Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-26 / 39. szám
Az eszményi család „Közlekedik a család” - adja hírül az óriásplakát, amelyen egy csinos, fiatal nő - bizonyára ő az anyuka - szép, nyugati autón fuvarozza bájos csemetéjét. Na, de hol vannak a többiek? Hol van a kedves papa? Vagy hol jal van az öt férőhelyes kocsiból legalább még egy gyerek? Nézzük meg, vajon milyen variációk lehetségesek. Lehet, hogy a megszorító intézkedésektől kellően stabilizált és modernizált apuka a másik gyerekkel a család másik autóján másutt furikázik? Olvasva a kormányhű sajtóban a fellendülő magyar gazdaságról szóló propagandaszólamokat, lássuk be, ez nem is olyan abszurd gondolat... Az is elképzelhető persze, hogy - amint azt egy másik plakát oly szuggesztíven parancsolta -, a lazává és nyitottá vált, eddig kissé tétova papa végre valahára, megvalósította önmagát, és vállalva valódi szexuális identitását, most egy férfibarátjával fiatal fiúkra vadászik valahol a belvárosban, krómozott vadráccsal díszített böhöm nagy terepjáróban... Nem kizárt azonban az sem - hiszen magát a büntető törvénykönyvet módosították miatta-, hogy afféle régimódi „férj és apa” azért nem látszik a képen, mert már a kényelmes kocsi tágas csomagtartójában van szépen meggyilkolva és esetleg földarabolva. Előzőleg - talán kevesellvén az egy szem gyereket -, bizonyára házasságon belüli nemi erőszakra tett kísérletet a nyomorultja, mire emancipált neje merő jogos önvédelemből párszor hasbalőtte. A plakát ez esetben azt a megrendítő pillanatot ábrázolja, amikor a jogkövető aszszony önként - ez enyhítő körülmény! -, a szánni való félárvával épp’ az ombudsmanhoz indul vele... 1997. Magyarország: egy nő, egy autó, egy gyerek - közlekedik a család. És árad, hömpölyög mindenfelől a kivagyi, újgazdag, sznob, balliberális ostobaság... Óvár I. Tamás tett budapesti Mátyás térre. Sátoraljaújhelyen néhány bűnöző cigány mindössze egy szál ombudsmannal megerősítve száll szembe hetek óta helybeliek tízezreivel. Egyre inkább nekibátorodnak bizonyos, hazánkban ideiglenesen állomásozó idegen csapatok is: az egyik fővárosi piacon már egészen otthonosan püfölték egymást órákig a kínaiak. Nem különösebben ijedtek meg a kivezényelt rendőröktől se. Az ország legbátrabb embere mégis a belügyminiszter: mindeközben ugyanis magabiztos mosollyal újra meg újra ki mer állni a tévékamerák elé, megnyugtatni bennünket, hogy ami a közrendet és a közbiztonságot illeti, igazán semmi okuunk a félelemre... Óvár I. •• Öndicséret -Nagyon rákapcsolt a koalíció. -Mire? - A propagandára. - Vagy inkább megmagyarázzák szépen a dolgokat. Nem gondol- Például mit magyaráznak meg? - Hogy az éhezés mire jó. -Mire? -Fogyásra. A fogyás jól hat az egészségre. - Meg az éhenhalásra. -Nem tudja kiváltani a gyógyszerét? Nem baj, ezáltal takarékoskodik. -Vagy meghal. -Attól meg végképp nem kell kétségbe esni, hogy bezárják a falusi iskolát. - Igaz is, az iskola helyett ott van nekik a kocsma. - Van itt érv kérem doszt! -Van bizony, büszke is lehet a koalíció a sok vívmányra. (Például az egészségügy és az iskolák visszafejlesztésére.) -A vívmány még csak hagyján, de ahogy megmagyarázza a vívmányokat, az kérem egyenesen fenomenális! -Jöhetne hozzánk tanulni a nagy Amerika. -Magam is azt mondom: jöhetne. Ez a derék kormány megmagyarázná nekik is, hogy a fekete miért fehér. -Tényleg miért? - Mert a polgár rosszul lát. - Dehát a polgárnak rossz a szeme. - Nem is a kormánynak, aki a lelkét is kiteszi! - Azért egy kis hibája mégis van ennek a kormánynak. -Ne mondja, micsoda? -Pökhendi. - Maga téved, az Antall-kormány volt pökhendi. - De ez pökhendibb. - Pökhendibb, de még ez is milyen jól áll neki. —Meg az a sok öndicséret! Talán az áll neki a legjobban. Bátor emberek Horgászokkal beszélgetek. A már mindennapossá vált, szokványos betörésekről, rablásokról, gyilkosságokról szólva egyikük megjegyzi, hogy nemrégiben egy szép, nyárvégi hajnalon behajították a vízbe a közeli diszkóból hazatántorgó, drogtól és alkoholtól felbátorodott sihederek. Olvasom, hogy békésen hazafelé poroszkáló lovait hajtó atyafit lőttek vállon - érthetetlen okból—ismeretlenek. Nem félik a törvényt különösebben azok se, akik autóból lövöldöznek be gengsztermódra egy szórakozóhelyre, vagy fényes nappal baseball-ütőkkel, ólomcsövekkel, láncokkal fölszerelkezve csapatostul indulnak elszámolni egymással a magántulajdonuknak tekin ti.Mennyi bizalom... Megvonták a bizalmat egy újság főszerkesztőjétől. Felmentése után egy darabig megbízott főszerkesztő irányítja a lapot. A megbízott főszerkesztő megbízatása addig tart, míg a megbízók találnak egy még megbízhatóbbat. Ilyen esetekben a nehézség abban áll, hogy - nyilván - maguk a megbízók egyben a legmegbízhatóbbak... --