Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-27 / 26. szám
Micsurin keresztezte... (Kétéves vicc. Annyit lehetett kapni érte anno.) - Hallottad, hogy Micsurin keresztezte a poloskát meg a szentjánosbogarat? -Na és mi lett? - Azóta úszik fényárban Moszkva. Bánki Molyirtós játék (Hároméves vicc. Annyit kapott érte anno, aki a generaliszszimuszt nevetségessé tette.) - Na, Móricka, mit csináltatok az óvodában? - Molyirtást játszottunk. -Az meg milyen? - Körbe álltunk. Az óvó néni meg középre és azt kiabáltuk, hogy éljen a naftalin! Éljen a naftalin! B. Kádereztem a szomszédomat A kulák új szomszédot kapott. Hamarosan megjelent a rendőrség a kuláknál. A zsírbeszolgáltatási kötelezettség elmulasztásával vádolták. Némi kelletlen kutatás után a hívatlan vendégek a kertbe mentek. Megparancsolták a gazdának, hogy egy bizonyos helyen ásson. Egyszer csak megcsörrent az ásó. Egy szép nagy kék zománcos zsíros bödönt emeltek ki nagy üggyel-bajjal. - Na, lám zsírt rejteget, maga piszkos kulák. Van képe a dolgozó nép szájától elvonni?! Kinyitották a zsíros bödönt, de csupán téglával volt tele. - Megőrült? Ezt meg miért csinálta? - Kádereztem a szomszédomat. -zlkulák A személyügyis egy szövőnőtől káderezéskor kérdezte: - Mi a férje az elvtársnőnek? -Álkulák. - Mit jelent az, hogy álkulák? - Földje nincs, de nagy paraszt. Historiista Minek komplikáljuk Arisztid és Tasziló 1950 táján disszidálás mellett dönt. Gondosan tanulmányozzák a kijutás lehetőségét. Összecsomagolnak. A taxisnak Arisztid bemondja a címet: Andrássy út 60. Tasziló felhördül: Megörültél kéhlek, hiszen az az ÁVO. Arisztid: Ugyan kéhlek, minek komplikáljuk. Tedeji László A csillagos ég Nézem a tévé 3-as csatornán a Szekeres-Torgyán-vita ismétlését és egy mondat üti meg a fülemet, vagy inkább fejbekólint. Valaki a hallgatóság köréből felteszi a kérdést: a Freedom House miért sorolt bennünket a részben szabad országok közé (mármint a sajtóviszonyokat illetően). Szekeres Imre válasza: - Mert még nem privatizálták a tévécsatornákat. E válasz hallatán csak ülök és bámulok. Ez nem lehet igaz! Ez a válasz nem semmi a demokrácia hetedik esztendejében. Ez kőkemény, mondhatták volna az ötvenes évek elején is, ha már feltalálták volna a magyar tévét. Most mit kezdjek ezzel a hogyishívják mondattal!? Elsőre is az jut eszembe: remek dolog ilyeneket mondani. Mondok én is valami mást. Azért nem találták szabadnak a sajtót, mert túlságosan kevés újságírót dobáltak ki Szekeres uramék a médiából. Ja, ha többet dobálnak ki, akkor már a saját propagandistáikat kellett volna kitenni? Saját magát mégse dobja ki az ember az utcára. Kidob inkább másokat. A másságot. A másként gondolkodót. Meg aztán már olyan jól beleültek abba a médiába. Minek akkor felkelni abból a székből? Nem igaz? Ha már úgyis bent vannak, akkor terjesztik a szép szoc. ltb. eszméket. Teljesen semleges és pártatlan módon terjesztik. A nemzeti meg keresztény értékeket, eszméket, azokat nem. Azokat nem szabad beereszteni a műsorba, megfertőzi a polgárok agyát. Csinálna megint egy rakás elhajlót, hőbörgőt, meg ellenforradalmárt. Ugyebár nem lehet azt megengedni! Mit szólna a Freedom House, ha csak úgy szabadjára hagyva terjengene Magyarországon a keresztény nemzeti eszmeiség?! Őrültségnek tartaná. Hátra sorolna bennünket talán a sivatagos kalaháriak mögé, akiknek lándzsájuk van. Meg az a nagy szégyen, hogy nem privatizáltuk azt a nyavalyás tévécsatornát! Hogy ez nem jutott az előbb az eszünkbe! Most ránk jött a baj, a Freedom House finnyáskodik. Ő bizony addig nem sorol bennünket előbbre, amíg nem privatizálunk. De kinek privatizáljunk? Hát természetesen, egyenesen a liberálisok kezébe, zsebébe privatizáljunk. Tessék! Hogy most is az ő zsebükben, kezükben van? Vagyunk? Hát persze. Ki más kezében, zsebében lehetnénk? Ők megvédenek bennünket. Kitől? Hát azoktól a szörnyű nacionalistáktól, akik liberálisokat reggeliznek. Az ám! Hát ilyen emberek kezébe privatizáljuk azokat a jó kis tévécsatornákat, amiben benne laktunk már a Kádár alatt? Meg a rádió gépezetében a Rákosi alatt? Tőle tanultuk a szociáldemokráciát. Ja, azt nem tőle. Azt Horn Gyulától. Hogy is mondta szeretett Rákosi elvtársunk? A magyar ipar felső határa a csillagos ég. Hogy nem szakadt le akkor! Vagy legalább akkor, ott, Jászapátiban. kas