Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-20 / 25. szám
Az öt erő Avagy: lehetünk-e még optimisták? 1996 nyarán 14 tizenéves fiú, 9 tizenéves lány és 3 felnőtt magyar polgár megalakította a TOLDI SZÖVETSÉGet, a Fiatal Magyarok Cselekvő Mozgalmát. Azokat hívta soraiba, akik ismerik az ország testi és lelki nyomorúságát, látják, miként terjed a gyűlölet, gátlástalanság, bűnözés, látják a nemzet fogyatkozását, de még nem adták meg magukat a reménytelenségnek, nem tudnak, nem akarnak beletörődni sorsunk romlásába, és tenni szeretnének valamit e jobb sorsra érdemes nemzet megmaradásáért, boldogulásáért. A Toldi Szövetség a jobbítani, alkotni akaró fiúk, lányok és minden jószándékú fiatal magyar cselekvő mozgalma akart lenni. Zászlójára Toldi Miklós nevét írta. Toldi az erő jelképe, a testi, lelki és erkölcsi erőé. 1996 októberében megjelent a Toldi Szövetség kis zöld fedelű kézikönyve: Az ÖT ERŐ. Jelvénye: az öt erőt jelképező öt ötszög. Csak az erő A történelem során oly sokszor bebizonyosodott, hogy csak az ERŐ menthet meg országot népet, nemzetet a pusztulástól: a FIZIKAI ERŐ, mely szembe tud szállni az idegen erőszakkal, a mindennapi durvasággal és az alvilági kegyetlenséggel egyaránt, az ERKÖLCSI ERŐ, mely hitelesít minden tevékenységet, az ÖSSZEFOGÁS EREJE, melynek hiánya annyi magyar tragédiát okozott a múltban, és okoz ma is, a TUDÁS EREJE, mely képessé tesz nagy feladatok végrehajtására és a GAZDASÁGI ERŐ, mely az egyén, a társadalom, az ország létezésének alapja, nélkülözhetetlen feltétele. A kézikönyv első fejezete (A fizikai erő) betegségmegelőző, egészségmegőrző programot fogalmaz meg. Jeligéje: „Mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge?” Idézet Az erkölcsi erő c. fejezetből: „Ha időd engedi, tanulmányozd Albert Schweitzer életét, vagy olvasd Mahatma Gandhi életének történetét vagy példabeszédeit annak, aki ezt mondta: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ha őket követni mindenben nem is tudod, meríts erőt az ő példájukból, és próbáld elfogadni, hogy ellenfelednek, sőt ellenségednek is lehet igaza...” Egy igencsak aktuális kérdő mondat Az összefogás ereje címet viselő fejezetből: „Nem lehet megálljt parancsolni a gyűlölködésnek, pártoskodásnak és összefogni minden jószándékú erőt, hogy „a pokol kapui” ne vehessenek erőt hazánkon?” Széchenyi István szerint a tehetségnek három fő ismérve van: a memória, a fantázia és a judicium (ítélőképesség). A három közül a legfontosabb az ítélőképesség, a helyes döntések képessége. A tehetségnek azonban van egy negyedik fontos eleme is: az akarat. Elpuhult nemzedékünk leggyengébb pontja éppen ez: az akaraterő hiánya. A tudásból fakad a gazdasági erő, de nem egy szűk elit tudásából, hanem a milliós elit tudásából és akaratából. „Tanuljunk gazdálkodni, vállalkozni” jelszóval a Toldi Szövetség gazdasági önképzőkör szervezését tervezte... A korszerű gazdálkodás, vállalkozás legfőbb segítője a friss információ... Ne várd a gazdasági csodát, csináld! Feltételes módok Néhány gondolattöredéket emeltem ki a mozgalom kézikönyvéből. Érdemes elgondolkodni, miért idegenek ezek a gondolatok sok ifjú és felnőtt magyar polgár számára. A Kézikönyv hét pontban foglalta össze a Szövetség önként vállalható szabályait, ismertette szervezeti rendjét, és meghívta tagjait a Csittvári Nagy Találkozóra. Csittvár: jelkép. Annak a helynek a jelképe, titkos elnevezése, ahol a Toldi Szövetség tagjai minden évben, az év leghosszabb napfényes napján találkoznának és tartanák évi Országos Gyűlésüket. A Szövetség tagjai hét területi egységet, hét vezérséget alkotnának, és a csittvári dombokon egy-egy földbirtokot kapnának örökös használatra. Miért e sok feltételes mód? Mert a Toldi Szövetség megszületett és meghalt. Meghalt, mert megálmodói, létrehozói, szervezői túlontúl optimisták voltak, amikor azt hitték, hogy Kádár népe, a gulyáskommunizmus beetetett milliói, a rendszerváltást fanyalogva fogadók tömegei, az önálló gondolkodásról, kezdeményezésről, önzetlen cselekvésről leszoktatott „országlakók” százezrei, a maffiás demokráciából kiábrándultak és gyermekeik számára a Toldi Szövetség eszméi vonzók, lelkesítők lehetnek. Tévedtünk. Ezek az eszmék ma Magyarországon érdektelenek, visszhang nélkül maradnak. Horpadt mellű fiúknak, szipózó diszkós lányoknak hiába mondod, hogy légy jó mindhalálig, hogy élj egészséges életet, gyűjts erőt, hogy csak az összefogás és a tudás ereje teremthet boldogabb hazát, gazdasági és szellemi jólétet. Ők shopban vásárolnak, diszkóban szórakoznak, colát isznak, hamburgert esznek, és nem érdekli őket „hol lakott itt Vörösmarty Mihály”. Tisztelet a remélhetőleg nagyszámú kivételnek. Csodálkoznunk természetesen nem szabad. A nemzeti érzés és a keresztény erkölcs elfojtásáért a szocializmusnak becézett kemény és puha diktatúrában az internacionalizmus zászlói alatt ügyeskedők mindent elkövettek. 1989 óta a kozmopolita, balliberális zászlóhordozók még sikeresebben tapossák sárba ezeket az eszméket, ideálokat. „Tégy a gyűlölet ellen”, hirdetik azok, akik nem ismerik a szeretet fogalmát és mindennapi gyakorlatát. „Tiszteld a másságot”, prédikálják azok, akik csak egy érdeket, egy igazságot ismernek: saját igazukat, saját érdeküket. Aki nem tartozik közéjük, az „szóból jött magyar”, bőgatyás barbár. Kitüntetik azt a Hofman nevű bohócot, aki a színpadon undorral hajítja el magától a zsinóros magyar ködmönt, mert nem kozmopolita dzseki, hanem régi magyar ruhadarab. Még azt sem mondhatjuk, hogy „Uram bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”. Ők nagyon jól tudják, mert nyeregben érzik magukat. Nem régi magyar nyeregben, hanem újmódi, kényelmes karosszékben. A Vidám Színpad magyar közönsége meg röhög, tapsol... Csak néhány fehér holló Talán rossz ajtókon kopogtattunk? Igaz, nem a legkedveltebb lapokban hirdettük programunkat, nem riszáltuk magunkat cola ízű milliós tv-reklámokban. Politikusokat, tudósokat, újságírókat, sikeres vállalkozókat, egyházi iskolák igazgatóit, egyetemi tanárokat kerestünk meg számítógépen szerkesztett, gondosan fogalmazott ajánlott levéllel, a Kézikönyv egy-egy példányával. Anyagi támogatást se államtól, se gazdag polgártól, se tudós közgazdásztól nem kértünk. Választ annyit kaptunk, ahány fehér holló van széles e hazában. A szocializmus évtizedeiben megszokták, természetesnek tartották, ezért ma is természetesnek tartják a magyar polgárok, hogy levelekre nem kell válaszolni. Az elemi udvariasság is burzsoá csökevény. Még ma is. Biztosan bennünk, a mozgalom elindítóiban, szervezőiben van a hiba. De ha ennyire rosszul mértük föl e tisztességes szándékú, önzetlenül hazafias és keresztény ihletésű mozgalom esélyeit, akkor nem lehet sok okunk optimizmusra ebben a hazában. Balgán azt reméltük, hogy a fiatal, fogékonyabb, még alig manipulált, tizenéves generáció mutat némi érdeklődést, hajlandóságot, erőt gyűjteni, magyar nemzeti érdekekért két szalmaszálat keresztbe tenni, a nemzetet a mai káoszból a jövőbe átmenteni. E sorok írója mindig derűlátó volt, látása azonban kezd elhomályosulni, és már alig lát fényt, sugarat, reményt. A Toldi Szövetség megszületett és meghalt. Gyászolják létrehozói és néhány fehér holló. Ungi Gábor EZ A HÉT