Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-14 / 11. szám
MédiaVodka Felebarátaim, ellenzékiek! Gondoljátok! Bizony, ránk félné, hogy eleget tegyünk az Ez a Hét szinte már főszerkesztői rovattá vált felszólításának. De valahogy nagyon nehezen akar menni ez a művelet. Pedig legalább olyan létszükséglet volna, mint egy falat kenyér, vagy mint Szergej és Iván számára: a vodka. Nekünk persze az hiányzik, hogy végre tiszta vizet öntsünk a pohárba (és a fejekbe), és minden ellenzéki párt kisebbik ellenségnek tekintse a másikat a balliberális kormánykoalíció leváltandó pártjainál. Hogy kerül Grisa meg Szergej a képbe? Történt egyszer, még Gorbacsov elvtárs idején, hogy szegény Szergejnek és Grisának igen nagy kedve támadt egy kis vodkázásra. Igaz, egyikük felvetette, hogy „de hiszen Gorbacsov elvtárs nem szereti!”- Nem baj, őt akkor legfeljebb nem hívjuk meg - mondta a másik. S még ha nem is egészen jó lelkiismerettel, valami casus bibendit csak ki kellett találni ott Szovjethonban is, mert különben megáll az élet. - Eldugom a teli vodkásüveget a hátam mögé — javasolta Szergej. Ha kitalálod, melyik kezemben van, akkor megisszuk, ha nem, lemondunk róla. Na, melyikben van? A jobb kezedben. Grisna! Gondolkozz!... Hát gondolkozzunk mi is. Bal kéz vagy jobb kéz? A kérdés semmivel sem bonyolultabb, mint orosz ajkú atyánkfiaié. Csak az agyunk van talán még az övékénél is jobban elködösítve. A médiavodkától. Kiss István Kemény idők Sivatagi álláslehetőséget kínál egy újsághirdetés. A nem mindennapi körülmények között végzendő munkához jó adag elszántság és - egyebek közt - két hónapos intenzív tanfolyam is szükséges. No persze, a mai Magyarországon efféle embert próbáló férfias kalandból az sincs kirekesztve, aki kora, egészségi állapota, vagy a megfelelő képzettség hiánya miatt az említett, nyilvánvalóan amúgy is kis létszámú csapatba nem fér bele. Egyenes és fordított arányosság Szakértő kormányunk szakértő miniszterelnöke, akinek szakértelmét a kormányában megfordult szakértők magas száma is mutatja, (különbnél különb szakemberekkel kísérletezik) valóban kezdi elveszíteni maradék népszerűségét is. Ám ez a maradék még mindig több, mint amennyi elismerést külföldön bezsebelhet. Mert ott még annyit sem kap, akárhogy döngeti a mellét. Azért kétségkívül ügyes húzásai vannak. Nemrégiben Norvégiában járva ezt a csodálkozó kijelentést tette: figyelemre méltó, hogy Norvégia, amely köztudottan gazdag ország, milyen sokat költ, mekkora anyagi erőt fordít a gazdasági bűnözés leleplezésére és megfékezésére. Ez a rácsodálkozó „naivitás” a következő ősrégi, szakállas, pártállam-korabeli viccet idézi föl) Nyikita Szergejevics Hruscsov Amerikából hazatérve méltatlankodva, hüledezve újságolja hitvesének: Te Nyina, lelkem, hogy lehet az, hogy engem abban a piszok kizsákmányoló kapitalista országban feleannyiért borotváltak, mint itthon, az én szocialista hazámban? - Egyszerű ez, galambocskám. Azt felejted el, hogy ott kint csak feleakkora volt a pofád, mint idehaza! ...Majd ha a magyar miniszterelnök tulajdonát képező ominózus testrész is veszít nagyságából, akkor talán erősödni fog szerény hazánkban a gazdasági bűnözés elleni harc is. A balliberális elvtársak villáinak méretei (a villák proletárjai villáinak alapterülete és magassága) talán szintén csökkenni fognak. -K- Ellenkezőleg. Minél inkább öreg, lerobbant, szerencsétlen flótás valaki, annál nagyobb kihívásnak nézhet elébe, ha itthon maradván ebben a sivár lepusztított országban, megfelelő szociális és egészségügyi háttér nélkül, az adó és tb-jogszabályok átláthatatlan dzsungelében megpróbál tisztességesen dolgozni, vagy egyáltalán életben maradni. A lényeg az, hogy így, vagy úgy mindenki a vásárra vihesse a bőrét ebben a balliberális demokráciában, aki csak akarja. Meg az is, aki nem akarja... Óvár. Egy hiteles jelmondat ... A bank, amely igazán közel állt a a csődhöz... -Ó