Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-24 / 43. szám
épernyő előtt - Kérem, az a ház annyira rossz állapotban volt, hogy a vevőnek a vételárból kellett felújítania - hallom a meglepő választ. -Az egészből? - Nem. Előbb az ügynöki jutalékomat és az eredményességi jutalmamat levontam belőle! - Nem is láthatom a pénzt? - Minek? Zsákokban van, úgysem látná! - Meg sem szagolhatom ? - Látja, milyen jó, hogy hozzánk, szakértőkhöz fordult! Maga még azt sem tudja, hogy a pénznek nincs szaga! - És mi lesz, ha az igen csekély vételár nem elegendő a felújításra? Akkor még nekem kell fizetni? Az ügynök félreértette ironikus megjegyzésemet. - Ez üzleti titok, a szerződés záradékába foglaltuk, csak akkor közölhetem Önnel, ha a vevő beleegyezik. - És beleegyezik? - Ha pénzre lesz szüksége, minden bizonnyal! -Miből gondolja, hogy fizetni fogok? - Mit nagyképűsködik? Nincs is pénze! Majd eladjuk a lakását, abból fogjuk fedezni. - A lakásomat? - nyögtem fel - Az is felújításra szorul! A nyaraló vételárából szerettük volna megcsináltatni! - Nem baj, majd felvesz bankkölcsönt és mint adós rabszolga ledolgozza a lakása felújításához szükséges összeget, mert az eladási ár aligha fogja fedezni a nyaralótulajdonos követeléseit. De látom, maga nem elég fiatal ehhez, majd a gyereke, meg az unokája. - És hol fogok lakni? - Maga akart piacgazdaságot! Ezt a lakáspiacon kell megoldania! Az álomnak nincsenek dimenziói. Amint felriadtam, még mindig ebben a témában folyt a parlamenti vita. Nem kellett hozzá nagy ész, hogy észrevegyem, ami nekem rossz álom, az a nemzetgazdaságban privatizációs gyakorlat, amelyen a „Tocsik-ügy” csak púder. Hintik is a port rendesen. Már a szemünkbe is került. Vegyük kérem észre, mióta Tocsik-ügy van, azóta egy szó sem esett a Nemzeti Bank 2000 milliárd forintnyi semmiből keletkezett adósságáról - amiről persze már mindent mondtak, csak azt nem, hogy nem kell kifizetni, nem hallottunk azóta sem a Budapest Bank eladási ügyéről. Ezt Kádár és Kunos elvtársak kedvenc sportjában úgy hívták, hogy gyalogáldozat. Közben a parlamentben dögunalom. A képviselők is inkább máshol vannak, mint az ülésteremben. Kérdés, válasz, szavazás, megy minden a parlamenti demokrácia játékszabályai szerint. Csakhogy tisztelt uraim, ez nem játék! Itt már unokáink verejtékét adják el! És a kormánypárti képviselő urak unokái is fizetni fogják ezeknek a záradékoknak az üzleti titkait! Holly István Az más labancoknál Ellenzéki román Mármint hogy romántik... (Ilyen nyelv ez: ha az ember - úgy érzi - egy szót sem tud románul, akkor is hamar kiderülhet, hogy tisztára perfekt!) (Zarándban - ezen az ősi magyar földön - különösképp.) Egyes balfácánok az egykori ellenzékiség romantikusságáról papolnak, szóval hogy abból már nem lehet megélni; az akkori (hajdani) regényes ellenállás teljesítményei ma már más mércével mérendőek! Akár a közéletben, akár a tudományban, művészetben. Mindezek vonatkozásában valóban nem az számít, milyen körülmények közt született meg egy teljesítmény, merthogy (való!) a végeredmény a döntő. Ér-e valamit, avagy semmit. De hogy leromantikusozzák a tegnapi elnyomók (s fiaik) a valahai - velük szembeni - ellenállást, azon csak somolyogni lehet. Regényes legfönnebb annak lehetett a maga kommunistaellenessége, akit Napnyugatról segítettek, akit odakint ösztöndíj, meleg kebel, szóval mindenképp valami segítség várt; ha efféle ellenzékit bekopertáztak jó uraim (elvtárs korukban), nyugodt lehetett, kihozták onnan! Semmi kétsége nem lehetett affelől, hogy nem sokáig visel vasat a lábán (a Duna-deltában, Doftánán, Szamosújvárott, avagy Vácott, Márianosztrán, a Csillagban), a nyugati emberjogi szervezetek valamelyike kimenti! Sőt. Némi cinizmussal azt is mondhatjuk: akár meg is pofoztathatta magát! Annál többet ért a buli...pár évvalamelyik „forradalom” múltán rögvest. Mert a magunkfajta zarándi (s Zarándon túli) mócsi, humfi ha valamiért (mégis, minden igyekezete, kényszerű alkalmazkodása ellenére) tömlöcbe jutott, rághatta a körmét (szívhatta a fogát, téphette a haját, járathatta az ágyát, spekulálhatott küblitől a falig, rácsos ablaktól a vaságyig, zárkabeli emeletes ágytól a tömlöcudvari sétálóig, meg vissza), szegénylegény sorba kényszerült...volna, ha hagyja magát! Egyikünk ott rohadt el az átvér ganéján, másikunknak sikerült Nyugatra szöknie, harmadikunk beleőrülhetett, negyedikünk beadta a derekát, ötödikünk iszákossá vált, hatodikunk fejjel ment a falnak, hetedikünk summantott, AHOGY LEHETETT... Mert (amúgy) segítséget sehonnan sem várhatott... a szegény ember (hunn, avagy vlach) fia. Segélycsapat sem égen, sem földön (Földön) nem mutatkozott ! Minden volt, fiúk, csak regényes nem! Annál inkább: (véres, könnyes, keserves) élethalálharc. Kurta Miska Zaránd vármegyéből BESKEIS EZ A HÉT JggSíSI U4