Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-28 / 9. szám
Az én objektívem Ritkulunk Nem tudom, a vörös khmerek mivel kedveskedtek népüknek karácsony táján. Itthon bejelentették az ünnep előtt, hogy a legtöbb beteget jelentő két kór, az új magyar népbetegségek kezeléséhez szükséges gyógyszereket ezentúl nem támogatjuk. A depresszió és a csontritkulás zömében a csóró, túlhajszolt magyarok betegsége. Az érintettek száma milliónyi, s mindkettőbe bele lehet halni. A depressziósok szenvednek, sokuk előbbutóbb az alkoholhoz, vagy az öngyilkosságba menekül kezelés nélkül, a csontritkulásban szenvedő kínlódva nyomorodik el, majd a könnyen törő, morzsolódó csontok sok fekvést, felfekvést, idő előtti értelmetlen halált okozhatnak. Mindkét betegség megelőzhető, gyógyítható. Csakhogy mostantól másnak, másra kell a pénz, az állam nem segít. Ugyanis a döntéshozó magyar khmereket mások kínja nem érdekli. A döntéshozó dönt, azután szépen hazamegy. Otthon a jól fűtött lakásban káderanyuci és káderapuci várja, akik persze nem betegek, köszönik szépen, jól vannak. Természetesen támogatják a gyereket a nehéz döntésben, vannak tapasztalataik, ők aztán tudják, hogy a népnek néha áldozatokat kell hozni. Káderanyuci és káderapuci nem depressziós, főleg azóta nem, mióta az a népszerű Németh-kormány az önéletrajzokat átíratta, a terhelő listákat meg bezúzatta. A döntéshozó tehát saját családján is tapasztalhatja, hogy nagy baj itt nincs, szívós a magyar, kidobott pénz az a sok gyógyszer. Különben is - gondolja a dialektikus materializmuson nevelkedett hazánkfia - olyan is van, hogy természetes kiválogatódás, vagy mi a fene, hadd hulljon a férgese. Hullik. A szociális érzéketlenség fogalma eközben kiveszett a magyar sajtóból. Vajon miért? A világon egyedülálló tempóban pusztulnak a magyar középkorú és most már az idősebb polgárok, mégis elveszik gyógyszerüket, bezárják a kórházakat, ahol nem, ott az ágyat is kihúzzák alóluk. A pénzükön eltartott média, a pénzükből élő kormánypárti - korábban szociálisan fenemód érzékeny politikusok - mindezt tudomásul veszik. Vagy ha mégsem, ha tiltakozik valaki a másik oldalról, mintegy gombnyomásra dől a típusszöveg a ívből, meg a rádióból: 17 Az okvetetlenkedők akadályozzák az elmélyülten szakértői kormányzati munkát. 27 Mindennek az előző kormány, az embéer az oka, az a bizonyos négy év. Ezt a hülyeséget olyan szívósan szajkózzák, hogy az átlagos tv-néző ma már csak két dologban biztos: abban, hogy a tehenek zöme manapság lila és Milkának hívják, meg hogy a mohácsi vész is az MDF miatt volt. És amíg az egyszerű magyar agyába naponta besulykolják az ilyen magasszintű összefüggéseket, egy szép napon arra ocsúdik, hogy az orvos egyszer csak olyan drága csonterősítőt ír fel, amit nem bír kifizetni. Kiss Oszkár Az más labancoknál Többségben a kisebbség Nem mondom, ez sem rossz, hogy a kisebbség - magát többségnek kiadva - uralkodjék rajtunk, rajtatok... mindannyiónkon! Zarándban, Zarándon túl. Úgy, úgy: mindkét hazában. Miért van az, hogy egy istentagadó kisebbség ül a nyakunkon ... Romániában s Magyarországon? Isten-, hit-, erkölcs-, tisztesség-, becsület-, emberiességmentes haramiabanda a nyakunkon ... szerte a fél világon! Mert nem csak Nagyromániában és Kismagyarországban. Micsodás kisebbség! Mondjuk Csonka-Magyarországon: (minden számítás szerint legalább) a lakosság kétharmada kötődik valamennyire a kereszténységhez, ám az országot a hivatásos ateisták irányítják. Azt mondják, a közvéleményt naponta befolyásoló értelmiségi csoportban még rosszabb az arány: tíz hangadóból jó ha egy istenfélő ember. S akkor ők verik az üstdobot. Mert hogy a maguk köreiben valóban ők a többség! Unja (utálja) is népünk a „politikát”.Hallod, ha ez az... Akkor ők... (mondjuk) tesznek rá. Vlachiában s a csatolt részeken sem más a helyzet... azzal a különbséggel, hogy „nálunk” Isten nélkül boldogulni igyekvőnek jó, ha az emberek pár százaléka vallja magát. S közülük, meg a hamisságból keresztet vetőkből, ügyeskedésből istenházába járókból, érdekből valláspártolókból kerül ki (itt is!) az országvezetés. -Mondom, tiszta... Azt akarta mondani, Balkán. Pedig tán így viselkedik szerte a világon mindenféle törzs, nemzet, birodalom hataloméhes útonállója. Mert mit lehet (itt) tenni: köztük valóban ők vannak túlsúlyban. Kurta Miska Zaránd vármegyéből