Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1997-02-14 / 7. szám

Körkörös Védelem Közismert az emberek találékonysága, amellyel meg­próbálják túlélni ezeket a balliberális éveket. Aki teheti, hat ember helyett dolgozik. Van, aki egyszerűen a fogához veri a garast, mások a feketegazdaságba menekülnek. Nem ke­vesen adócsalással próbálnak enyhíteni szorult helyzetü­kön és vannak, akik e nehéz időkhöz illő praktikus tanfo­lyamokat szerveznek. Csepelen például Ovis önvédelem címmel hirdetnek egy ilyet. Mi tagadás, azért kíváncsi lennék, vajon mit tud tenni egy jól kiképzett kiscsoportos legádázabb ellenségével, a kormány gazdaságpolitikájával szemben...? Óvári Hírünk a Világban A Spiegel szerint az itteni prostitúció méretei miatt a nyugatiak szemében Budapest immár Kelet-Európa Bang­kokja. Elnézve ezt a kirabolt, megcsúfolt, szétzüllesztett és le­hangolt országot, némi keserű humorral csak annyit tehe­tünk hozzá mindehhez: ha ez így folytatódik tovább, a leg­vidámabb barakkból a végén a miénk lesz a legsivárabb örömtanya... -Ó,­ Hétnapi Vallomás Kedves Valentin! Olyan sokat gondoltam rád ezen a nevezetes napon, hogy végül rájöttem: a Bálintot azért mégis jobban sze­retem... -vári Géppuska-kattogású riport Reggel van. A tévé 1-es csatornáján a kínpadon az ismert ri­porter jelenik meg, hogy Csintalan Sándort faggassa abból az al­kalomból, hogy felfüggesztették az MSZP pénztárosának a mentelmi jogát, mert állítólag belekeveredett a Tocsik-ügybe. A fü­lünket is hegyezzük, úgy ülünk és hallgatunk. Az ismert tévériporter mindig sokat kérdez, mit mondjak, géppuskakat­­togású kérdései vannak. Most nincsenek. A kínpad is átlényegül, fotel lesz belőle. A máskor géppuskakattogású beszélgetés most csaknem zenei sejtésű társalgássá változik. Ezt a hangulatot és idillt csak a riportalany mérgessége zavarja meg, mert a riporta­lany nem tűrheti, hogy az ellenzék bírói ítélet nélkül máris véleményt mondjon az ügyről. (Persze én is úgy gondolom, minek ide vélemény, inkább egy-két ódát lehetne elénekelni a Tocsik-ügy magas erkölcsiségéről meg az önmaguk egészségét sem kímélő közreműködőkről és arról a lelkesedésről, amelyet az ügy a társadalomban kiváltott. És várni, várni türelmesen. Hogy meddig? Úgy 80 évre szoktak titkosítani ügyeket, aztán 80 év múltán kiderül az igazság. Tessék? Hogy ki lesz akkor már arra kíváncsi?­ De térjünk vissza a riporthoz. Riporter és riportalany nagy bé­kességben megegyezik abban, hogy az ellenzék alaptalan gyanúsítgatásokkal megkezdte a választási kampányt. Ezzel vége is, nincs tovább. Mármint a riport nincs tovább. Igaz, látszik a riporter arcán, hogy valami nincs rendben. Ez a riportalany ezúttal kicsúszott a kezéből. Sose búsuljon, riporter úr! Majd jön a Deutsch, azt megszorongathatja, azon elverheti a port, elvégre ő az oka min­dennek, ő adta hírül országnak-világnak ezt az egész kalamajkát, megérdemli, hogy megbüntessék. És a pénz­elvarázslók, a bűnösök meg a 800 millió, azzal mi lesz?! Ja kérem, az nem riporttéma. Fazekas János

Next