Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-30 / 22. szám
Civil szervezetek vitaülése Az európai nemzetiségek autonómiája Jean Monnet, az európai egységtörekvések nagy szellemi atyja és e törekvések jelenére s jövőjére egyaránt ténylegesen hatni tudó harcosa mondotta, hogy „az emberi természet nem változik, de hála a közös intézményeknek és a mindenki által elfogadott, s mindenki számára ugyanazon szabályoknak, az emberek egymás iránti magatartása meg fog változni”. Ilyen közös intézmény, a nemzetiségek autonómiájának kérdése volt a tárgya a tudományos tanácskozásnak, amelyet a Hunyadi Szövetség szervezett és amelyet Pecze Ferenc professzornak, a Szövetség elnökének vitavezetésével tartottak a Magyarok Házában 1997. március 7-én. A közép-kelet-európai rendszerváltozásokkal egy időben a szomszédságunkban végbement „széttársulások” folyamatában a határokon túli magyar nemzetrészek jogállásának változásai is indokolták a tárgy megválasztását. Ugyanis a visszatekintő történeti és térbeli kitekintő összehasonlítás a rokonszervezetek, egyes horvátországi és vajdasági önkormányzatok vezetőinek, valamint a budapesti horvát nagykövetség másodtitkárának, Ankica Kujundzsicsnak a közreműködésével zajlott le. A történeti visszatekintésében Pecze Ferenc professzor a magyar-horvát államkapcsolatot elemezte. Szólt a vitás eredetű pacta convertáról, amely a magyar és horvát államközi kapcsolat keletkezését írja le. E kapcsolat 800 éven át, 1918-ig tartott, folytonosságát a szakirodalom mindig értékelte. Deák Ferencnek azt a felfogását, hogy a közjogi viszony nem hódításon alapul, visszaigazolja az 1990-es horvát alkotmány, amely kimondja, hogy „a horvát-magyar perszonálunióban” a horvát állami jogalanyiság mindvégig megmaradt. Említi továbbá, hogy „a horvát szábor (parlament) 1527-ben önállóan és szuverénül határozott a Habsburg dinasztiából való királyválasztásról” és a pragmatica sanctióról, valamint az 1868. évi horvát-magyar kiegyezésről stb. Bernáth Zoltán a magyar-horvát közjogi együttélést elemezte, mint amely a nagyhatalmi ütközések közepette is nyolcszáz éven át életképesnek bizonyult. Heka László, horvátországi ösztöndíjas a horvát bánság intézményének történetét adta elő, bizonyítva, hogy a magyar származású horvát bánok (pl. az Erdődyek) is a horvát érdekeket képviselték. Időközben már recenziót is írt a Hravatski glasnik (III. 20.) hetilapban a tanácskozásról. Hévizi Józsa tanárnő Magyarországon a középkortól kezdődően kialakult területi autonómiák jogállásáról kimutatta, hogy a román és a szerb ortodox egyházak - mai kifejezéssel - kulturális autonómiát élveztek. A mai magyar jogi helyzetet Samu Mihály, professzor a nemzeti és etnikai kisebbségről szóló, 1993. évi LXXVII. törvénnyel mutatta be. Kiemelte annak különvalóságát, minthogy a hazai kisebbségeket megilleti a széleskörű és közvetlen, nemzetközi kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának joga. A határokon túli magyarság jogi helyzetét Prugberger Tamás professzor vizsgálta a magyar-ukrán, a magyar-szlovák és a magyar-román alapszerződések bemutatásával. Bírálta egyoldalúságaikat és látszatmegoldásaikat, s ezek elhárításaként a területi és más autonómiák kiépítését jelölte meg, követendő a finn, spanyol, belga példákat. A nemzetközi összehasonlító kitekintés jogfilozófiai alapjait úgyszintén Samu Mihály professzor rajzolta meg. A kisebbségi autonómiák történeti előfordulásait és a jelenlegi külföldi változatait Arday Lajos, a történettudományok kandidátusa ismertette. Demeter Zayzon Mária, Demeter János erdélyi professzornak a nemzetiségi jogokról készített irathagyatékát ismertette. Udvaros Miklós, aki megjelenésében akadályoztatva volt, a finn példáról nagyterjedelmű kéziratot nyújtott be. Katona Szabó István történész előadásértékű hozzászólásában a kolozsvári Bolyai Egyetem ügyét ismertette. Kosztin Árpád jogtanácsos az erdélyi magyarság autonómia iránti igényeit tekintette át. Tóth Horti Gábor, Zenta polgármestere a török ellen győzelmesen megvívott zentai csata 300. évfordulója megünneplésének terveiről számolt be. Kabók István, Telecskáról a vajdasági autonómiai elképzelésekkel foglalkozott. A tanácskozás lehetőséget ad arra a következtetésre, hogy szerte Európában és másutt is kialakultak a kisebbségek kulturális, közigazgatási és területi autonómiái, a Kárpát-medencében élő magyarság számára azonban nem! Mindez annak ellenére van így, hogy történelmünk folyamán a kezdetben vendégeknek nevezett, külföldi bevándorlók mindig széleskörű autonómiát és privilégiumokat kaptak. Jelenleg is hazai jogunk élen jár abban a menetben, amely az ember veleszületett méltóságának a nemzeti kisebbségek számára való kiteljesítése felé halad. Méltán fogalmazták meg tehát - a tanácskozáson is - a kisebbségben élő magyarság igényeit az autonómiára, amely számos nemzetközi jogász szerint az önrendelkezést és a demokráciát foglalja magában. Elvárja tehát a jogtudomány, hogy a jog - J. Humphrey kanadai jogászprofesszor szavaival - mondja meg, minek kellene történnie. Meg kell határoznunk tehát-Jean Monnet felfogása szerint - az autonómia szabályait a kisebbségben élő magyar nemzetiség számára is. EZ A HÉT