Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1997-02-07 / 6. szám

az alávetettség és az alattvalói tudat ismét itt van közöttünk.” Interjú Pozsgay Imrével - Pozsgay Imrével sem a bal-, sem a jobboldal nem tud megbé­kélni. A baloldal renegátnak tartja, a jobboldal sokszor lekommunistáz­­za, lenomenklaturázza. De ügy­nöknek nem tudják kikiáltani. - Annak soha. S azt hiszem, ez a legfontosabb. Mert énrám fújhatnak szélsőjobbról, fújhatnak szélsőbal­ról, ahonnét jólesik, egyvalamit nem mondhatnak, hogy nem tisz­tán, önmagammal leszámolva ke­rültem ki az előző rendszerből. Ezt kevesen mondhatják el magukról azok közül, akik abban rendszerben fontos szerepet vállaltak. A másik. Nem sokra mennek vele, ha ilyen oldalról fogalmazzák meg a mon­danivalójukat, mert láthatták már az 1994-es választásokon is, hogy a nép erre nem vevő. A pártelitek és a pártoligarchiák besorolhatják egy­mást e kategóriák szerint, a nép aszerint sorolja be a pártokat, hogy mit remél tőlük. Melyiktől várja problémáinak megoldását. S a vá­lasztásokon esélye nem a múltat fel­­hánytorgató, nem a személyeket mocskoló politikának lesz, hanem annak, amelyikről elhiszik az em­berek, hogy gondjaikat orvosolni tudja. Milyen erőtlen és gyermek­ded észrevételek hangzottak el velem kapcsolatban! Arról a szörnyű igazságtalanságról nem is beszélve, hogy előbb ellopják a történelem háromnegyed részét és negyedrészéből pedig kreálnak egy mumust. - Ez ismerős, nem ? - Igen, ismerős technika. 1989- ben is ezt alkalmazták, így aztán sikerülhet nekik elérni, hogy az igazán hiteleseket hiteltelenjük. Az­ért hogy a hitelteleneknek és a sen­kiháziaknak pozíciójuk legyen.­­ Valóban igaz, szemére vetik, hogy a Kádár rendszer legfelsőbb politikai elitjéhez tartozott. Azt azonban általában elhallgatják, hogy ebből a politikai elitből egyes­­egyedül ön ment el Lakitelekre, ön kereste a kapcsolatot az ellenzék­kel. 1987-ben interjújából a Magyar Nemzetből tudta meg az ország a lakiteleki gondolatot. Ön fogalmaz­ta meg először­­ az akkor forradal­mi tett volt­­ 1989-ben, hogy az 1956-os „ellenforradalom” népfel­kelés volt. Ez a két történelmi lépése hihetetlen eróziót indított meg az MSZMP-ben és a társadalomban, s ez meghatározta sorsunkat. Nem beszélve az ellenzéki kerekasztalnál tanúsított pozitív magatartásáról, abban vállalt szerepéről. Akkor miért mumus? - Én ezért hálát nem vártam. Az igazságtalanság sem azért bánt, mert fájdalmat okoznak vele. Iste­nem, egy politikusnak az ilyen él­ményeket is meg kell szoknia. A veszteség fáj, ami az országot éri, hogy értékeket, szakmailag és er­kölcsileg értékes embereket pró­bálnak kisöpörni a közéletből s ezzel az ország helyzetének jobbra­­fordítását nehezítik. Magyarán, én ezt közéleti veszteségként élem meg, nem személyes sérelemként, nem szoktam a sebeimet ápolgatni és idegen tőlem az önsajnálat. A mindennapi életemben elég okom van örömre, jókedvre és bizakodás­ra, tehát ezt azoknak is mondom, akik szeretik a véleményemet sérel­­mi politikaként feltüntetni. Ez is egyfajta taktika. Arra szolgál, hogy gondolataim közéletiségét kiirtsák és teljesen személyes természetűvé degradálják. Szó sincs erről, ter­mészetesen. Úgy hiszem, hogy az ilyen magatartások, s a politizálás­nak ez a tisztességtelen módja elret­tenti a most belépő, felnövekvő nemzedékeket attól, hogy éppen a legtehetségesebbjei vállaljanak po­litikai, közéleti feladatot. - Lehet, hogy ez a cél ? - Lehet. És az is lehet, hogy a magyar közélet a sokszínűség je­gyében inkább fog hasonlítani egy bűzlő mocsárhoz, mert az is sok­színű, mint a virágzó mezőhöz. - De hát ebbe egy társadalom tud beledögleni! - Ebben vergődik ma Magyar­­ország. Ettől nő azoknak a tábora, akik ismét úri huncutságnak tekintik a politikát. A kijátszás, a szerzés, a korrupció és a visszaélések in­tézményesített formájának tekintik a politikát, ahol kiválasztott kivéte­lesek s az oligarchiákban csücsülő oligarchák határozzák meg egy ország életét és nem az ország ter­mészetes folyamatai. Nem a törté- .... miért akarják, hogy elmondjam, kikről mit tudok? Abból a brancsból, amelyik nekem támad most is ... én dokumentumokat tudok, nem meséket..." EZ A HÉT

Next