Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-04 / 14. szám
„Együtt visszük el....” „Elvtársak, együtt visszük el a balhét!” Ezt a korszakalkotó, történelmi mondatot megjegyeztük, de minek? Ugyanis itt a balhé, de a kutya se viszi el. Az elvtársak se viszik. Még azt a pehelykönnyű Tocsik-ügyet se akarják elvinni, pedig az igazán kismiska az olajgate-ügyhöz képest. Nem viszi itt el senki semmit, csak a mi zsebünkből viszik a pénzt szorgalmasan, azazhogy elfelejtik beletenni, mármint a zsebünkbe a pénzt. Szóval marad a balhé, Petőék is szép csendesen belenyugodtak, hogy marad minden a régiben, marad a balhé, marad a koalíció, már nem szakad tovább. Az MSZP vezetősége is ülésezett és kijelentették, hogy a most kezdődő politikai szakasz átcsap minőségbe. Ajaj, megette a fene, gondoljuk mi, csóró polgárok, nagyon félünk mi az ilyen minőségbe csapástól. Lám szegény Hruscsov is annak idején megígérte, új társadalmi minőség kezdődik és ő Moszkvában be fogja mutatni a legutolsó papot. Mit ad isten, pont fordítva történt, alig két és fél évtized múltán bemutatták Moszkvában az utolsó párttitkárt. Na jó, ezt nem azért mondom, mintha sajnálnánk a párttitkárt, megvagyunk mi Moszkvában meg Pesten is párttitkárok nélkül. Azazhogy azt hittük, hogy megvagyunk. De nem! Ugyanis visszajöttek a párttitkárok. Pontosan a nép hívta őket vissza. No, de kérem, nem azért, hogy pénzt tocsikoljanak maguk alá, hanem mert ígéretet kaptunk, mármint a nép 1994-ben, hogy új minőség kezdődik, lesz egy szociálisan érzékeny kormányunk, értékálló nyugdíjak és a pancserok helyett jönnek végeláthatatlan sorokban a szakértők, akik... No de nem jöttek. Azazhogy aki jött az nem szakértő volt, jött és vitt. Tőlük vitt. Hát kérem, ezért félünk mi mindenféle új szakasztól. Minőségbe csapástól. Hátha megint beugratnak bennünket. Uraim! Elviá... Ne szédítsük egymást, ne legyen minőségi ugrás, leginkább csak ezt a felgyülemlett balhét, ezt vigyék el tőlünk. Hiszen megígérték. Nem? Fazekas János Az más labancokról Az SZDSZ horthyzmusa Szabó elvtárs a Szabad Demokraták Szövetségéből azzal hozakodik elő (már megint, még mindig), hogy Antall József közönséges horthysta volt. Hogy így, hogy nem, de hogy Antall nép-nemzeti és úri, meg árvalányhajas, harmadikutas, mi több, keresztény-nemzeti csapata, mely szinte perverz módon szeret a „keresztény erkölcs”-re hivatkozni, Horthy Miklós rendszerének a visszaállítására tett - Miklós elvtárs gyanúja szerint a szabad demokraták számára szerencsére sikertelen - kísérletet. Szabó Miklós elvtárs az SZDSZ- ből - mint hírhedett történésze kisebbik hazánknak - elvbarátaihoz hasonlatosan beleőrül ebbe a Horthydologba! Ami hagyján - tegye, ha erre tellik csak képességeiből -, csak hát az óromániai, meg az ókirályságin kívüli újrómai-arumuni sajtó (meg az azon túl közélet) szélsőjobboldali - majdnem - fele igencsak élt a lehetőséggel: az Antallcsapat ’90-es győzelmét követően azonnal lábra kapott radikáli ijedezésből eredő hazudozás minden mocskát reánk, erdélyi magyarokra borították! Mi szenny csurog azóta is... majdhogynem a szánkba - jó Szabó (meg Miklós) elvűkéék jóvoltából! Hisz végre „maguk a magyarok” megmondták! Hogy mit akarnak a magyarok. Erdéllyel, Erdélyben, Erdélynek, Erdélyünkért! A beteges idegen- (azaz, sajna, magyar) ellenség tüzére öntött repülőbenzin a Szabóék (úgymint Albert és társa, Miklós) szerencsétlenkedése. - Szamárság! - legyinthetnénk, ha megtehetnők. Ugye. - Uraim (Elvtársak!), ha kendtek magyarok, megeszem a süvegem! Azon túl, hogy az egész: vaklárma. Süketek hallomása, vakok világlátása, némák süketelése. Az ám, komám! A vlachot Horthyval ijesztgetni... Mikor oly földrevert a magyar! Ammun meg oly megnyomorított. - Nem sül le a bőr a képetekről?! Nem azért mondom, de nagyon rátok fért volna egy kis Horthyvilág! Azokra, akik önérdekből ekkora hazugságra vetemednek. Antall óvatossága meg Horthy keménysége... Én mondom (itt, Zarándban), megáll az ész. Kurta Miska Zaránd vármegyéből miemmé mm EZ A HÉT