Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-21 / 47. szám
Az más labancokrúl Horognak kereszt Mert amúgy... A bal(liberális)fácánok központi lapjainak az egyike, a Newsyorki Narancs (kutyatépte) hasábjain olvasom: a Nemzeti Múzeum honfoglalási kiállításán Árpád apánk népének „fémalkatrészei” (úgymint „...tarsolylemezek, haj fonatkorongok, ló- és lovastartozékok minden mennyiségben...” mutatják maguk, hogy a rendezők csapata meglelje a kényes egyensúlyt az óegyiptomi feliratokat kapásból olvasó „lelkes és elkötelezett magyarok”, valamint „a kisebbrendűségi komplexusokkal álmodó, barbár eleinket szégyellő látogatók” igényei közt. A magyar nyelvű pestbudai, hivatásos magyartalanító elit lapocskája még arról is hírt ad, hogy az egyik tárlón Csurka („állítólag sikeres nyershús-ügynök”) ősének horogkeresztes ezüstkorongja látható... Szó, mi szó, annyi e hírlapi kacsában az igazságra utaló megjegyzése, mint ahány narancs terem kis Pannon—Barbár— Dáktalan—Földünkön (azaz Magyarhonban). Nem tetszik e röfögő (szerencsétlen jajmagyar) csapatnak, hogy... régészeink a magyar honfoglalás 1100. évfordulójára összeszedték a kárpát-medencei ásatások során előkerült valamennyi IX-X. századi kincset s minden eddiginél teljesebb képet adnak eleink életéről, lenyűgözően gazdag tárgyi műveltségéről (a szellemiekre utaló természetesen alig került elő a kutatóárkokból). Istenem, az ő bajuk, csak hát... uszítanak reggel fölkeltükben, délben (író) asztalhoz ültükben, este lefektükben! Lap mint nap... Mire föl-folytazik nagy kínnal-keservvel (sok-sok keservvel forintot összeszedegetve a magyarországi zsibpiacokon a „román” csiprokkal-csurokkal) Pest-Budára a komámasszony, hogy biza a leányával (ki igen jól tanul s ha a jó Isten megengedi, odaát tanul tovább) megnézi a Nemzeti Múzeumban a Honfoglalási Régészeti Tárlatot, és mit lát? Na mit? A múzeum nagyokos történészei nem olyan térképekkel aggatták tele a múzeumkerti épület termeinek a falát, amelyeken (Krisztus Urunk után 896 táján járunk!) a Kárpát-medencét Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia (Jugoszlávia”?), Horvátország, Szlovénia és Ausztria szabdalja... A honfoglalás korát megidéző kiállítás térképein az ezerszáz esztendővel későbbi álladalmi viszonyok tükröződnek... Drága jó uraim (a Magyar Narancshoz címzett címeres ökörfogadóban s nemzeti múzeumi mellvékén), azt még a csóringei zarándifiak is tudják, hogy ez — biza, bizony, abbiza — történelemhamisítás. Történelmietlen! Labanc kutyaszar. Kurta Miska Zaránd vármegyéből EDUCO-KIBERNETIKA A tudomány megalkotta és egyre tökéletesebbé teszi a számítógépet, de elhanyagolja a működtetők, a programozók lelki életét. Ember embernek ugyanúgy farkasa, mint 1000 vagy 2000 évvel ezelőtt. Növekszik a fiatalkori durvaság, agresszió, bűnözés. Örökké kérdés marad: hol marad a Lélek Tudománya? Jóra használja-e az ember a megszerzett tudást avagy rombolásra? Nő a pályakezdő munkanélküliek aránya. Az iskola elvégzése után újabb továbbképzésre van szükség. Felvetődik a kérdés: Vajon miért nem követi az oktatási-nevelési rendszerünk a munkaerőkeresleti igényeket? Hol marad a „naprakész” rugalmasság? A diákok túlterheltek, rengeteg időt kell tanulásra fordítaniuk. Mindezek ellenére sok lényeges, az élethez nélkülözhetetlen tudnivalóval mégsem rendelkeznek. Ebből adódik a kérdés: miért nem osztályozzák, rangsorolják az értékeket és a tudást? Hiszen létezik nagyon értékes, kevésbé értékes, haszontalan, sőt kifejezetten káros tudás is. Az Internet elterjedésével tengernyi információ zúdul ránk. Felvetődik: felvértezik-e a diákokat olyan értékprizmával, mely segítségével világosan megkülönböztethetik a hasznos információkat a haszontalantól, az értékes információt a károstól? Napjaink főlénye a rohanó embertípus. Alig, sőt egyáltalán nem jut ideje a családra, barátokra, pihenésre. Újabb kérdés tárul elénk: Tanítanak a diákoknak értéknövelő, tudás-megsokszorozó techikákat, melyek az értékteremtéshez szükséges időt rövidítik? Kevés a pénz az oktatásra. Sokszor már krétára sem telik. Érdemtelenül alacsony a pedagógusok fizetése. Ebből adódik az újabb kérdés: nem lehetne-e bevezetni olyan új értékteremtő, oktatási-nevelési technikákat, melyek által mind a diák, mind pedagógusa többletjövedelemhez jutna? Íme a kérdések özöne. A problémákat nem elég azonban felvetni, megoldásokat is kell nyújtani. Szükség van tehát egy új tudományágra, mely az oktatási-nevelési problémákat átfogóan oldja meg. Az a csodálatos kibernetikai rendszer, mellyel az élővilág rendelkezik és melynek segítségével az informatika szédületes iramban fejlődik, megadja a választ: ez az új tudományág a sejtbiológiához és az informatikához hasonlón szintetizáló tudományág kell hogy legyen, mely — kibernetika rendszeréből adódóan — naprakészen tudja követni a külvilág változásait. Több éves kutatómunkával jutottam el az EDUCO-KIBERNETIKÁHOZ, mely világos célkitűzéssel (Szépre, Jóra, Igazra való törekvéssel), ÉRTÉKPRIZMA mérőeszközzel, „Harmónia-szoftverrel”, tudás-megsokszorozó technikákkal, lelki-, szellemi-, anyagi motivációkkal, a gyakorlati élettől érkező viszszacsatolással biztosíthatja az „Életre nevelést az Élet által.” Fejér Tibor * (Kíváncsian várjuk, mi ez a csoda. S ha van ilyen, szívesen közöljük az Educo- Kibernetika lényegét. Ez a Hét) EZ A HÉT