Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-25 / 30. szám
A pragmatizmu s korunkban legismertebb filozófiai rendszerek a hittagadó materializmus, az agnoszticizmus, a pozitivizmus, a pragmatizmus viszonylagossá, másrészt ellentmondásossá téve az igazság fogalmát, valóságos eszmei zűrzavart idéznek elő a társadalomban. A múlt század végén Amerikában kialakult pragmatizmus terjed a leglátványosabban az elmúlt évtizedekben. A haszonra törekvő kereskedelem és gyáripar számára mintegy szellemi igazolásként, ösztönzésként fogható fel, bizniszfilozófiának is nevezték. A Filozófiai Kislexikon (Kossuth Kiadó 1972.291. o.) a pragmatizmust a mai polgári filozófia „szubjektív idealista áramlatá”ba sorolja. Központi fogalma szerint az igazság a gyakorlati hasznosság függvénye. Legismertebb művelői Amerikában: Charles Sanders PEIRCE (1839-1914); ő nevezte el pragmatizmusnak ezt a bölcseleti irányzatot. - William James (1842-1910) a legjelentősebb terjesztője. - John Dewey (1859-1952) a pragmatizmus átfogó rendszerezője. - Angliában a német származású Ferdinand Canning Scott Schiller (1864—1937) az egyetlen jelentős európai képviselője a pragmatizmusnak Fontos megismerkednünk a pragmatizmus elveivel, mivel Kuncze Gábor belügyminiszter úr, az SZDSZ elnöke önmagát, ez év június 1-jén, a Hét műsorában közvetített interjúban, a pragmatizmus követőjének mondotta. Ilyen nyilatkozat más politikustól is elhangzott. Mindamellett távol áll tőlünk annak állítása, hogy a nyilatkozók egyetértenének a pragmatizmus alább kivonatosan ismertetett alapelveinek akár öszszességével, akár valamelyikével. A pragmatizmus filozófusai igen hoszszadalmas magyarázkodással mérlegeléssel, meggyőzni akaró érveléssel, minden más filozófiai irányzatot tévesnek, hamisnak, esetlegesnek minősítve, fogalmazzák meg az igazság általuk helyesnek tartott kritériumát. Néhány jellemző, fontos megállapításaikat a PRAGMATIZMUS c. könyvből idézzük. (GONDOLAT Kiadó 1981. Fehér Márta, Márkus György és Vajda Mihály fordításaiból Szabó András György válogatta.) Az igazság a pragmatisták szerint... csak társadalmi kontextusban adható meg ... alapvető követelmény az igaznak tartott állítások, tételek vagy kijelentések gyakorlatban történő ellenőrzése. A kritikusok az egész irányzatot abban az egy tételben szokták összefoglalni, hogy igaz az, ami az egyén számára hasznos. (11. o.) Egy állítás igazsága és akceptálhatósága ... az egyén nézőpontjából nem megkülönböztethető, és így az igazság az állításban való hitre redukálódik. (27., 28. o.) újab ,bevezetés”-ben Sós Vilmos. A pragmatizmus végső alapelvei kivonatosan: PEERECE végkövetkeztetéseiből: „Az ontológiai (lételméletre vonatkozó) metafizika (tapasztalaton túli létezőket tárgyaló filozófia), vagy értelmetlen locsogás, ... vagy pedig merőben abszurd. ... A pragmatista kivonja belőle az értékes lényegét, ... alkalmazásai a morál területén is értékesek és hatékonyak.” (76. o.) „... el kell fogadnom, hogy ha a pragmatista a Tettet tenné meg az élet kezdetének és Végének, akkor ez a halálát jelentené.” ,,A pragmaticizmus egy maximába tömörítve így hangzik: Vedd tekintetbe, hogy milyen, - feltehetően gyakorlati következményekkel járó - hatásai lehetnek fogalmad tárgyának.” (90. o.) „Szent Ágoston »cogito ergo sum«-ja (ez nem Szent Ágoston, hanem Descartes alaptétele)... nem ésszerű hanem a kritikus következtetés.” (93. o.) , „...a kételymentes kijelentések a gondolkodó ember esetében évről évre változnak.” (95.0.) „A kereszténység... a keresztény moralitáson kívül egyetlen más erkölcsiséget sem tartott figyelemre érdemesnek.”... „Ezt a hitet kétségesnek kell tartanunk; amint a kétely számára hozzáférhetőnek nyilvánítjuk, az Ész azonnal hamisnak ítéli.” (97. o.) JAMES megállapításaiból: ,JEgy eszme igazsága nem valami benne rejlő változatlan tulajdonság. Az eszme igazzá válik, az események igazzá teszik.... az igaz nem más, mint ami gondolkodásunk menetében célszerű.” (20. o.) .A filozófia egyszerre a legmagasztosabb és a legtriviálisabb emberi foglalatosság. ... A filozófus csak személytelen indokokkal érvel. A valóságban kedélyalkata sokkal erősebben befolyásolja a beállítottságát, mint szigorúbban objektív premisszáinak (kiinduló tétel) bármelyike.” (124. o) „Természetesen minden szükségszerűen determinált. Akaratunk mégis szabad: a szabad akarat determinizmusa, ilyesféle az igazi filozófia.” (129. o.) „Szükség van a tényekre; szükség van a tudományra, de szükség van a vallásra is.” Alább „... gőzerővel dúl a tudomány és a vallás közötti harc.” „Materialisztikus és lehangoló szemléletmód uralkodik. ... Egy materialista világegyetem fogadja önöket, amelyben csak a merev elméjűek érzik magukat otthon.” (130., 131.0.) .A pragmatizmust úgy ajánlom önöknek, mint olyan filozófiát, amely ki tudja elégíteni az igények mindkét fajtáját. Éppoly vallásos maradhat, mint a tradicionalista rendszerek, egyúttal azonban meg tudja őrizni a tényekkel való gazdag és bensőséges kapcsolatát.”(140., 141.0.) , A pragmatikus módszer... annyit jelent, hogy megpróbáljuk összes elképzeléseinket (külön-külön) saját gyakorlati következményeik felderítésén keresztül értelmezni.” (147.0.) „A valóságok nem többek annál, ahogy ismerjük őket.” (150. o.) ,A pragmatista eltökélten ... elfordul a mereven rögzített alapelvektől. A szabad levegőt és a természetes lehetőséget jelenti a dogmával, a mesterséggel és a végső igazság igényével szemben.” (151. o.) ,Mivel a pragmatizmust csak azok a követelmények érdeklik, amelyeket elménk és tapasztalatunk együttesen dolgoz ki, semmiféle a priori előítélettel nem viseltetik a teológiával szemben.” (164. o.) „Az Abszolútumba vetett hit történetesen egy olyan logikával jár együtt, amelynek ellensége vagyok.” (168. o.) Vö. a 140., 141., 164. oldalról közölt idézetekkel. „Teizmus és materializmus, amelyek olyannyira megkülönböztethetetlenek, ... teljesen különböző tapasztalati kilátásokat nyitnak meg.” (182. o.) „... az ember megteremtése és tökéletesítése túlontúl érdektelen eredmény lenne Isten számára, hogysem célul tűzte volna maga elé.” (1870.) „Az igaz nem más, mint ami gondolkodásunk menetében célszerű,... hosszú távon és mindvégig...” (252. o.) „... az abszolút igazságot is meg kell író EZ IS A HÉT