Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-01 / 31. szám
Az más labancokrúl Erszény. Acskó. ...Keresztény avagy polgár erkölcs? Ugyan már. -Testvériség... Hol élsz te? Padánia. - Nyugat-Magyarországon is hallottam, egyesek a legszívesebben leszakítanák Magyarországról a fejlettebb s Ausztriához igazodó nyugati megyéket! Mit képzel a Tiszántúl a maga nyomorával, majd ők fogják eltartani?! Ami nem sikerült a Sopront s környékét is elragadni igyekvő trianoni csavargóknak, meg a némely helybéli német bevándoroltnak, most magától, kéretlenül bekövetkezhetne? A német többségű Sopront a magyar szellem megtartotta, most a majdnem tiszta magyar lakosság önként állna be osztrák állampolgárnak, csak hogy gyorsabban fejlődjék, sebesebben elszakadják szittya hazánktól? Hát még hogy félnek Erdély esetleges visszacsatolásától... Mert hogy az mennyire lehúzná Magyarországot! Te jószagú Úristen. - Hova kerültünk, ecsém? Honnan tudná e „padán” söpredék, hogy a polgárerény... valami más?! - Bossiékat a taljánok jól fenéken billentették! Végre valami jó hír e labancvilágban. Labancjárás évadán. Kurta Miska Zaránd vármegyéből Padánok kora Ugyan padánról a legöregebb zarándi sem hallott, azért ők kikiáltják a függetlenésüket s elszakadnak Olaszországtól! Szegény Garibaldi, Türi Pista, meg Tüköry. Merthogy Észak-Olaszország gazdagabb, mint a hon másik fele, haszna egy részét a csóró dél éli föl; unja a tehetős országrész, hogy a szerencsétlenül járt Dél-Olaszország mindkettejük olaszságára hivatkozva néminemű együttérzést s támogatást várjon tőle! Ha egyszer nem, akkor nem. Bossi „király” Padániában. Padán nincs, de majd lesz. Ők csinálnak. Ha egyszer az érdek ezt diktálja. A has. Az én objektívem Minden primitívebb társadalomban nagy szerepe volt a jóslásnak. Egyének, trónok, népek sorsát döntötte el az, amit a hozzáértők kihámoztak az isteni jelekből. Alapjában kétféle közelítés volt. Egyik a prófécia, amely belső látomással és az isteni kinyilatkoztatásból eredő látnoki ihlettel találgatta a jövendőt, míg a mantika művelői abból indultak ki, hogy az istenek jelek által tudatják az emberekkel, mit kell tenniük, vagy elhagyniuk. Tehetségtelen korunkban a két tudományág összefonódott. Míg a dicsőséges szocializmusban az oly tiszta mantika uralkodott, mára az ügyeletes kisistenek próféciái és orákulumai szabályozzák életünket. Alig néhány esztendeje a beavatottak, ha megkapták az istenektől a jelet, rohantak cukrot, vagy cipőt Baljól vásárolni. Semmi szükség nem volt holmi áltudományos manőverre, közgazdász diplomára, kávézaccra, vagy kártyavetésre. A dühödten vásárló párttitkár biztos jele volt az áremelésnek. Az a csúnya emdéefes négy év szétzilálta az olajozottan működő rendszert, így ’94 óta más jósjelekhez kell igazodnunk. Mert újfent sűrűn követik egymást az isteni megnyilatkozások, bár kell némi gyakorlat, hogy az egyszerű halandók megfejthessék azokat. Ha a tv-ben napi átlagban 5-6 miniszter szerényen mosolyog és sok-sok pénzről mesél, mellyel a pórnépet szándékozik boldogítani, választásra készülnek a volt kommunisták. Titkosítják az aktákat: valaki már megint sokat lopott odafenn. Főemberek a kamerák előtt felettébb nyájasak a nyugdíjasokkal, jön az újabb áremelés. És így tovább. De mint már mondottam, ma a tiszta mantika keveredik a próféciával. Delphoiban annak idején Pythia bekapott néhány babérlevelet, kábító gőzöknek tette ki magát, és jósolt. Mellette állt a prófétész, s jóslatait hexameterbe szedte. Ma is valahogy így megy. A kormányfő bekap valamit, szemmel láthatólag elkábul, és jósol. Van mellette mindig néhány prófétész, aki ezeket leírja, kiszedi, csomó ember az újságokból meg beszedi. Látomásai vannak életszínvonalról, gazdaságról, múltról és jövendőről - de láthatjuk: a görög jósok jobb jósok voltak. Legalább néha beletaláltak. Kiss Oszkár