Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-28 / 13. szám
dolgozhat-e K. Jóska a Lelkész barátom mesélte, hogy volt a református teológián egy öreg professzor, aki többnyire e két kérdéssel kezdte a vizsgáztatást: - Mi van? Mi nincs? - Megbocsásson mindenki, aki érintett ebben az ügyben, hogy a professzor úrról szóló emlékek indukáltak egy minapi történet megírására. -Dolgozhat-e K. Jóska a lapnál? - Ki az a K. Jóska? -Újságíró. - Milyen lapoknál dolgozott eddig? - Eddig dolgozott az Új Magyarországnál, a Magyar Nemzetnél és a Demokratánál. - És hol nem dolgozott? - Nem dolgozott a Népszavánál, a Magyar Hírlapnál és a Népszabadságnál. - Hát ennek a maga Jóskájának nem egészen jól áll a szénája, már úgy értem, nem biztos, hogy felvételt nyer a lapnál. Na majd értesíteni fogom önöket. *** - Na voltál a Kecskénél? -Voltam, de ne hívd Kecskének, mert ha legközelebb találkozom vele, elröhögöm magam. - És mit kérdezett? - Azt kérdezte, hogy Jóska hol dolgozott, majd meg azt, hogy hol nem dolgozott. - És te mit mondtál? - Hát elmondtam a valóságot. - Te jó Isten! A valóság fordítottját kellett volna elmondani. *** Jóskát mégiscsak behívta a Kecs... akarom mondani a főszerkesztő. - Adja ide a cikkeit beleolvasok. Beleolvas. - Csak ezekről szokott írni? -Csak ezekről. - És kikről nem szokott? - Hát nem szoktam a Petőről, a Bauerról, Horn Gyuláról meg a Fodorról. - Melyik Fodorról? • - Hát tetszik tudni, aki majdnem herceg. - Nem egészen jól áll az ön szénája a felvétel szempontjából. - Talán nem jók a kézirataim? - Nem a kéziratokról beszélek. Apropó, milyen pártban nincs benne ön? - Nem vagyok benne a szocialista pártban, továbbá a szabaddemokrata pártban sem. - A többiben benne van? - Adehogy, csak egyben. -Melyikben? -Az MDF-ben. - Hát nem egészen jól áll az ön szénája a felvétel szempontjából. -1' d- * Jóskát persze nem vették fel, hanem helyette felvettek valaki mást, az illető ajánlással érkezett. A Kecs... a főszerkesztő elolvasta az ajánlást és aztán így szólt a rovatvezetőjéhez: - Az ürge fel van véve, oszd be. Ez az írás, amit hozott igazán nagyszerű. - Olyan jókat ír a pacák? - Nehéz felfogású rovatvezető! Hát mit olvastam én el?! - Az ajánlást. - Hát akkor mi a jó? -Az ajánlás. — F — „Tökjó”-ként reklámoz egy autómárkát egy óriásplakát. Eltekintve attól, hogy ez a jelző a feltehetően megszólított felnőtt korú lakosság fülének - e stílusnál maradva - kissé cikis, más gáz is van itt. Hiába díszíti ugyanis a plakátot - autó helyett - egy jókora, szép sárga, kaporral ékesített növény, neki bizony a fenti pozitív kifejezéshez semmivel sincs több köze, mint az ellentétes változatokhoz, amilyen például a tökrossz. (Mondjuk egy autó.) Szintén gyakori, hogy egy vezető - akár a hátsó ülésen is -tökhülye. No persze, végül is tökmindegy ez az óriásplakátnyi tökéletlenkedés: a legtöbb embernek ma már úgy sincs pénze semmilyen kocsira. Sőt, lassan már egy jó kis kapros tökfőzelékre se... -( Rémeket látok...) Alkotmánybíróság elé került egy beadvány, amely szerint „a rémhírterjesztés törvényi tényállása sérti a véleménynyilvánítási és sajtószabadságot.” Azt hiszem, a taláros testület ezentúl felkötheti azt a bizonyos másik textíliát is, ha adott esetben igazán körültekintően akar dönteni. Vegyünk egy közismert példát. Hallhattuk nemrég a televízióban, hogy az országban mindenképpen tovább folytatódik az eddigi - úgymond - stabilizáció. Mivel e közlés a kormányhű médiában, ráadásul a kormányhoz szintén közel álló miniszterelnök szájából hangzott el, jogi nyelven szólva okkal vélelmezhető, hogy ez biza’ nem álhír, hanem valódi. Viszont - ha körültekintünk -, éppen elég rémes... Óvári.