Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-28 / 13. szám
Hogyan csináljuk ki Gsurkát? - Kérem, talán lehetne bárverővel vagy bérrablóval megdolgozni. - Az nem jó. Volt egy jobb javaslat: agyon kell idegesíteni. - Jó, jó, de mivel idegesítsük? - Mivel, mivel! Elhíreszteljük, hogy a jósnő megjósolta: jövőre a Petővel fog koalíciós egyezséget kötni. Ez csak felmérgesíti. -Ez se jó ötlet. - Akkor lehetne egy álhírt felröppenteni, hogy nyert az ügetőn és a pénzt adó formájában Meggyesi vágta zsebre. Ez csak kihozza a sodrából. - Nem, nem, valami olyan nagy lejáratás kellene, amely azt eredményezné, hogy megy, megy a tüntetésre, de csak egyedül, mert a hívei mind elhagyták. - Igen, igen, ez jó ötlet, például be lehetne dobni - és ebben a média is partner lenne - hogy Csurka belépett az SZDSZ-be és jövőre úgy jelenik meg, mint SZDSZ-es kultuszminiszter, a Bauer lesz az államtitkára. -Nem jó. Nem jó. -Miért? - Mert senki sem hinné el. Van nekem egy sokkal jobb ötletem a lejáratásra. Behívjuk a tévébe és az Össztűz című műsorban úgy faggatjuk, hogy minden mondatába belevágunk, még a szavait is apró miszlikre szabdaljuk, mint a paraszt a szalonnát. - Szóval fojtsuk bele a szót? - Fojtsuk. És belefojtották. Az esemény megtörtént. Március 11-én három ítéletvégrehajtó, akarom mondani három riporter faggatta Csurkát a tévében és miszlikre vágták a mondatait, meg belefojtották a szót is. A szoc. lib. kínvallatók, akarom mondani riporterek ezzel valóban le is járatták... Önmagukat. Utóirat: Legyen szabad megjegyeznem: nem elég ha egy újságíró a tévébeszélegetés alkalmával csak saját hangját hallgatja meg. Nem mondom, abban is van bizonyos élvezet, de talán nem ártana meghallgatni azt is, amit a kamera elé ültetett személy mond. Továbbá, gondolni kellene arra is, hogy a tévé előtt nem csupa szoc. lib. néző található. Bár igaz, hogy a kamerának abból a szögéből, ahol ma az újságíró ül, nemigen lehet mást látni, mint csupa szoc. lib. nézőt. Ha tetszene olykor más szögben is ülni az újságíró úrnak. F.J. Az más labancokról A diktatúra, ha puha Nem tudom, az úgynevezett Romániára is értik-e, de Magyarországon sem jogos e megfogalmazás. Pedig odaát, az anyaországban valóban sokkal jobb, összehasonlíthatatlanul finomabb volt a helyzet. De hogy „puha diktatúra” ... Hogy oda ne rohanjak! Hol volt ott (vagy itt) - mondjuk - gyöngéd a proletárdiktatúrának nevezett izé Kádár- (avagy Ceausescu)szaka? A Kádár-kolbász, meg a nemkülönben létezően - s ugyancsak vastag - szocialista Ceausescu-virgács, mint ávós- s szekusságuk puhaságának jele... Ötvenhat után is ezrek a börtönökben, százak az akasztófáékon, százezrek menekülése, milliók megnyomorított csöndje... Az (ez) volt nektek a „puha” „diktatúra”. Mert nekünk... Elég kemény volt, fiúk (s lányok)! Hölgyeim és uraim, kendtek megint hazudnak! Jobban mondva: „Elvtársnéim s elvitkék!” (Elvitkéje Kendnek a keresztanyja térdkalácsa, térgye.) Puha diktatúra... - Puha vagy, Jánosom-Kádárom! Kilépni a pártból (ahová bekényszerült az ember)... a legpuhább diktatórikus években sem! Következmények nélkül legalábbis. Beléptették az embert, aztán se té, se tova! Nem és nem. Kies Zarándunkban ahhoz is bátorság kellett, hogy RKP-tag templomi esküvőre, keresztelőre menjen. Csak a temetésen viselték el (jobb híján) a papot. Hogy a csudába ne, nem. Ha az ember nem akart ujjat húzni velük (kenyér nélkül maradni). Bezzeg a görögkeleti szertartásokat nem tiltották ennyire . Tudom, odaát sem lehetett még 1988-ban sem csak úgy uk-muk-fukk lelécelni! (Pedig addigra már valóban eléggé fölpuhult az önkény - már amennyire a zsarnokság effélére képes lehet.) ...Még ekkor is csak hazugsággal oldhatott kereket a munkahelyi pártszervezetből, ha a bennfenntesek úgy találták, hogy ezen és ezen a helyen csakis párttag dolgozhat! Itt Zarándban a fél család bennt volt az RKP-ban. Magam megúsztam, de a testvéreim... (Nő alig, csak a férfiak.) No aztán 1990-ben az itteni magyarság egy emberként lépett az RMDSZ-be! Hogy egyszer végre valahová önként lehet. A legpuhább évek sem lehettek szabadabbak, mint a Bach-korszakban! Akkor meg? No persze, önigazolás. Azoknak, akik gazolnak. Kurta Miska Zaránd vármegyéből elahet