Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-28 / 48. szám
Svéd modell Rajzpályázatot hirdetett a legkisebbeknek az IKEA áruház, Te milyen lakásban szeretnél lakni anyuval és apuval? címmel, hogy megismerjék - úgymond - a lakásról, az otthonról alkotott képüket. Kíváncsi lennék, hogy e pályázaton - melyen a kicsik fantáziavilágukat, kreativitásukat és ötletgazdagságukat úgyszólván korlátlanul, az A4-es rajzlap szabta határokon belül valósíthatták meg -, a kis művészeket végül is mennyire ragadta el a képzelet? Érkezett-e be például olyan pályamű, amelyen - jócskán elrugaszkodva a cím sugallta ideáltól -, az ifjú alkotó már-már szürrealista magasságokba emelkedett, és anyun, apun, no meg önmagán kívül rajzolt magának kistestvéreket...? -Ó Túllépve a báNATOn... Új csodaszerű. Hölgyem/Uram! Gratulálok, ön jól választott. A NATO- val egy csapásra megszüntetheti minden múlt-jelen- és jövőbeli sérelmét. („A kockázat és mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét...”) Egy halk kérdés Most, hogy ez a kis Magyarország a nagy katonai tömb mellett tette le a voksot - úgy, ahogy -, tessék mondani: ugye, azért a budapesti Clark Ádám térre, a régi, ötágú, vérvörös helyére nem ültetik ki csupa hófehér liliomból a négyágú NATO-csillagot...? Óvár I. Tamás Hadd’ szóljon a muzsika...? Nem tudom, észrevették-e önök, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy Magyarországon polgárbarát helyett lassan inkább zenebaráttá válnak a rendőrök. Érden például nemrégiben egy harangjáték furcsa dallama addig-addig bosszantotta a járőrt, hogy a végén felfedezett egy hiányzó (ellopott) harangot. Ez a fajta muzikalitás persze, szimpatikus dolog. Az már jóval kevésbé, hogy november elején a budapesti renőrség kommandósokkal kiegészített, négyszáz tagú együttese félannyi tüntetőnek milyen zajos - hogy is mondjam -, szabadtéri bemutatót tartott. Tompán pufogtak a gumibotok, acélbilincs csattogott, az egész indiszponált társulat valami rossz partitúrából, gyalázatos hamisan játszott. Odafent mégis tetszéssel fogadták ezt a produkciót. Mármost az a kérdés: született botfülűek-e úgy általában a balliberálisok, vagy inkább arról van szó, hogy a kormány, mint már annyiszor - a zene nyelvénél maradva -, megint falsot fogott... Óvári I. Ki korán kel ks korán kel bosszúságot lel. Reggel leballagok, hogy a szemben lévő üzletből felhozzak egyet és mást. Ni csak - csodálkozom az üzletbe érve - kicserélték az étolaj árcéduláját. Javul a gazdaságunk - mondogatja szorgalmasan a rádió. Nyilván a javulás jegyében emelték körülbelül 10 forinttal az étolaj árát, hogy javuljon már kicsit annak a szegény ágrólszakadt kapitalista tulajdonosnak is az életszínvonala, ne csak a nyugdíjasé. Hazafelé kihalászom a postaládából a biztosító levelét. Elolvasom. Nem hiszek a szememnek. Add vissza a babaruhám esetről van szó. Állítólag a pénzvilág tele van szuperemberekkel. De úgy látszik a szuperember is kapkod néha, mint Bernát a ménkűhöz. Persze az én pénzem után kapkod. Miről is van szó? Még tavaly azt javasolta a biztosító, hogy nekem fizetne egy fix összeget, ha megszüntetném a biztosításomat. Persze ez a felajánlott fix összeg csak egy kis hányada volt annak a pénznek, amelyet hosszú évtizedeken át nekik befizettem. De azért felvettem a kevés pénzt is, mert szükségem volt rá. És most e levél azt kérdi: nem lenne-e kedvem visszafizetni a tavaly felvett összeget (9.000 Ft) és visszaállítani a biztosítás folyamatát. Nincs kedvem a dologhoz - kedves biztosító - ha önnek sürgősen pénzre van szüksége, tessék folyamodni bátran az állambácsihoz. Ez a jóságos bácsi már több pénzintézetet megtámogatott, több milliárddal. Hátha önt is megtámogatja. Vagy mégse! Hisz az állam is a mi pénzünkből támogatná meg önöket. De ne tessenek csüggedni, van még egy megoldás. Egyszer régen az egyik neves írónk, amikor hirtelen pénzzavarba keveredett, kölcsönkért a sarki koldustól és kapott. Talán a biztosító urak is szerencsével járnak a megnevezett sarki személynél. Visszaérkezem a lakásba. Bekapcsolom a tévét, a kalasnyikov-ügyről beszél. Ez az ügy 1991 végén, tehát hat éve történt. Most fel van melegítve, mint az én kihűlt kávém, akkor ugyebár eltűnt egy summa pénz. Özönvíz előtti ügy, de akkor az Antallék voltak kormányon. Ezt a bűnügyet most szépen oda lehet kapcsolni az Antall-kormányhoz. A nyakukba lehet akasztani. Az ügy pénzben kifejezve tán ha egytizede a Tocsik-ügyben eltocsikolt pénznek és körülbelül nyolcszázszor kisebb az olajgate-botránynál. Szóval e bűnügyekhez képest törpeség. De az MDF-et belemártogatni egy kis bűnszövetkezésbe azért most jól jön. Elvégre választások lesznek. Hát nem? - EZ A HÉT