Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-20 / 25. szám
Különös összecsengésekrefigyel fel időnként a közéletre figyelő (nem egészen) gyanútlan sajtóolvasó (néző-hallgató) állampolgár. Most például azon is eltűnődhet, hogy az SZDSZ szinte hisztériás, már-már a látszatra is alig ügyelő viszolygása a katolikus egyháztól hogyan esik egybe (időben) bizonyos ellenzéki sajtófórumokban megjelenő katolicizmusellenes megnyilatkozásokkal. Nemrégiben a Demokrata főszerkesztője (aki már némi szolgálatot tett az SZDSZ-nek akkor, amikor azt állította, hogy még a szülőszobákból is ki kellene tiltani) egy Szent István királyunk nimbuszát „megtépázó” irományban bizonygatta, hogy első uralkodónk kiszolgáltatta nemzetünket a Vatikánnak (sic!), és felelős az ősi magyar nyelv és kultúra háttérbe szorításáért, sőt eltüntetéséért. Jó, nem minden hallatszik az égbe, de néha itt a földön igen élénk visszhangot ver. Dr. Gürtler Magda az Ez a Hét hasábjain (május 2.) adott hangot az anakronisztikus melléfogásra is rávilágító józan kételkedésnek (Történelmi ábrándképek vagy netán lázálmok?). A május 30-i számban pedig Práczki István veszi védelmébe a főszerkesztőt (Fehérlófia esete Gürtler Magdával), és fölvázolja nagyvonalú elméletét Jézus Krisztus magyar (pártus) származásáról, Szent István árulásáról és koronájáról, mely - lényegében Bencsik András „hipotézisével” egybehangzóan - akár Krisztus urunktól bitorolt korona is lehet! Érdekes, ugyanezen május 30-i szám vezércikke Az SZDSZ és a katolikus egyház címet viseli. Nem kívánok ebből természetesen semmiféle szerkesztőségi koncepcióra következtetni, bármennyire egyetértek (értenék) is vele. Amivel azonban feltehetően a Szerkesztőség is azonosul, az a Nemeskürty István 1996- ban megjelent könyvéből (Meddig várjunk?) átvett helyzetelemzés (a „Rendszerváltás”) intelme: „...olyan, egyelőre kisebbség is erősödik és szerveződik, amely a jelen miatti keserűségében turáni álmokat kerget. Eszményképük a pogány magyar. Egész keresztény ezer évünket legszívesebben kihajítanák az ablakon - miként a nemzetköziség hívei is, csak más előjellel - és visszatérnének a rovásíráshoz és a sumér mitológiához. Nem veszélytelen ez a csoportosulás sem.” (Ez a Hét, 1997. május 9.) Nos tehát, a Qui prodest? kérdése, itt Vita Szembenézni és most, ebben az összefüggésben sem kerülhető meg. Természetesen nem akarom senkinek a jóhiszeműségét, szubjektív jószándékát kétségbe vonni. Még akkor sem, ha olyan tényeket és dokumentumokat sorakoztatnak föl nekem egyesek életéből, amelyek valóban nem az illetők jóhiszeműségéről vagy pláne naiv ártatlanságáról tanúskodnak. Magam is vallom az illyési igazságot, és mindazt, ami belőle következik: „Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejt, ma nem azzal kellene, honnan jössz, azzal, ecsém: hova mész?" Ez olyannyira így van, hogy aki nem mutat neofita buzgóságot, annak a múltjára is, ha valóban bizonyít, bízvást fátyolt boríthatunk. (Sőt, még inkább, mint a BUZGÓLKODÓKÉRA, AKIK PÁPÁBBAK A PÁPÁNÁL - fordított előjellel: kurucabbak a kurucnál.) Igaz, volt egy pár pontos szava Illyésnek a „magánszorgalmú kutyák”-ról is. Egy pár keresetlen szava pedig a „köpenyváltókról”. Mint ahogy nagy elődjének, Petőfinek meg a „kibérleti lelkiismeret”-ről. De ne legyünk senkivel sem igazságtalanok! A lázálom lehet szép még akkor is, ha mindig valamilyen lázas betegség tünete. És a lázálmot valóban álmodják. A betegséget azonban természetesen nem gyógyítja meg. Sőt, nem egyszer éppen arra emlékeztet, arra figyelmeztet, hogy a kórokozókat - nem valami naiv álmodozók - szándékosan oltották belénk. Ki tudja (azaz, hogy ki nem tudja?!), milyen szándékkal?... Képzeljük el, hogy milyen örömére szolgál(na) bizonyos hazai és külföldi köröknek az is, ha van (vagy még inkább - volna) mire hivatkozva állítani és terjeszteni: komoly táborra, számos követőre találtak nálunk a dákoromán propaganda esztelenségeit, képtelenségeit is fölülmúló agyszülemények. Mert számolnunk kell azzal, hogy amit láttunk, hallottunk, olvastunk, azt majd ilyen feltupírozott formában láthatjuk viszont. Még akkor is, ha meg sem közelítené a dákoromán elmélet eszement elmefuttatásait, sőt őrültségeit. Amit ráadásul nem is mernék minden esetben, minden ilyen megnyilatkozásról állítani. Ez pedig még akkor is lőszerraktárba dobott égő cigarettaként működhetne, ha - többek között ugyancsak Illyéstől - azt is tudjuk, semmi jelentősége sem lehet például a „ki volt itt előbb?” kérdésének, területi igények szempontjából. Hiszen akkor, ahogy a Szellem és erőszakban olvashatjuk, ha ez érvényes hivatkozási alap lehetne, minden amerikai jenki leszármazottnak el kellene hagynia hazáját, egyetlen indián ujjmutatására! Mi tudjuk, hogy így van, de mit tegyünk, ha annyian nem tudják? Azok viszont, akik pontosan tudják, hogy mások mit tudnak és mit nem tudnak, a manipuláció, a provokáció profi mesterei, két legyet is üthetnek egy csapásra. A „szelíd” ősmagyarokra, az ő elsőbbségükre való hivatkozásból adódó igényjogosultság sugallása és a „hol vagy, István király? Téged magyar kíván!” szellemiségének kitörlése a nemzeti tudatból, vagy elhalványítása egyaránt jól jöhet ma valakinek, valakiknek. Akik még Kossuthra hivatkozó plakátokat sem restek ragasztani az „ügy” érdekében. (Találgassunk? Tegyük meg az esélyest az Ausztria lottón, vagy bármely sorsjátékon? A „Divide et impera!” ősi jeligére!) Mindezeket egyébként egy protestáns családból való és protestáns hagyományokon épülő ember úja. De hiába riogattak vagy riogatnának a katolikus inkvizícióval is, ami több évszázada a múlté (ráadásul „protestáns inkvizíció” is volt), hiába bújnak - jókora csúsztatással és már nem először - Kossuth tekintélyes, közkedvelt alakja mögé, én pontosan tudom (és nem vagyok egyedül!), hogy mi ma a jelen inkvizítorainak az érdeke. Akik úgyszólván soha semmit sem tesznek forgatókönyv és összehangolás nélkül. Lásd például Hegedűs András Magyarok Világszövetsége elleni támadását a Népszabadságban, (fel)idézi, értelmezi Kurta Miska Zaránd vármegyéből az Ez a Hét május 23-i számában. ...Sajnos, ez a világ, amely egyre inkább, úgy látszik, egyre inkább az ügynökök világa, így működik. Nekik áll a világ?... De ha nem akarjuk, hogy így legyen, akkor először is ezt a működést kell felismernünk. Megváltoztatni csak azt tudjuk, amivel szembe tudunk nézni. Kiss István