Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-14 / 46. szám
A szakadt ! Mi készülhet ma Kő Pál műtermébe Mielőtt róla írnék, szerettem volna találkozni vele, és bekéredzkedni műtermébe, hogy beszélgessünk és körülnézhessek. A telefon azonban mindig ellenségem volt, hasztalan próbálkoztam, s ezt végül is égi jelnek fogtam fel. Talán ez is bizonyítja, hogy egy igazi alkotóművész sugárzása, munkásságának ereje nem kötődik az ismeretséghez, egy meghatározott élményhez. Kő Pálról valamikor nagyon régen művészettörténész testvérem, István bátyám beszélt nekem, aki a műtermében szerzett friss élményeket osztotta meg velem. Két szobrába nagyon beleszeretett, s nem győzte ezeknek furcsa, groteszk hangulatát dicsérni. Kő Pál talán Mikszáth új Zrinyiászának hatására fanyar humorral megmintázta és régi holmikba fel is öltöztette szigetvári hősünket. Ám ennél sokkalta bátrabb tett volt, hogy oly időkben, amikor a kommunizmus első nagy harcosa, Lenin még bronzba öntve ácsorgott az Oderától Kamcsatkáig minden jelentősebb városban, Kő Pál megmintázott és talán egy rossz lódenbe felöltöztetett egy esendő, csúf kis figurát, akit a bátyám csak „szakadt Lenin”-ként emlegetett. Úgy emlékszem, testvérem írt is akkor a szobrász sajátos humoráról a Művészet című lapban, ám arra már nem mernék megesküdni, hogy Lenin sajátos ábrázolása helyet kapott-e az illusztrációk között. Egy másik személy, aki sokat emlegette Kő Pált, közös barátunk Samu Géza, a fák lelkének talán legmélyebb ismerője volt. Ez a Kocsoláról elindult parasztfiú, akinek nem adatott meg, hogy végigjárja a művészképzés hivatalos útját, talán elkallódott volna, ha Kő Pálban és Melocco Miklósban nem talál két olyan igaz és értő barátra, akik önzetlenül egyengették érvényesülésének útját. Nem mindennapos az ilyen kapcsolat a művészvilágban. Harmadjára egy furcsa élményemet kell elmondani. Feleségemmel fenn jártunk a Várban, és sétánk után leültünk az egyik vendéglő, talán a Fekete Holló utcára kitett asztalához. A szomszédban jó néhány fiatal tanyázott, s köztük egy, már valamivel korosabb ember. A hozzánkátszűrődő mondatfoszlányokból kiderült, hogy a mester beszélget tanítványaival. Egyszer csak a következő mondatok ütötték meg a fülemet: - Kérdezte a tanácselnök, hogy mit kezdhetnének a ronda betonházaikkal. Szeretnék valahogyan csinosítani, emberségesebbé Az Ez a Hét egy korábbi címlapja Kő Pál EZ A HÉT