Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-07-25 / 30. szám

A pragmatizmu­ s korunkban legismertebb filozófiai rendszerek a hittagadó materializmus, az agnoszticizmus, a pozitivizmus, a pragma­tizmus viszonylagossá, másrészt ellentmon­dásossá téve az igazság fogalmát, valóságos eszmei zűrzavart idéznek elő a társadalom­ban. A múlt század végén Amerikában ki­alakult pragmatizmus terjed a leglátványo­sabban az elmúlt évtizedekben. A haszonra törekvő kereskedelem és gyáripar számára mintegy szellemi igazolásként, ösztönzés­ként fogható fel, bizniszfilozófiának is ne­vezték. A Filozófiai Kislexikon (Kossuth Kiadó 1972.291. o.) a pragmatizmust a mai polgá­ri filozófia „szubjektív idealista áramlatá”­­ba sorolja. Központi fogalma szerint az igazság a gyakorlati hasznosság függvénye. Legismertebb művelői Amerikában: Charles Sanders PEIRCE (1839-1914); ő nevezte el pragmatizmusnak ezt a bölcseleti irányzatot. - William James (1842-1910) a legjelentősebb terjesztője. - John Dewey (1859-1952) a pragmatizmus átfogó rend­­szerezője. - Angliában a német származású Ferdinand Canning Scott Schiller (1864—1937) az egyetlen jelentős európai képviselője a pragmatizmusnak Fontos megismerkednünk a pragmatiz­mus elveivel, mivel Kuncze Gábor belügy­miniszter úr, az SZDSZ elnöke önmagát, ez év június 1-jén, a Hét műsorában közvetített interjúban, a pragmatizmus követőjének mondotta. Ilyen nyilatkozat más politikus­tól is elhangzott. Mindamellett távol áll tő­lünk annak állítása, hogy a nyilatkozók egyetértenének a pragmatizmus alább kivo­natosan ismertetett alapelveinek akár ösz­­szességével, akár valamelyikével. A pragmatizmus filozófusai igen hosz­­szadalmas magyarázkodással mérlegelés­sel, meggyőzni akaró érveléssel, minden más filozófiai irányzatot tévesnek, hamis­nak, esetlegesnek minősítve, fogalmazzák meg az igazság általuk helyesnek tartott kri­tériumát. Néhány jellemző, fontos megállapításai­kat a PRAGMATIZMUS c. könyvből idéz­zük. (GONDOLAT Kiadó 1981.­­ Fehér Márta, Márkus György és Vajda Mihály fordításaiból Szabó András György válo­gatta.) Az igazság a pragmatisták szerint... csak társadalmi kontextusban adható meg ... alapvető követelmény az igaznak tartott ál­lítások, tételek vagy kijelentések gyakorlat­ban történő ellenőrzése.­­ A kritikusok az egész irányzatot abban az egy tételben szok­ták összefoglalni, hogy igaz az, ami az egyén számára hasznos. (11. o.) Egy állítás igazsága és akceptálhatósága ... az egyén nézőpontjából nem megkülönböztethető, és így az igazság az állításban való hitre redu­kálódik. (27., 28. o.) úja­b ,bevezetés”-ben Sós Vilmos. A pragmatizmus végső alapelvei kivo­natosan: PEERECE végkövetkeztetéseiből: „Az ontológiai (lételméletre vonatkozó) metafizika (tapasztalaton túli létezőket tár­gyaló filozófia), vagy értelmetlen locsogás, ... vagy pedig merőben abszurd. ... A prag­matista kivonja belőle az értékes lényegét, ... alkalmazásai a morál területén is értéke­sek és hatékonyak.” (76. o.) „... el kell fogadnom, hogy ha a pragma­tista a Tettet tenné meg az élet kezdetének és Végének, akkor ez a halálát jelentené.” ,,A pragmaticizmus egy maximába tö­mörítve így hangzik: Vedd tekintetbe, hogy milyen, - feltehetően gyakorlati következ­ményekkel járó - hatásai lehetnek fogalmad tárgyának.” (90. o.) „Szent Ágoston »cogito ergo sum«-ja (ez nem Szent Ágoston, hanem Descartes alaptétele)... nem ésszerű hanem a kritikus következtetés.” (93. o.) , „...a kételymentes kijelentések a gondol­kodó ember esetében évről évre változnak.” (95.0.) „A kereszténység... a keresztény morali­táson kívül egyetlen más erkölcsiséget sem tartott figyelemre érdemesnek.”... „Ezt a hi­tet kétségesnek kell tartanunk; amint a ké­tely számára hozzáférhetőnek nyilvánítjuk, az Ész azonnal hamisnak ítéli.” (97. o.) JAMES megállapításaiból: ,JEgy eszme igazsága nem valami benne rejlő változatlan tulajdonság. Az eszme igazzá válik, az események igazzá teszik.... az igaz nem más, mint ami gondolkodásunk menetében célszerű.” (20. o.) .A filozófia egyszerre a legmagaszto­­sabb és a legtriviálisabb emberi foglalatos­ság. ... A filozófus csak személytelen indo­kokkal érvel. A valóságban kedélyalkata sokkal erősebben befolyásolja a beállítottsá­gát, mint szigorúbban objektív premisszái­nak (kiinduló tétel) bármelyike.” (124. o) „Természetesen minden szükségszerűen determinált. Akaratunk mégis szabad: a szabad akarat determinizmusa,­­ ilyesféle az igazi filozófia.” (129. o.) „Szükség van a tényekre; szükség van a tudományra, de szükség van a vallásra is.” Alább „... gőzerővel dúl a tudomány és a vallás közötti harc.” „Materialisztikus és le­hangoló szemléletmód uralkodik. ... Egy materialista világegyetem fogadja önöket, amelyben csak a merev elméjűek érzik ma­gukat otthon.” (130., 131.0.) .A pragmatizmust úgy ajánlom önök­nek, mint olyan filozófiát, amely ki tudja elégíteni az igények mindkét fajtáját. Épp­oly vallásos maradhat, mint a tradicionalista rendszerek, egyúttal azonban meg tudja őrizni a tényekkel való gazdag és bensősé­ges kapcsolatát.”(140., 141.0.) , A pragmatikus módszer... annyit jelent, hogy megpróbáljuk összes elképzeléseinket (külön-külön) saját gyakorlati következmé­nyeik felderítésén keresztül értelmezni.” (147.0.) „A valóságok nem többek annál, ahogy ismerjük őket.” (150. o.) ,A pragmatista eltökélten ... elfordul a mereven rögzített alapelvektől. A szabad levegőt és a természetes lehetőséget jelenti a dogmával, a mesterséggel és a végső igaz­ság igényével szemben.” (151. o.) ,Mivel a pragmatizmust csak azok a kö­vetelmények érdeklik, amelyeket elménk és tapasztalatunk együttesen dolgoz ki, sem­miféle a priori előítélettel nem viseltetik a teológiával szemben.” (164. o.) „Az Abszolútumba vetett hit története­sen egy olyan logikával jár együtt, amely­nek ellensége vagyok.” (168. o.) Vö. a 140., 141., 164. oldalról közölt idézetekkel. „Teizmus és materializmus, amelyek olyannyira megkülönböztethetetlenek, ... teljesen különböző tapasztalati kilátásokat nyitnak meg.” (182. o.) „... az ember megteremtése és tökéletesí­tése túlontúl érdektelen eredmény lenne Is­ten számára, hogysem célul tűzte volna ma­ga elé.” (187­0.) „Az igaz nem más, mint ami gondolko­dásunk menetében célszerű,... hosszú távon és mindvégig...” (252. o.) „... az abszolút igazságot is meg kell író EZ IS A HÉT

Next