Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-19 / 38. szám
16 Medgyessy EZAHÍÉT Nem sokat kellett várnom. Elvittek a szüleim a frissen érkezett állatos komédiába. Cirkuszba. Mintha csak nekem hozták volna a fenevadakat. Előkerült a kréta. Hamarosan felkerültek az állatok a fáskamra oldalára, ajtajára kívül-belöl: elefánt, teve egy- és két púppal - aztán a táncoló medve, majom, krokodilus és óriáskígyó stb. De legislegjobban izgattak az oroszlánok. Bömbölésük csak fokozta izgalmamat. Ezeknek már szerepet is adtam: veszett oroszlánok kiszabadulnak. - A lakosság fejvesztve menekül. Felfordulás mindenfelé. - Alig bírtam saját képzeletemmel. Persze a táskámra megtelt hamarosan krétarajzzal. — Baj lett belőle, mert Jáke- Sütkérező férfi ílik a sor a szoba padlójára is. Ezért pedig kikaptam anyámtól. Rájöttem, hogy a művészet nem mindig méltányoltatik, sőt, olykor kikapással jár! Máskor óvatosabb leszek, így teljes gyermekkorom, ifjúkorom.” Az a megfigyelés immár szinte közhelyszámba megyen, hogy a szobrászok többnyire hosszú életűek, mivel mesterségük megköveteli a mindennapos munkálkodást, s ráadásul távol tartja őket a világ zajától. Ehhez azonban azt is hozzátehetjük, hogy gyakorta jobban, lényegretörőbben rajzolnak, mint a festők (ami megint csak érthető), s ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy nem ritkán kitűnő íráskészséggel is rendelkeznek. Medgyessy önéletírása valamikor nagyon régen közös élményünk volt a testvéremmel. Sziporkázóan kedvesen tudott anekdotázni is. Művészi készülődéséről szólva elmondta: "