Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1997-06-20 / 25. szám

Az én objektívem Kamp­ány ny­it­ány Mondj igazat és betörik a fejed! - így szól a népi bölcselet az emberi ter­mészet nagyobb dicsőségére. De na­gyon kevés betört fejű embert látni ma­napság, és úgy tűnik, minden rendben van­­ a szólásmondással, természete­sen. A teljes gőzzel beindult egyoldalú választási kampányban ugyanis nem szokás igazat mondani. Mert a kampány beindult. Paradox módon azért indult be, mert a botrány­sorozat teljes lendülettel folytatódik, dicsérve a kormányzók mesterségbeli tudását. Ha tb, akkor botrány. Ha nyír­fa, akkor is botrány. Akárhova nyú­lunk, botrány. Mezőgazdaság? Közbiz­tonság? Ugyan... De választás közeleg, s a kampány­gépezet (töretlen fejjel) mozgásba lendül, és azt sulykolják, hogy mindennek oka van, s nincs közöttük ma már oly szakértő, aki akár egy sikertelen éjszakai próbálkozása után ne mormolná puszta rutinból örömtelenül maradt asszonyának: ez is az előző kormány miatt történt (nem történt), így megy ez manapság, és kis ho­nunkban már minden felvilágosult konyhalány tudja, hogy a világháború­tól napjainkig tartó felhőtlenül boldog időszakra csak ama röpke négy év ve­tett árnyékot. Csak az ilyen magamfajta, némi em­lékezőtehetséggel megvert firkász ne lenne, aki minden felejtendőre emléke­zik. Például a dicső MSZMP (nagytő­kések, emlékeztek-e ti is rá?) Központi Bizottságának ’89-es jegyzőkönyveire. Mi is állt azokban? „Ami a gazdaságot illeti, mindnyá­jan tudjuk, hogy Magyarország ma gazdasági értelemben szuverenitása nagyobb részével már nem rendelkezik. A világ számos, súlyosan eladósodott országához hasonlóan a gazdasági lét az összeomlás napi dilemmájával küzd. ” (Grósz Károly) De nem omlott össze! Az a sokszor szidott Antall-kormány üres kasszával is kinavigálta a gödörből az országot. Mit mondott az akkori­ mostani pénzügy­ér arról a helyzetről? „A devizatartalékok lesújtóan ala­csony színvonalon vannak. Ezek tulaj­donképpen azon a határon mozognak, ami már biztonságunkat veszélyezteti, súlyosan veszélyezteti... Úgy gondolom, hogy rendkívüli mértékben megnövel­heti problémáinkat, ha fizetésképtelen­séget kell bejelenteni. ” Üres kasszát adtak át, 7 milliárddal vették vissza. De szidnak, sároznak rendületlenül. Hogy beszélt ’89-ben a külügymi­niszter? „De azt ne felejtsük el hozzátenni, hogy 1971 óta megvásároltuk a lát­szólagos politikai nyugalmat és az élet­­színvonalat, méghozzá külföldi forrá­sokból vásároltuk meg, és ennek az árát fizetjük most és fizetjük meg a következő években. ” Lehet, hogy Horn Gyula ekkor iga­zat mondott - később majd nyakát szegte. Ami fölér egy fejbetöréssel. De az árat az a kormányzat fizette meg, amelyet a most induló kampányban (is) állandóan szidalmaznak. Ezt ne felejtsük el. Kiss Oszkár Az más labancokról Magyarország megint elárulta Er­délyt! Általános ez a vélekedés a Krisztus urunk születése utáni 1996. esztendő Szent Mihály hava javán, mikor is Hori­s Iliescu Temesvárt (az erdélyi magyarság véleményét figyelmen kívül hagyva) alá­írta a két ország közti kölcsönös meg nem támadási és örök barátsági szerző­dést. - Nem hallottam semmi olyat, ami megingatna meggyőződésemben - hen­cegett volt Gyulátok a Budában (már­­már: a budában, benne, nyakig, a ma­gyarhoniban), midőn a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség, valamint az anyaországi ellenzék érveket sorolva til­takozott egy olyan alapszerződés ellen, amely nem mondja ki, hogy jogunk van Erdélyben magyarnak maradni. Moldvahoni magyarjainkról nem is beszélve.­­Hazaárulás! Igaz, ezt fújja a tudatosan a tudatlant játszó inmun szélsőjobb s szélsőbal is, mert közben tudni való: ezen az ügyele­ten már megint a vlachság nyer. - Horn nem fanarióta származék? Keszthelyen is egy Horn-üzletbe bot­lottam. Ki tudja. Hogy vérbeli bizantión mindkét alá­író, nyilvánvaló! Horn savanyú, Iliescu bárgyú moso­lya... Hamisságuk. - Egy szavukat se hidd! Különben pónul jársz. Oláhmód, magyarmód. - A magyarok összejátszanak Iliescu­val! Ilyeneket mond a nép Zaránd táján. Hogy ne mondjam: - A magyarországi kisebbségeknek jár az etnikai alapon szervezett autonó­mia, a romániaiaknak nem? A magyarországi románok nagyon lelkesednek az alapszerződésért, de mit szólnának, ha betű szerint vennék s el­szednék tőlük az autonómiát? Erre hivat­kozva szétzavarnák a kisebbségi önkor­mányzatokat? Keleti marhái a nyugati világnak. Kurta Miska Zaránd vármegyéből Erdély-árulók a bolhapiacon

Next