Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-25 / 17. szám
Az más labancokról Mintha falra borsót hánynál. Ne lőjj a táboron belülire. Ha lehet. És: pufogtatnak, vicsorítanak, szorongatnak, pöknek, fujtanak, agyabugyálnak, törnek, aprítanak, zúznak, nyakon vágnak, hasogatnak..., míg magukra is sor nem kerül- Demokrata a demokratára! Nem ám úgy, hogy: csakis a másikra lőjünk! Az ellentábort ritkítson belül, kit oly édes méreg lábról leverni. - Kurtítsuk meg magunk! Várjon. Lehetetlent akar, akadékoskodik; a másikban a kivetnivalót keresi, fölnagyítja! - Tudod, testvér, ezért békében sem jár köszönet. Hogy ne mondjam: háborúban... Különben - valóban - utánunk a vízözön. Kurta Miska Zaránd vármegyéből Házinyúlra lődöznek Tilos, mégis, azért is! Szinte virtusból teszik a mieink. Mondhatod neki csak, nem és nem. -Jól néznénk ki. Kerül valaki miköztünk is, tábor Például - nem ok nélkül - szétszedik az effélét.) Lepuffantják, mint a veszett ki... Ha a csapat nem adja föl, nem adja meg magát, küzd tovább, mert élni (s, már bocsánat, de) győzni akar tját. Kár, kár Az MSZP frakcióvezető-helyettese azt mondja: káros az a levél, amelyet a nemzeti alaptantervvel kapcsolatban a Fidesz írt az iskolaigazgatóknak. Ugye ez egy különvélemény, ellenzéki vélemény, szakértőktől eredő vélemény, de káros. A frakcióvezetőhelyettes kitartóan ismétli meg a tévében is, hogy káros és zavaró ez a levél. Most a témától kissé elvonatkoztatva, nekem a mindenkori párttitkárok véleménye jut az eszembe. Ami egyszer nekik káros volt, az káros lett a lakosságnak, az öregektől a nebulókig lemenőleg. Hogy miért káros? Csak. Mert a párt mondta. Ki van mondva. Ha pedig egyszer ki van mondva, akkor tartsa mindenki magát ehhez! Miért tartsa? Csak. Csak azért, mert ez a csak pártembertől ered. Azt meg tudjuk, a párt tévedhetetlen. A pártember (a kommunista) különös anyagból van gyúrva. A pártember tehát kijelenthet, s ha egyszer kijelent valamit, akkor ahhoz tartsa magát mindenki. Miért? Csak, mert így szokták meg. Az „így szokták meg” öröklődik nemzedékről nemzedékre. Mi is megszoktuk, hogy a kinyilatkoztatásnak a fordítottja az igaz. Lám „nagy klasszikusunk”, Rákosi Mátyás is ex katedra kijelentette: Magyarország a népi demokrácia frontján nem rés, hanem erős bástya. (A nevezetes mondat aztán a pesti furfang szerint így módosult: Magyarország nem bástya, hanem erős rés a népi demokráciák frontján. És ugye tudjuk, mi történt az erős bástyával ’56-ban.) Uraim vagy elvtársaim! Valamit önök nagyon nehezen tudnak megérteni, az ellenvéleményt. Vagy inkább elviselni nagyon nehezen tudják. Lám, a miniszterelnöknek - egy-egy parlamenti ülés alkalmával, amikor záporoznak az ellenzéki vélemények - még a hangja is eláll, szétesnek, botladoznak a mondatai a meglepetéstől, az ellenzék szemtelenségétől. Hogy merészeli az ellenzék?! Ja kérem, ez a parlament nem az a parlament, ez egy másik parlament. Horribile dictu, itt már nem érvényes a mindenkori párttitkár véleménye és bizony itt visszabeszélnek. (Kár, hogy nincs kéznél a munkásőrség.) Így aztán már hiába mondatik ki, hogy az ellenvélemény káros. Igaz, a média mindig önök után mondja: káros, káros, káros. Többszörösen felerősítve az önök véleményét káros, mint ama fekete madár, hogy segítsen elriasztani, eltántorítani a polgárt a saját véleményétől. Óhogyne, hozzá vannak önök ahhoz is szokva, hogy a valóság fordítottját zengjék a nagy kórussal, hogy most alapozzák a jövőnket, hogy nem is élünk olyan rosszul, hogy csak egy kis türelem még és majd jön a kánaán. Bizony kár, hogy az üres zsebű, üres gyomrú polgárok sokasága ezt nehezen hiszi el önöknek. Ugye, kár. Fazekas János EZ A HÉT 1M