeretettel porolgattuk, szárítgattuk őket. Ahogy beléptem a fészerbe, s a kezembe vettem a legelső könyvet: mintha sebesültet mentettem volna ki a tűzvonalból. Kicsit bizony el is érzékenyültem. Talán ezt a sufnit ki tudjuk üríteni, s így az európai — s annak szerves részeként a magyar — irodalom gyémántjai megmenekülnek a pusztulástól. Csak az fáj nagyon, hogy tudom: sok-sok olyan sufni van a világon, amelynek dohos, penészes félhomályában csak a bogarak és az egerek falják az értékes gondolatokat. Ágoston Balázs iHHiHhH EZ A HÉT Vészhelyzetben a szlovákiai magyar sajtó Mikszáth Kálmán szülőfalujában, a szlovákiai Szklabonyán emlékünnep-séget tartott a Palóc Társaság és a Majgyar Újságírók Közössége, valamint a MÚK Losonc-Salgótarjáni Tagozata. Az első magyar újságíró egyesület I alapításának századik évfordulója al-ikalmából megkoszorúzták az alapító is elnök, Mikszáth Kálmán emlék- főtábláját. Találkozójukon elhatározták, hogy e nyilatkozattal is felhívják a szlovákiai magyar pártokat, egyháza-kat, érdekképviseleti szervezeteket, a magyar kormány illetékes hivatalait, a magyarországi parlamenti pártokat és a Magyarok Világszövetségét egy közös tanácskozásra, melynek feladata a vészhelyzetben lévő szlovákiai magyar sajtó és tömegtájékoztatás gondjainak felmérése, enyhítése, illetve a gondok megszüntetése, a szlovákiai magyar újságíróképzés anyagi és szervezeti hátterének meg-s teremtése. Budapest, 1996. június 28. Magyar Újságírók Közössége IM Közlemény Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány a napokban ingyenes jogsegélyszolgálatot hozott létre. Az alapítvány egy több mint 25 éve eredményesen működő nemzetközi szervezet magyarországi csoportja. Egy speciális területen, a pszichiátria területén védi az emberi jogokat, a sajnos még napjainkban is sokszor előforduló visszaélések esetén. Üzenetet hagyhat számukra a következő számon: 262-7800/800