Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-14 / 7. szám
Körkörös Védelem Közismert az emberek találékonysága, amellyel megpróbálják túlélni ezeket a balliberális éveket. Aki teheti, hat ember helyett dolgozik. Van, aki egyszerűen a fogához veri a garast, mások a feketegazdaságba menekülnek. Nem kevesen adócsalással próbálnak enyhíteni szorult helyzetükön és vannak, akik e nehéz időkhöz illő praktikus tanfolyamokat szerveznek. Csepelen például Ovis önvédelem címmel hirdetnek egy ilyet. Mi tagadás, azért kíváncsi lennék, vajon mit tud tenni egy jól kiképzett kiscsoportos legádázabb ellenségével, a kormány gazdaságpolitikájával szemben...? Óvári Hírünk a Világban A Spiegel szerint az itteni prostitúció méretei miatt a nyugatiak szemében Budapest immár Kelet-Európa Bangkokja. Elnézve ezt a kirabolt, megcsúfolt, szétzüllesztett és lehangolt országot, némi keserű humorral csak annyit tehetünk hozzá mindehhez: ha ez így folytatódik tovább, a legvidámabb barakkból a végén a miénk lesz a legsivárabb örömtanya... -Ó, Hétnapi Vallomás Kedves Valentin! Olyan sokat gondoltam rád ezen a nevezetes napon, hogy végül rájöttem: a Bálintot azért mégis jobban szeretem... -vári Géppuska-kattogású riport Reggel van. A tévé 1-es csatornáján a kínpadon az ismert riporter jelenik meg, hogy Csintalan Sándort faggassa abból az alkalomból, hogy felfüggesztették az MSZP pénztárosának a mentelmi jogát, mert állítólag belekeveredett a Tocsik-ügybe. A fülünket is hegyezzük, úgy ülünk és hallgatunk. Az ismert tévériporter mindig sokat kérdez, mit mondjak, géppuskakattogású kérdései vannak. Most nincsenek. A kínpad is átlényegül, fotel lesz belőle. A máskor géppuskakattogású beszélgetés most csaknem zenei sejtésű társalgássá változik. Ezt a hangulatot és idillt csak a riportalany mérgessége zavarja meg, mert a riportalany nem tűrheti, hogy az ellenzék bírói ítélet nélkül máris véleményt mondjon az ügyről. (Persze én is úgy gondolom, minek ide vélemény, inkább egy-két ódát lehetne elénekelni a Tocsik-ügy magas erkölcsiségéről meg az önmaguk egészségét sem kímélő közreműködőkről és arról a lelkesedésről, amelyet az ügy a társadalomban kiváltott. És várni, várni türelmesen. Hogy meddig? Úgy 80 évre szoktak titkosítani ügyeket, aztán 80 év múltán kiderül az igazság. Tessék? Hogy ki lesz akkor már arra kíváncsi? De térjünk vissza a riporthoz. Riporter és riportalany nagy békességben megegyezik abban, hogy az ellenzék alaptalan gyanúsítgatásokkal megkezdte a választási kampányt. Ezzel vége is, nincs tovább. Mármint a riport nincs tovább. Igaz, látszik a riporter arcán, hogy valami nincs rendben. Ez a riportalany ezúttal kicsúszott a kezéből. Sose búsuljon, riporter úr! Majd jön a Deutsch, azt megszorongathatja, azon elverheti a port, elvégre ő az oka mindennek, ő adta hírül országnak-világnak ezt az egész kalamajkát, megérdemli, hogy megbüntessék. És a pénzelvarázslók, a bűnösök meg a 800 millió, azzal mi lesz?! Ja kérem, az nem riporttéma. Fazekas János