Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-21 / 12. szám
Az én objektívem A listák és a listázás korát éljük, amikor is a valamiért együvé tartozókat együtt kezeljük. Bocsánat, kezelik, és e kezelés révén a koalíciós kormányzás jelen időszakában sok fogalom átalakult. Ilyen például a korábban elhíresült bélista, amely ma természetesen nincs, csak működik. A szociálliberális kormányzat elsők között jelentette ki, hogy nagytakarítás nem lesz, aki értett a szóból az csomagolt. És azóta sem tűrik meg a szakmája környékén, így lesznek tehát kórházigazgatókból háziorvosok, államtitkárokból meg munkanélküliek. Helyükre azok léptek, akik egy másik listán, a káderlistán feszítenek. A káderlista egyben szakértői lista is, így lesz a műszaki ellenőrből belügyminiszter, népművelőből környezetvédő, adjunktusnak maszkírozott tanársegédből oktatási miniszter, és a Listák többi. A káderlista révén a szakértelem és az elvhűség áramlik szét sokat szenvedett hazánkban. Vannak persze kivételek. Előfordul, hogy valaki előélete dacára nem kerül-e bélistára, sőt nagyon ritkán az is, hogy hozzáértő kerül a káderlistára. Az illető ilyenkor mázlista. Sajátos a parlamenti „listázás” is. Vannak a szólisták. Ők azok, akik imádják magukat, bölcsességüket, de leginkább a hangjukat hallani és hallatni. Jellegzetes szólistánk naponta elénekli, hogy minden más mondjon le, de kórusban már nem hajlandó erre. Hja kérem, ő szólista... Egyre terjedelmesebb a titoklista. Ez azokat a disznóságokat tartalmazza, amelyeket a koalíció a maga nemes egyszerűségével titkosít hosszabb-rövidebb ideig. Széles a skála: Dunai egészségi állapotától a Budapest Bank eladásának titkos záradékain keresztül, olajügyig, nemsokára Tocsik ügyig és jön majd még egy csomó más. Félő, hogy az utóbbi két és fél év aperté titkosítva lesz... És választásra az eddigi csodás eredmények figyelembevételével készülnek a pártlisták. Eddig ezek jellegzetessége volt, hogy előkelő helyen szerepeltek rajtuk a renegátok, akik korábbi pártjukat illő menynyiségű bomlasztás után elhagyták, és a befogadó párt listáján jelentek meg. Ezek a politikusok más országban gyakorta politikai hullák, nálunk befutó helyeket foglalnak el új pártjukban. De mindemellett tény, hogy olykor meghatározó politikusok is bekerülnek a parlamentbe listán. Alkoholistán. Kiss Oszkár Az más labancokról Föltalálná Magyarországot! Kitalálná, meglelné azt, ami. Szarva közt a tőgyit! ...Miről csak ő nem tud. Meg a fajtája. (Félreértések elkerülése végett: nem a hatodik őse származása, csak a szemlélete alapján egy húron pendülőkre értjük!) (Mert hogy hajlamosak az Urak -s Hölgyek - mindent félremagyarázni, mindenbe belekutyulni!) „Találjuk ki Magyarországot!” - rikkantotta (már ha tudott volna, ha afféle - egyértelmű - hang kijött volna a torkán) Hankisstok. Az Elemér. Kiről azt hallani, nagy tudományú ember! Egyetemi tanár odahaza s a messzi (példának okáért amerikai) világban, de ami kabarét a Magyar Televízió elnökeként az Antall-komány idején csinált... Készröhej volt. Mondjuk úgy: ha az embernek csak fél lába van, ne álljon be se gyors-, se közép-, se hosszútávfutónak. Mert az az erőszakosság! Nagyon ellenszenves (a hozzám hasonló zarándi polgárnak). Persze, akár a fajtája. (Mondom, akikkel egy követ fú!) Magatartása az új jakobinus értelmiségé. Hogy ne mondjam: viszolygást keltő. - Jó firmák, nem mondom! - adja meg a szomszédom, akinek nagyon a begyében vannak a hankissok. A Petők, TGM-ek. ...Még hogy találjuk ki Magyarorrszágot... Mintha nem alkották volna már meg Árpádék, Szent Istvánék, Hunyadiék, Rákócziék, Kossuthék... Meg a tisztességes kétkezi s szellemi emberek milliói. - Épp az nem tetszik nekik, amit ez a nép létrehozott! Ez az, uraim, a pokol tornácán (vagy éppen kellős közepén). - Adnék én neki, tudom Isten „Találjuk ki Magyarországot!”... Kurta Miska Zaránd vármegyéből Hankisshaza EZ A HÉT