Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-09 / 19. szám
Magyarkodunk? - Ön magyarkodott. - Hogyan? - Azt mondta: nehéz a határon túl magyarnak lenni. - Miért? Talán könnyű? Volt ön már egyáltalán a határon túl? - Ó, hogyne, például Tennerifében nyaraltunk a családdal együtt. - Tennerifében? - Igen, nagyon kellemes volt. Én nem emlékszem, hogy Tennerifében olyan nehéz lett volna a magyarok élete. - Hát ott biztos, hogy nem. - Na ugye. De mondhatok magának mást is. A jó múltkoriban Hongkongban jártam... - Ott se üldözték a magyarokat? - Egy ujjal se nyúltak hozzájuk. De beszélhetnék Sry Lankáról is, igazán megbecsülik a magyarokat, sőt valósággal ajnározzák őket. - És hány magyar él ott? - Összesen egy, ha a komornyikot nem számítom. - Ezek szerint Sry Lankán a magyar iskolákat sem sorvasztják el. - Ott ugyan nem. - De Romániában meg Szlovákiában elsorvasztják. - Ön megint magyarkodik. - Ha önnek rálépnek a lábára vagy a kezére meg a fejére is, akkor ön mit csinál? -Azt mondom: jaj. - Nem azt mondja inkább, hogy jaj de kellemes volt? -Eszemben sincs. - És ha elveszik az iskoláját? - Nekem nincs iskolám. - Azt látom. De hatalma meg pénze az van. - Az van hál’ istennek. - Ön igazgató. - Bocsánat, főigazgató. - Sokat utazik? - Rengeteget. - Mennyi a fizetése? - Én egyáltalán nem vagyok megfizetve. Az a vacak millió, mint a kegyelemkenyér. - Tudja nekem mennyi a nyugdíjam? - Mennyi? - Tizenötezer. - Hova akar kilyukadni? Ebből megint magyarkodás lesz. - Nem, csak tüntetés. - Az is magyarkodás. Magukat el kellene vitetni az AVH-val. - Az már nincs. - Ön csak hiszi. Fazekas János Az más labancokrúl Csujkások Hogyne, Kolozsvárt. S körbe, merre látsz! Ha még ki nem verték. Be nem. Kiket bármikor kész megvédeni a pestbudai svihákság, a kismagyarországi álliberális kompánia, a magyarhoni jakobinus diktatúra-előkészítés szóvivőinek bármelyike. Most épp - Charta-aszályban - a Nyilvánosság Klub nevű kör körének köreiből. Körbe. - Nem engedjük bántani a kolozsvári pártlap helyén támadt Szabadság főszerkesztőjét, Tibori Szabót (Szabó Zoltánt, sat.), mert ő a Szabadság legfőbb bajnoka! Kis hazátokban lehet, de hogy ide át, Erdélyben nem, az biztos! (Mondom én, Zarándban.) Merthogy Tibori Zoltán (a maga nagy szabadságában) a Szabadság hasábjain azt találta írni a Magyarok Világszövetsége által most nyáron szervezett pesti világtalálkozóról, hogy az nem egyéb, mint Egyes Magyarok Világkongresszusa. Tehát hogy szó sincs az egész magyarság képviseletéről, Világszövetségünkből elég sokan hiányoznak. Valóban, több irányzat is. Nyöszörgött erről - csak a példa kedvéért egy példa - Eörsi, az SZDSZ lánglelkű buzifordítója is, mert hogy őt természetesen ott senki sem képviseli. Zarándban erre azt mondhatnék: -Még szerencse! Meg a többi, valóban, valahogy sosem nyújtogatják a kezüket a magukat nemzetileg semlegesnek érző világpolgárok s nemzetköziek, amikor a magyarság sorskérdéseiről kerül szó. Nekik olyan snassz ez az egész magyar dolog! Akár egy kiadós..., hogy is mondjam, latrinára-ülés? Aztán meg nekik áll feljebb! Pedig mintha ők húzódoznának mindentől, mi a világ magyarjainak az összefogására szövetkezne... - Csujkások, riadó! Az erre meg arráját a sok hazudozójának. Kurta Miska Zaránd vármegyéből EX A HÉT