Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-31 / 5. szám
Az én objektívem Van képünk a világban, ez a rólunk, magyarokról kialakított kép. Sokféle. Nekünk magunknak is van magunkról kialakított, megfestett képünk, s egyre kevesebben hiszik ma már, hogy hasonlítanak egymásra e lélekben, fejben alkotott képzetek. Mi hanyag eleganciával a Nyugat védőbástyájának történelmi szerepét hisszük magunkról, míg a Nyugat a hun hordák ágrólszakadt maradékának vél. Mi tudjuk, hogy Trianon egy nemzet tartós pusztításának nyitánya, Európa, s a „művelt” világ soha nem feledhető bűne - ők pedig kezdik elhinni a dákok és rómaiak ókori nászának meséjét. Mi önként és segítők révén terjesztjük magunkról az utolsó csatlós, nacionalista, fasiszta náció rémképét, a lassan újraépülő vasfüggöny túlsó oldalán pedig jól tudják, hogy az ilyen ügyekben teljesen hülyék vagyunk. Óriási munka, pozitív értelemben vett nemzetpropaganda kellene ahhoz, hogy közeledjenek egymáshoz és a valósághoz megítélésünk mutatói. Tudják ezt derék szomszédaink, akik munkát, fantáziát nem kímélve mindent megtesznek, hogy nemzetünkről igaztalan kép rögzüljön. Az talán szót sem érdemel ma már, hogy a Horn-Kuncze-kettős egyik első szakértő ténykedése volt szétrúgni azt a Nemzeti Tájékoztatási Hivatalt, amely feladata a hazánkról hazugságokat terjesztő irományok felkutatása, korrekt tények megjelentetése volt. A kormányzat profi hivatal helyett saját tevékenységével kívánt kedvező képet formálni hazánkról, istenuccsel megtörtént. A saját zsebre dolgozó nemzetközi és honi magántőke imád bennünket, magyarokat. Még az energiaáremelés elhalasztását is megértően fogadják, mert a nagy világon kívül nincsen számukra hely, ahol a konc ilyen olcsó. Agyba-főbe dicsérik a kormányt, a pénzügyéreket, még meglévő bankjainkat, merthogy olyan szépen lefaragták az egészségügyi kiadásokat, így minden évben picikével többen és előbb halnak meg a magyarok közül, de legalább nem kukázik anynyi öregember, ezáltal is javul nemzetközi megítélésünk. Kedvezően ítélik meg a külhoniak a reálbér alakulását. Hogy jobb legyen a rólunk kialakított kép, az Antall-kormány primitív próbálkozásai (bérek, nyugdíjak szinten tartása ill. növelése) helyett, ’95-ben 12, idén az első 8 hónapban 4,5 százalékkal csökkentették a népünk akaratából uralkodók a reálbért. Így lett olcsó a munkaerőnk, aminek tapsolt a külföldi befektető, és tapsolt, amikor sikeresen és hamar eltussolták a gyerekkereskedelem ügyét, ami jelezte: bezárult a kör. Eladó a magyar vagyon, a magyar föld és a magyar gyerek is... Javít megítélésünkön az állandó privatizációs és korrupciós botrány, jelzi a hozzáértőknek, hogy még mindig van mit lopni. Kedvező megítélésünk persze siker, a kormány, a modernizáció, meg a stabilizáció sikere vezéreink szerint. Van hozzá képük... Kiss Oszkár Van képünk Az más labancoknál Ignác bácsi nácijai közül - vitán felüli! - csőnácija volt a legjobb. Kezdvén kezdve (e században)... Hogy ne húzzam-halasszam: (a csőnadrágon s az egyéb nácikon túlmenően náci még) az internaci, a fascista (és náci), valamint még az újateiste (hivatalos és hivatásos - keresztényfaló - világpolgár) náci. -Na, ne! Miért, ha szabad érdeklődnöm? Egyik kutya, másik eb. (Ahogy Zarándunkban a csúnya Náci nácijai szájúak mondják: -...! (Inkább nem mondom.) Mindhárom - e századi banditizmus. Melyben (miben) az ember... nulla. Miből következően... Ki ne mondd (ami nyilvánvaló), mert még lepopulistáznak! ...Ha nem hulla. Dögtér tere (Náciában, Bolsiában, Kozmikában). Hol az ember... mit sem számít! Csak... a faj! ... az osztály! ... a pénz! Mindég: a hatalom. Ember ember általi elnyomása. (Még mindig jobb, mintha az oroszlánok elé vetnék!) (Ki tudja.) (Mucskám.) Akkor inkább Náci bácsi! ...Meséi. Kurta Miska Zaránd vármegyéből EZ A HÉT