Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1997-06-20 / 25. szám

Az más labancokról A Horn-Pető-kormány előbb Zemplényivel bővült (akit a fél világ világrendőrsége körözött, ám akit kurzusunk útlevelet hamisítva­­ nyilván mert túl sokat tud a ma­gyarhoni dolgokról hazamentett), most meg Tocsik ügyvédnővel gya­rapodott (akinek a milliárdos siker­díja pártközeli elvtársurak nevére került). - Mit lehet tenni, lop itt minden­ki - mondá az érintett miniszterek egyike. - A világ rossz, nem mi. - ’90-ben a kapitalizmusra sza­vaztak, most meg nem ízlik mindaz, ami velejár. Ügyi. Toc­sikokban (Suchmanjai a világnak.) Csakhogy: Tocsik Márta nem ügyvéd, a kedves MSZP, s a még kedvesebb SZDSZ ügyvivői első tárgyalásukkor bizton jól tudták: nemrégiben (épp a rendszerváltás előtti pillanatban, így még beleesett a közkegyelembe) okirathamisítás, nemkülönben csalás miatt figyelt föl rá a hatóság. Nehéz elhinni, hogy eme éber pártjaink ne tudtak volna róla! Pártjaink kasszírjai meg Tocsik, mint betéti társaság? Kivét. Lelép. Be a pártba. - Pártunkért az életünket! Ami lelepleződött: nyolcszáz­­milliócska. - Képzeld el, ha nem lennének érzékenyek! Szociálisan - népjólétileg a saját zsebükre. A legújabb marxizmus: — szociális érzékenység + bank­­nyi magánzseb­ű kapitalizmus! Adta keskét a lassan tényleg dög­rovásra jutó Magyarhonnak. Hogy mondta (az effélére) Szabó Dezső? Milyen kurzus? (Mely apró, ám annál vérengzőbb - s mellesleg büdös - ragadozóé?) Hadd ne mondjam. Kurta Miska Zaránd vármegyéből Az én objektívem Tavaszi agytakarítás Gyermekkorunk szép emléke a szünidő előtt a táblára óriás betűkkel rótt felirat: áció, káció, akáció, vakáció! Minő boldogság volt reggelente egy­­egy betűvel ünnepélyesen kibővíteni a reményteli visszaszámlálást, a türel­metlenül vált szabadság jelképét! Felnőttként is megértem ezt a nosz­talgiát, amit jelenlegi vezéreink érez­nek, amikor a gőzerővel meginduló választási kampányukban a tavaszi agytakarítás során mindegyre az izáció, irizáció, modernizáció, stabilizáció bűvszavakat mormolják magunk elé. Oly gyermeteg hittel, oly badar biza­kodással sulykolják belénk e program- és kampányszavakat, hogy a végén még elhiszik, hogy elhisszük, hogy hisznek bennük... pedig esküszöm egy egész ország nem érti, miről is van szó. Mi is az a modernizáció? Elő az értelmező szótárt, az többet segít, mint a szakértői kormány. Tehát: moder­nizáció az korszerűsítés, illetve törté­neti tárgy, személy, új mai vonásokkal történő felruházása. Stimmel. A kommunisták a kom­munizmust új, mai vonásokkal ruház­zák fel, ők a kapitalizmus szószólói, a békebeli kádárosztalgia vezéralakjai. Elvtársi összejöveteleken eldalolják, hogy állnak még a paloták, királyok, hercegek, grófok, Dunáik, Bokrosok, Homok számára. Korszerű még az ágyszám- és ágyszámcsökkentés, lét­szám- és népességcsökkenés, jövede­lem- és életszínvonal-csökkenés, de van növekmény is: nő a sikerdíj, meg a sikerpropaganda. Huncutabb kifejezés a stabilizáció. Ez ma fejeseink szerint eredmény, a stabilizáció sikerét pedig veszélyezteti az a csúf ellenzék. A csacsi értelmező szótár úgy tudja, a kifejezés egyik értelmezése pénzügyi, amikor is a pénz értékének megszi­lárdítását jelenti. Akkora hülye nincs a tízmillió között, aki bevenné, hogy a forint értéke megszilárdult, legfeljebb csak az „infláció” éves nagysága stabi­lizálódott kormányunk szerint évi 20, a népesség szerint 25-30 %-on. A stabilizáció másik jelentése: szilárd helyzet kialakulása, állandó­sulása. No, ettől ments meg Uram minket, olvasgatom a mi stabilizált életünkről szóló híreket. íme a témák: A sajtó csak félig szabad, sztrájkok, demonstrációk mindenfelé, hazudik a közszolgálati, ráadásul rajtakapják, új Bokros-cso­mag közeleg, emelik az árakat, nem ad­ják ki a béreket, ellopnák ezt, kirabol­nák azt, lassú népirtás a tb., meg a nyugdíj „reformja”, botrányok minden szinten, minden nap, a rendőrség meg a titkosrendőrség állandóan nyomoz, no nem a maffia, hanem a gazdavezérek meg a politikusok után... Ezt a hely­zetet stabilizálták. Ezek az ered­mények? Hát­ igen. A közbiztonságról már nem is szól­tam. Cinikus ismerősöm szerint e téren tényleg van siker, hiszen már­ az is ered­mény ebben a lerobbant országban, ha itt-ott végre felrobban valami. Kiss Oszkár EZ A HÉT

Next