Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1997-06-06 / 23. szám

F­o­r­d­u­l­a­t - Hallotta a szenzációs hírt? Megtör­tént a fordulat a gazdaságban. - Nem hallottam, de a fordulatról magam is tudok. -Éspedig? - Újra emelték a villany árát. - Az államtitkár úr a parlamentben nem ilyen fordulatról beszélt. - Hanem milyenről? - Olyanról, amely most már jó irány­ba, a gazdagodás irányába mutat. - Ebben teljesen igazat adok az ál­lamtitkár úrnak, mert a szomszédom tényleg gazdagodott. -Mivel? - Egy új villával meg két darab új autóval. - És mi az ön szomszédjának a fog­lalkozása? - Egyszerű milliomos. - Az államtitkár úr nem a gazdagok, hanem a szegények gazdagodására gondolt. - Ebben is igazat adok az államtitkár úrnak. A szegények is gazdagodtak, rossz tapasztalattal. - Milyen rossz tapasztalattal? - Milyennel? Képzelje, lemegyek a boltba, mondom az eladónak: kérek ab­ból a 32 forintos tejfölből meg abból a 69 forintos kenyérből. Erre az eladó a szemembe nevetett. - Miért? - Mert azt mondja: nem tartok lépést az árakkal, ugyanis a 32 forintos tejföl most 41, a 69 forintos kenyér meg 83 forint. És én még boldog ember va­gyok. - Hogy érti ezt? - Kérem, nekem még nem kapcsol­ták ki a telefonomat meg a villanyomat se. - Ismer olyan, akiét kikapcsolták? - Naná, a fél országét meg a lépcső felőli szomszédomét. De még ő is bol­dog lehet, mert nem tették ki a lakásá­ból, de volt olyan, akit kitettek... -Például... - Például egy földszinti családot, de még ők is boldogok lehetnek, mert kap­tak egy szükséglakást. - Ezek szerint az egész ország bol­dog? - Hát az egész az nem teljesen, de a jövőben az lesz, erre mérget lehet ven­ni. -Ezt ki mondja? - Ők. Meg aztán itt ez a fordulat is most, ami tuti! - Ki terjeszti ezt a kincstári szöve­get? - El fog ájulni ha elmondom, de ne mondja tovább ... a média terjeszti. - A média füllent. - Az én médiám ugyan nem füllent. - Ön miképpen érte el, hogy az ön médiája nem füllent? - Ó uram, ezt nagyon egyszerűen el lehet érni. - Kíváncsi vagyok... - Ki kell kapcsolni. - Hogy ez nekem nem jutott az eszembe! -Nekem se jutott eszembe, nekem is úgy tanácsolták. - Kicsoda? - A köztársasági elnök úr. - Bölcs ember. Üdvözlettel: Fazekas János Labanc katolik Az más labancokrúl Ilyen is van; se több, se kevesebb, mint lutheránusból, kálvinistából, így is épp elég. -Dögig vagyunk velük! Ne túlozz, szomszéd. Biztos fundamentalista a lelkem. Magyarban, vlachban, szlávban, mi másban nem?! Egyike e vakoknak - hogy ne mondjam, szívteleneknek, legalábbis színvakoknak -­­ki történetesen, mondhatni véletlen, felföl­di szlovák, hisz hasonló konzumidióta daj­kamesével a Kárpát-medence közelebbi tá­jain is élnek tökéletlenek) segédpüspök lé­tére ilyen mondatot követett el:­­ Egy püspöknek nem lehet magyar szí­ve! (Biskup nemoze mat madárské srdee.) (A nagyszombati segédpüspök nyilat­kozta, közle a müncheni Életünk, olvasható a zarándi plébánián.) Mire föl - hallani ideátig, Zarándig - a nagyszombati érsek úr (mondom, érthető módon!) odáig van a saját fajtájáért, a szlo­vákért! No már most, vagy azért e kettősség, mert az egyik (hogy ne tartsatok jó embe­rek papgyalázónak, nem mondom azt, hogy püspöknek, papnak, csak egyszerű­en:­ embernek van szíve, a másiknak nin­csen? Nekem lehet, néked nem?! Na, nem, így, lelkecskéim, nem jutunk dűlőre. Egyről a hétre. (Hogy kellőképpen fenyegető legyek ezzel a hét magyarra utaló róva rótt szám­mal.) ... Segédünk amiatt jött elő ezzel az Es­terházy Péterhez illő szívbéli segédigével, merthogy a gaz turániak (Észak-)Komá­­rom székhellyel arra vetemedtek: saját püs­pököt kérnek a félmillió dél-szlovákiai ma­gyar katolikusnak. Hát igen, ez maga a pokol egy szlovák szívű főpapnak. - Szív csak egy van! Egy lehet. ...A divatdalban. Még jó, hogy nem a csalhatatlannak tar­tott Pápa szájáról olvasta le valamely hír­lapíró! Szegény Nagyszombat, szegény Páz­mány! Honnan tudnák e mai papok, hogy a Magyar Lelkésznek szent volt az anya­nyelv! A másé is. Hogy elődjük, a váradi magyar kálvinistából lett szombati katoli­kus püspök Pázmány Péter (mint mondják a szomszédfalusi tót atyafiak itten Zaránd­­ban) a szlovák irodalmi nyelv megteremté­séhez is hozzájárult. Persze azóta Nagyszombatból Timava lett (legalábbis nekik). Kurta Miska Zaránd vármegyéből EZ A HÉT

Next