Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-05 / 49. szám

CIGÁNYKÉRDÉS? Számomra a kérdés nem jelent sem­mit, nem létezik. Vannak barátaim, megbecsült kollégáim, ahogy ők mond­ják: „roma családból” valók. Egyáltalán van-e cigánykérdés? Van, ha egyesek politikai megfontolásból hangoztatják, vagy hagyják, hogy kér­déssé váljon. Olyankor a bűnözésért já­ró büntetést is, mint kirekesztést említik. A törvény nem különböztet meg sen­kit, mert annak betartása minden ma­gyar állampolgárra vonatkozik. A kö­zösségekben az együttélésnek is meg­vannak az írott-íratlan szabályai. A szegénység senkit sem jogosít fel arra, hogy gyilkoljon, betörjön, lopjon csaljon, üzérkedjen, ön­kényesen elfoglaljon lakásokat, félrevezesse a hatóságokat. Nem vitás, az egyre növekvő nyomorúság az állampolgárok­nak nagyobb részét sújtja, több millió ember nélkülözik, miköz­ben látja a kisebbségben élő mil­liomosok, milliárdosok fényűző életét. Érdemes volna végre az ille­tékeseknek, a hatalomban ülő elvtárs­ uraknak körülnézni az el­szegényedett falvak portáin, de akkor mellőzzék választási kam­pányukat, a légből kapott nagy ígéreteket. Érdemes volna végig­járniuk az omladozó panelrenge­tegeket, ahol több millió család éhezik és fizetésképtelen, kikapcsolják fűtését, áramát, vagy az utcára teszik és nem bocsájtanak milliókat rendelkezé­sükre, hogy megoldhassák gondjaikat. A kultuszminiszter úr se tetszelegjen si­kereiben, miközben számítógépeket ajándékoztat az iskolának és közben az oktatás reformjáról ad homályos felvilá­gosítást. Ezalatt éhező kiskorú gyerekek sápadtan ülnek a padokban, vagy széde­­legnek iskoláik folyosóin. Amikor tet­ves és más kórokozókat hordozó gyere­kek nem léphetik át tantermük küszö­bét, akkor egyesek újra, csak újra az et­nikum kirekesztéséről beszélnek, holott arról van szó, hogy a tisztaság, az egész­ség megóvása érdekében, nem engedik be őket a közösségekbe. A tisztaság nem a szegénység függvénye. Mint már említettem a törvény nem ismer cigánykérdést, viszont jól hang­zik. Továbbá meg kell mutatni a világ­nak, hogy nálunk azon fáradoznak, hogy ne legyenek etnikai problémáink. De sajnos előfordulnak, amikor is egyes csoportok nem hajlandók elfogadni kör­nyezetüket és olyankor a bűnözés ve­szélyezteti a városi, falusi közösségek életét. Az illetékesek ezeket a jelensége­ket titokban tartják a nagyvilág előtt is, ilyenkor általában rossz oldalra állnak. Ha a hatalom annyira a szívén viseli a cigányság sorsát, miért nem tett eddig érdekükben? A választási kampány ré­szeként, ma is csak ígérgetések, hiteteté­sek, blöffök pukkannak szét országszer­te és, ahogy mindig volt, minden marad a régiben. Az egész ország sorsán kellene köny­­nyíteni a demokrácia szabályait betartva minden megkülönböztetés nélkül. A ci­gányságnak tudomásul kell vennie, - tisztelet a kivételnek -, magyar állam­­polgárságát, mert az ő gondjaik egy egész nemzet gondjai is. Ami a munkanélküliséget illeti: van­nak olyan területek, ahonnan igenis hiányzik a munkáskéz. Mi erre a reagá­lás? „Nem fizetik meg az embert, meg aztán az a munka...” Ha csak a közel­múltba pillantunk vissza, de sokan kényszerültek arra, hogy fillérekért va­gonok kirakodásával, szénhordással, építkezéseken segédmunkával, vagy könnyebb alkalmi munkákkal keresték meg napi kenyerüket és nem bűnözés­sel. Kétségtelen hogy a cigányság élete valóban nyomorúságos, az átlagnál is rosszabb. Nem szó szerint idézem Horn miniszterelnököt: ,A cigányság közre­működésére is szüksége van ahhoz, hogy életkörülményein javítson.” Ha a szegénységben élő milliók a rablást, az erőszakot alkalmaz­nák, összeroppanna az ország. Habár ragadós lehetne a példa, ami a korrupciót, a csalást, a milliárdok eltüntetését illeti, a hatalom asszisztálásával. Végül, már törölni kellene a cigánykérdést az antiszemitiz­must, a másságot, amit a médiák többsége is hangoztat és kiélez, ráadásul mindezekkel megbé­­lyegzi a magyarságot. Ne felejt­sük el, hogy Európa felé csak egymás kezét fogva, egy nem­zetként menetelhetünk és ennek érdekében sokat kell tennie a társadalomnak, a médiának is, nem beszélve a hatalomról. Végül még annyit, a fenyege­tés fegyverével nem lehet meg­oldani semmit, nem lehet zsarolni sem a népet, sem a hatalmat. A cigányság „fő­képviselője” a közelmúltban az ország nyilvánossága előtt fenyegetőleg han­goztatta, nem szó szerint: „Ha nem vál­toztatnak a cigányság helyzetén, akkor újabb börtönöket építhetnek!” Tehát több lesz a gyilkosság, a rablás vagyis a bűnözés. Még egyszer hangsúlyozom: Tudo­másul kell vennie minden magyar ál­lampolgárnak, hogy ennek az országnak törvényei vannak és azt köteles minden­kinek tisztelni! A cigánykérdésre ez a válaszom! Angyal János

Next