Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-08-01 / 31. szám

Az más labancokrúl Erszény. Acskó. ...Keresztény avagy polgár er­kölcs? Ugyan már. -Testvériség... Hol élsz te? Padánia. - Nyugat-Magyarországon is hal­lottam, egyesek a legszívesebben leszakítanák Magyarországról a fej­lettebb s Ausztriához igazodó nyu­gati megyéket! Mit képzel a Tiszán­túl a maga nyomorával, majd ők fogják eltartani?! Ami nem sikerült a Sopront s kör­nyékét is elragadni igyekvő trianoni csavargóknak, meg a némely helybéli német bevándoroltnak, most magától, kéretlenül bekövetkezhetne? A német többségű Sopront a magyar szellem megtartotta, most a majdnem tiszta magyar lakosság önként állna be oszt­rák állampolgárnak, csak hogy gyor­sabban fejlődjék, sebesebben elsza­kadják szittya hazánktól? Hát még hogy félnek Erdély eset­leges visszacsatolásától... Mert hogy az mennyire lehúzná Magyarorszá­got! Te jószagú Úristen. - Hova kerültünk, ecsém? Honnan tudná e „padán” söpre­dék, hogy a polgárerény... valami más?! - Bossiékat a taljánok jól fenéken billentették! Végre valami jó hír e la­bancvilágban. Labancjárás évadán. Kurta Miska Zaránd vármegyéből Padánok kora Ugyan padánról a legöregebb zarándi sem hallott, azért ők ki­kiáltják a függetlenésüket s elszakad­nak Olaszországtól! Szegény Garibaldi, Tü­ri Pista, meg Tüköry. Merthogy Észak-Olaszország gaz­dagabb, mint a hon másik fele, hasz­na egy részét a csóró dél éli föl; unja a tehetős országrész, hogy a szeren­csétlenül járt Dél-Olaszország mind­­kettejük olaszságára hivatkozva né­minemű együttérzést s támogatást várjon tőle!­­ Ha egyszer nem, akkor nem. Bossi „király” Padániában. Padán nincs, de majd lesz. Ők csinálnak. Ha egyszer az érdek ezt diktálja. A has. Az én objektívem Minden primitívebb társadalom­ban nagy szerepe volt a jóslásnak. Egyének, trónok, népek sorsát dön­tötte el az, amit a hozzáértők kihá­moztak az isteni jelekből. Alapjában kétféle közelítés volt. Egyik a prófé­cia, amely belső látomással és az is­teni kinyilatkoztatásból eredő látnoki ihlettel találgatta a jövendőt, míg a mantika művelői abból indultak ki, hogy az istenek jelek által tudatják az emberekkel, mit kell tenniük, vagy elhagyniuk. Tehetségtelen korunkban a két tu­dományág összefonódott. Míg a di­csőséges szocializmusban az oly tiszta mantika uralkodott, mára az ügyeletes kisistenek próféciái és orákulumai szabályozzák életünket. Alig néhány esztendeje a beava­tottak, ha megkapták az istenektől a jelet, rohantak cukrot, vagy cipőt Baljól vásárolni. Semmi szükség nem volt holmi áltudományos manőverre, közgazdász diplomára, kávézaccra, vagy kártyavetésre. A dühödten vásárló párttitkár biztos jele volt az áremelésnek. Az a csúnya emdéefes négy év szétzilálta az olajozottan működő rendszert, így ’94 óta más jósje­lekhez kell igazodnunk. Mert újfent sűrűn követik egymást az isteni meg­nyilatkozások, bár kell némi gyakor­lat, hogy az egyszerű halandók megfejthessék azokat. Ha a tv-ben napi átlagban 5-6 miniszter szerényen mosolyog és sok-sok pénzről mesél, mellyel a pórnépet szándékozik boldogítani, választásra készülnek a volt kommu­nisták. Titkosítják az aktákat: valaki már megint sokat lopott odafenn. Főemberek a kamerák előtt felettébb nyájasak a nyugdíjasokkal, jön az újabb áremelés. És így tovább. De mint már mondottam, ma a tiszta mantika keveredik a próféciá­val. Delphoiban annak idején Pythia bekapott néhány babérlevelet, kábító gőzöknek tette ki magát, és jósolt. Mellette állt a prófétész, s jóslatait hexameterbe szedte. Ma is valahogy így megy. A kor­mányfő bekap valamit, szemmel láthatólag elkábul, és jósol. Van mel­lette mindig néhány prófétész, aki ezeket leírja, kiszedi, csomó ember az újságokból meg beszedi. Látomásai vannak életszínvonal­ról, gazdaságról, múltról és jöven­dőről - de láthatjuk: a görög jósok jobb jósok voltak. Legalább néha beletaláltak. Kiss Oszkár

Next