Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-27 / 26. szám
Az más labancokról Finn-Hunnia Akad épp elég délibábos nyelvész, történész s miegyéb, aki a magyart (amúgy nem teljesen ok nélkül) választott népnek érezve keres, kutat s közöl, ám ha valami olyasmire akad egy hivatásos tudós is, ami ellene mond a hivatalos finnugor vélekedésnek, magyarázhatja napestig, bizonyíthatja lépésről lépésre, hamar rásütik: nem régészeti (embertani, néprajzi stb.) az egyetlen s legfőnn indítéka a kérdés fölvetésének, a finnugor eredettan alaptételei kétségbe vonásának! A főlő - természetesen - a magyar nacionalizmus. Hogy ne mondjam: a fasizmus. Ezt már nem állítják, de valami ilyesmit sejtetnek. Cáfolhatja a tudós (a Szabad Nép Kft. pesti napilapjában) a finnugor kizárólagosságot, nem és nem. Érveit - amelyek, amúgy, halomra döntik a sosem volt finnugor ősnép és őshaza elméletét - igen csenevész ellenvetésekkel söpörné le az asztalról, s hogy ez láthatóan (a maga számára is érzékelhetően) nem megy, finn-ugrista kanditátusotok elé veszi a durungot (ahogy ezt ilyenkor - ha másképpen nem boldogulnak - szokták). - Már Kosáry megmondta: száz éve a hülye is tudja, honnan nem vagyunk! A hunn-török hagyomány (egyrészt) nemesi, (másik részben pedig) gyengébb színvonalú. Kár, hogy az S. P. ellen tüzelő dr. B. E. (s mi van akkor, ha S. P. is doktor, mi több: dr., drdr?) figyelmét elkerüli a magyarság eredete iránt valóban érdeklődő szerző nem hunn-török népnek gyanítja fajtánk, ellenben (szerinte, fogalmaz szerényen, nem oly erőszakosan, mint a túloldalon - Mohács óta? - szokás) lehetséges, hogy finnugorok is, meg törökök is lennének... Elég bámulatos ez a düh, ha egy (igaz, alapos) ellenvetés már kiválthatja! Érvek helyett a tekintélyé... Aki így áll elé (Kard ki kard! közben, avagy helyett), egy szavát se hidd. Kurta Miska Zaránd vármegyéből Az én objektívem Olcsó kampány Átléptük a bűvös határt, a magyar hírműsorok politikai részének 90 százaléka ma már csak az MSZP melldöngetéséről szól. Június második hétfőjének estéjén a műsor a közszolgálati tv-ben ekképpen alakult: Tv-híradó, MSZP-dominanciával; X akták: Szemfényvesztés című film; miniszterelnöki sajtótájékoztató. A műsorok között - a hatást enyhítendő - Pampers-babákat láthattunk, szárazon és boldogan, hiszen immár köztudott, hogy fiúknak-lányoknak egyforma betét dukál. A műsor színvonala homogén — az X aktáknál borzalmasabb marhaság kevés van. De ne felejtkezzünk meg a sajtótájékoztató után pillanatokkal kezdődő Tv2 Híradójáról, amelynek 10 perces adásából, nagyon visszafogottan, alig több mint 20 százalék műsoridőt szenteltek az éppen befejeződött sajtótájékoztatónak. Horn Gyulától idéztek, sokat, és az idézetek mellől valahogy lemaradt az előző ciklusban szívünkhöz nőtt „úgy vélte” „bizonygatta” stb. kísérő szöveg. Kovácscsal, Kunczéval és az SZDSZ-szel együtt a Híradóban alig szólt 40 százaléknyi idő a koalíció dicsőséges tetteiről. A jól sikerült este a most folyó kampány lényegét mutatja meg, miszerint minél több műsorban kell - ingyen - megjelenni. A csacsi ellenzék ha a feje tetejére áll, sem tud két percet magának kihasítani, még ha fizetne is érte - bár nincs is miből, így aztán aki ismeri a dörgést, annak szabad a pálya. A tv-ben egyetlen perc (!) reklám ebben az esti időszakban legkevesebb 2 millió Ft (nem tévedés: kétmillió), egy ilyen 45 perces kampányműsor más pártoknak minimum 90 millióba kerülne. Némelyiknek ez több, mint egy évi apanázs. Az MSZP részére eddig biztosított 18 adás tehát már Tocsik-nagyságrendben sem semmi. A takarékos párt ezt a kiadást közpénzből megspórolta. Van némi kajánság abban, hogy ilyenkor mindig szakítanak időt arra, hogy óvjanak minket a drága választási kampánytól. Horn Gyula egyébként is minden lehetőséget kihasznál. Feltűnt a Friderikusz-műsorban, többször is, legutóbb sóvárgó szemekkel méregette a mellette ülő óriás IQ-val bíró fiúcskát. (Apropó: Friderikusznál akár hatmillióba is kerülhet egyetlen perc reklám...) A showban forgó miniszterelnök nyilatkozataiban mostanában feltűnik egy erkölcsileg tiszta kormány víziója, ami biztos jele egy elvakult, valósággal nem törődő, gátlástalan választási kampánynak. A hülyének sokadszor nézett nép pedig révetegen emlékezhet az erkölcsi sikeráradatra, a 80 éves titkosításokra (atyavilág, emlékszik-e még valaki arra, hogy titkos kormányhatározatokra vadásztak az előző ciklusból?), emlékeznek a Dunai-Hujber-Máté-Boldvai-Tocsik-Suchmann-féle sikersztorikra, miközben a maga 20 százalékkal csökkentett reáljövedelmének adójából fizetett műsorokat nézi. Ez bizony nem olcsó játék, gyerekek. Kiss Oszkár EE* A HÉT 1 J1