Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-08-08 / 32. szám

MAG-vélemény a NATO-szavazásról Az Országgyűlés 1997. július 15-i ülésén egyhangúlag úgy döntött, hogy véleménynyilvánító népszavazás legyen hazánk NATO-hoz való csatlakozása tár­gyában. Ezzel kapcsolatban a MAG szük­ségét látja az alábbiakat kinyilvánítani: A MAG nem ért egyet azzal, sőt kife­jezetten ellenzi, hogy NATO-kérdésben teljes körű véleménynyilvánító nép­szavazás legyen! Ugyanis minden „igen-nem” típusú kérdésre a válasz kis eltéréssel és nagy megbízhatósággal megadható „reprezen­tatív mintavételen” alapuló statisztikai módszerek alkalmazásával is. Mivel ehhez elegendő csupán 2-3 ezer főnek (extrém esetben legfeljebb 60 ezer személynek) véletlen mintavétel alapján történő kiválasztása és megkérdezése (szavaz­­tatása) ezért a gyakorlat számára a vélemények aránya kellő biztonsággal mil­liárdos nagyságrendű kiadások nélkül is megismerhető. (Nagyobb biztonsággal pontosabb eredmény érhető el a reprezen­tatív úton megkérdezettek számának emelésével, vagy egymástól függetlenül, egyidejűleg végzett két-három közvéle­mény-kutatással foglalkozó cégnek párhu­zamos felmérésével!) A jövőben minden „igen-nem” típusú kérdést is hasonló módon kellene kezelni, méghozzá úgy, hogy már 50-80 ezer hite­les aláírás esetén a nép véleményét nem teljes körű, hanem „részleges” nép­szavazás alapján ismerjük meg. (Ne feled­jük a teljes körű szavaztatás eredménye sem pontos, értéke függ többek között a távolmaradottak, vagyis a nem szavazók arányától is!) Ilyen esetekben a költ­ségeket a parlamentnek kellene fedezni.­­Ez az eljárás a jelenlegivel szemben lényegesen demokratikusabb, olcsóbb és reálisabb képet ad a társadalom vélemé­nyéről, ítéletéről. Nem mellőzendő szempont az sem, hogy jövőre három vagy több alkalommal is az urnák elé kell járulni, így a gyakori szavaztatás könnyen érdektelenségbe ful­ladhat. A MAG javasolja a kormánynak, hogy a meglévő választási, szavazási számító­­gépes rendszerbe építse be a részleges, reprezentatív mintavétel alapján kapott adatok feldolgozását, kiértékelését is. Min­den „igen-nem" típusú extrém esetben (vagyis amikor a kérdésre adott válasz aránya 50 % körül mozog) vegye is igénybe alkalm­azását a Magyar Alkotók és Gondolkodók, Független Szakértői Társaság Egységben a NATO Nélküli Magyarországért Mozgalom A Társadalmi Koalíció kezdeményezi a Magyar Függetlenségvédelmi Konferen­cia (MFK) megszervezését és össze­hívását. Az intézményszerűen működő vándorkonferencia közvetlen célja a NA­­TO-csatlakozást ellenző személyek és tár­sadalmi-politikai erők akcióegységének megteremtése Magyarország NATO-csat­­lakozásának megakadályozása érdekében. A konferencia alapelveiként az alábbiakat ajánljuk: 1. Az MFK azon személyek és erők együttműködésének fóruma, akik, és ame­lyek közvetlenül a NATO-csatlakozás ál­tal, de közvetetten más módon is, veszé­lyeztetve látják a magyar függetlenséget, tevékenyen részt kívánnak venni annak védelmében, s egyetértésre jutottak a függetlenség tartalmát illetően. 2. Az MFK résztvevője lehet minden büntetlen előéletű magánszemély és min­den törvényes szervezet és törvényes keretek között működő mozgalom, aki és amely elkötelezett a magyar függetlenség ügye mellett. A konferenciának csak aktív résztvevői lehetnek. 3. A magyar függetlenséget a köztár­sasági elnök, az országgyűlés és a kormány hivatott rendeltetéséből fakadóan védeni. Az MFK megállapítja, hogy a jelenlegi helyzetben, a NATO-csatlakozás ügyében tanúsított magatartásukkal, a védelemre hi­vatott közjogi-hatalmi fórumok olyan poli­tikai tényállást valósítottak meg, amelyben nem védik, hanem veszélyeztetik a függetlenséget. Ebben a helyzetben min­den személynek és közösségnek össze kell fognia, hogy a függetlenség védelmében pótolja a közjogi-hatalmi intézmények politikai mulasztásait. 4. Az MFK valamennyi résztvevője csorbítatlanul megőrzi önazonosságát, de a függetlenség védelme ügyében kész együtt­működni az összes többi résztvevővel. 5. Az MFK résztvevői egyetértenek a magyar függetlenség tartalmában. Eszerint a magyar függetlenség védelme nem jelent elzárkózást, nem irányul egyetlen más nép és ország ellen sem, és magában foglalja­­ az emberi lény szabadságának és mél­tóságának védelmét a nemzetközi pénzha­talommal és a nemzetközi militarizmussal szemben; kiváltképpen irányul a magukat magyaroknak valló emberek közötti szoli­daritás erősítésére;­­ a magyar nemzeti létünk védelmét a gyarmatosítás mindennemű kísérleteivel szemben; a magyar föld és nyelv védelmét,­­ a magyar biztonsági és gazdasági érdekek védelmét,­­ az erkölcs és a szellem védelmét. A függetlenség megőrzése tehát a sze­mélyiséget, a nemzeti karaktert és az erköl­csöt romboló nemzetközi jellegű törek­vésekkel szembeni aktív védelmet jelenti. Az MFK a magyar függetlenség elleni merényletnek, a magyarság történelmi ki­iktatására irányuló kísérletnek minősíti azt a törekvést, hogy Magyarország NATO- csatlakozásával a magyar anyaország ka­tonailag szembekerüljön a környező or­szágok magyarságával. 6. Az MFK minden törvényes esz­közzel fellép a magyar függetlenség védelmében. Figyelmezteti a hatalom közjogi intézményeit, hogy ha a magyar társadalom egyértelmű akaratnyilvánítás­sal nemet mond a NATO-csatlakozásra, s az országgyűlés mégis lépéseket tesz a be­lépés irányába, akkor az országgyűlés tör­vényen kívülre helyezi önmagát, bármi­lyen jogi cselvetéssel is próbálja igazolni a társadalom akaratával ellentétes, antide­mokratikus lépését. Ez az országgyűlés részéről alkotmánytipró, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló kísérlet lenne, amelyért a közhatalmi intézmény­­rendszert terhelné a felelősség. Ilyen hely­zetben az MFK minden erőszakmentes, az emberi jogok érvényesítésével összhang­ban lévő fellépést megengedhetőnek tart az alkotmányos, demokratikus államrend helyreállítása érdekében. 7. Az MFK a magyar függetlenség vé­delmében, minden emberi lény valós érde­keiért, a Kárpát-medence és környezete né­peinek megbékéléséért, Közép-Európa méltóságának helyreállításáért, egy új eu­rópai együttműködésért, s a világ ember- és életközpontú fejlődéséért kíván tevé­kenykedni. Budapest, 1997. július Éliás Ádám A Társadalmi Koalíció elnöke

Next