Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-16 / 20. szám
Stabil értékrend vagynyi Közelednek az új választások, amit onnan is érezhetünk, hogy odafönt most mintha nem szorítanának, hanem lazítanának a csavaron. Legalábbis úgy tesznek. A lakosság sorsával, helyzetével elégedetlenek döntő többsége pontosan tudja ugyan, hogy ez miért történik, illetve miért most történik, mégis csak egy része marad továbbra is a fásultság, a közömbösség, a „minden mindegy” megkötözött foglya. A másik része kétség és remény között figyeli, hogy vajon a kormányzó pártok népszerűtlensége nő-e gyorsabban, vagy az ellenzék megosztottsága? Szegény MDF, szegény hajdani kormányzó párt! Magyarhon történelmi tradícióihoz híven ő is három részre szakadt. Olyan, mint Mohács után a három részre szakadt ország. Az egyik része még a parlamentből is kiszorult. Pontosabban: kiszorították. A másik része pedig, amelyik önként hagyta el a harmadik részt, a középsőt, a nyugodt(?) erőt(?), nemrégiben nyilatkozott, nem is akármit. Hogy nem a kormánykoalíció leváltására, hanem érdekegyesítésre törekszik. Még csak nem is érdekegyeztetést mondott a pártvezér. Mi lenne, ha e párt képviselői egyszer csak fognák magukat, és átülnének a parlamentben a kormánykoalíció oldalára? Ilyesmiről ugyan nemigen tud a parlamenti demokrácia története, de mi már ezen sem csodálkozhatnánk. Még örülhetnénk is neki, ha látnánk, hogy végre valaki az, ami. Persze, így is eléggé érthetővé tették, most utólag is, annak az MDF- kormánynak a rohamos népszerűségcsökkenését, amelyben fontos tisztségeket töltöttek be. Amelyet úgy büntettek meg ’94-ben szavazatukkal a választópolgárok, hogy még abban sem lehetünk biztosak, sejtelmük sem volt arról, hogy önmagukat is megbüntetik. De visszaigazolták a MIÉP elnökének egy gyilkos kitételét is: „a minden ülep irányába nyitott MDNP ...„Hiába: a nyitottság ma: kulcskategória, íme: a „legnyitottabb” párt! Miközben mindnyájan pontosan tudjuk, hogy van olyan nyitottság is, amelyet nem kell idézőjelbe tenni... És a MIÉP? A „szélsőséges” MIÉP? Bár tömegdemonstrációk alkalmával - legalábbis itt a fővárosban - a legnagyobb tömegeket tudja mozgósítani, a kormánykoalíció és az ellenzék egy része többnyire egyetért abban, hogy a MIÉP potenciális szavazóbázisa alig nagyobb, mint a tüntetésein résztvevőké. Milyen alapon állítják ezt, hogy minden más utcai pártrendezvényen megjelentek csak a jéghegy csúcsát képezik, a lehetséges szavazók szempontjából, de a MIÉP, az kivétel, rejtély. Vagy titok. Azaz, hogy inkább képtelenség. ...Mint ahogy képtelenség maga a helyzet is. Egy szélsőbal diktatúra véreskezű gyilkosai vagy kiszolgálói és ezek leszármazottai, akik most éppen nem gyilkolnak, csupán csak lopnak és rabolnak, (a rabló privatizáció és a „tocsikolás” mindenesetre az ő áldásos működésük eredményeképpen kerültek be mint fogalmak, a magyar történelembe és a köztudatba kinevezik szélsőségesnek az őket legradikálisabban leleplező ellenzéki párt politikáját. Jobboldali szélsőségnek, természetesen, tagjait, szimpatizánsait pedig szélsőjobboldaliaknak. Az őket gyilkolásban, rablásban, lopásban évtizedek óta igazoló, támogató sajtó segítségével. Az ellenzék egy részének asszisztenciája mellett. Amelynek még kormánypozícióban sem a hatalommegosztás jutott, csak a hatalom morzsái. A választópolgárok egy része vagy nagy része pedig (de az is lehet, hogy ma már nem a nagyobbik része!) elhinni látszik azt a maszlagot, hogy aki radikális, az egyben mindjárt szélsőséges is. Pedig, jóllehet, minden szélsőség radikális, de nem minden radikalizmus szélsőség! Mint ahogy minden gazember ember, de nem minden ember gazember... Az már csak újabb adalék a kettős mércével mérés állami rangra, állami politika rangjára emelt gyakorlatához, amelyet az itteni baloldal megszakítás nélkül alkalmaz, hogy a baloldali polgári radikálisok sohasem kapták meg ezt a címkét! Mint ahogy a maguk szélsőbal-diktatúrájáról is szívesen elfelejtkeznek az ex-elvtársak, vagy ha nem tehetik, hát mentegetik. A legjobb esetben is bocsánatos bűnnek, „eltévelyedésnek”, vagy „torzulásnak” tekintik. Szélsőséges, az kizárólag jobboldali lehet! A baloldali, az legfeljebb radikális. Vajon Ady mi volt, mikor azt mondta, hogy „egy kis nemzetnek még lélegzetet vennie is csak radikálisan szabad”? Nacionalista? Vagy proletárinternacionalista?... Ez idő szerint ebben a kis országban kormánypárt és ellenzék konszenzusig menő egyetértését látjuk abban, hogy egy kis nemzet érdekeit radikálisan felvállaló párttól és elnökétől el kell határolódni, legfeljebb önkormányzati választásokon lehet vele együttműködni. Hiszen a MIÉP és elnöke a nyugati polgári demokrácia jobbközép pártjai számára sem szalonképes. (Vajon valóban főleg a Le Pen-nel való kapcsolat miatt, vagy főleg azért, mert nemet mondott a,,nómenklatúra-burzsoáziával” való kiegyezésre?) És ez a kormánykoalíció? Az szalonképes? A maga antidemokratikus kormányzásával, többek között a sajtószabadságnak a Freedoom House által is megállapított korlátozásával? Az persze ugyanúgy szalonképes, mint ahogy a Kádár-rendszer, a véres megtorlások, a szélsőbal terror konszolidált rendszere is az lett, és évtizedekig az is maradt. Vagy ahogy a jelenlegi kínai vezetés is az. A „Mennyei Béke terén” elkövetett mennyei és békés vérengzéseivel együtt. Pénz beszél, kutya ugat! (Főleg egy el-