Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-10-03 / 40. szám

Bergengóc csalódás - Bergengóciából jövünk. Ez itt Magyarország? - Ez, jó helyen járnak. -Zöldhatáron jöttünk. Igaz, hogy ez az ország, hogy is mondjam csak... -Mondja csak. - Szóval, hogy ez egy fa­siszta ország? -Ezt ki mondta? - Újságokból olvastuk. -Mikor? -Három éve. - Azóta semmit nem olvas­tak Magyarországról? - Semmit, úton voltunk. Bergengócia messze van, gya­log jöttünk, sokáig tart az út. - Kérem, biztosíthatom önöket, Magyarország már nem fasiszta ország. - Hát hova tűntek ezek a hogyishívjákok... - A fasisztákra tetszik gon­dolni? -Azokra. - Eltüntették őket. - Talán a rendőrség? -A dehogy. - Akkor a katonaság? - Ők se. - Hát akkor kik tüntették el őket? -Az újságírók. - És hogy csinálták? -Varázslással. - Ez nagyon érdekes mód­szer. - Magam is amondó va­gyok. Három éve televarázsol­ták az országot fasisztával, te­lekiabálták, teleírták. Minden sötét zugban egy fasiszta la­kott. Most, hogy már nincs rá­juk szükség, hát visszavará­zsolták őket. - Miért tették? - Na hallja, szoc.lib. kor­mányhoz nem illettek a fasisz­ták, hát el kellett őket varázsol­ni. - És ha mondjuk három éve a konzervatívok győztek vol­na? - Akkor most is itt volna az a rengeteg fasiszta. Önök talán már a zöldhatáron találkoztak volna eggyel. - Ne mondja. És mi lesz, ha jövőre a konzervatívok győz­nek? - Akkor megint tele lesz az ország fasisztával. Legalábbis újból idevarázsolják őket. - A konzervatív kormány­nak kellenek a fasiszták? - Dehogy kellenek, utálják őket. - Akkor meg miért vará­zsolnak nekik fasisztákat az újságírók? - Ijesztgetés céljából. - Aha, értem, fasisztákkal ijesztgetik a konzervatív kor­mányt. - Dehogy a konzervatív kormányt ijesztgetik. -Hát akkor kit? - A közvéleményt. - A bergengóciai közvéle­ményt is? - Azt is. - Szóval akkor mi hiába jöttünk Bergengóciából? Fa­sisztát egy szálat se látunk? -Tudja mit? Maradjanak itt még kilenc hónapot, várják meg a választásokat, talán ha győznek a konzervatívok. - Akkor majd látunk rengeteg fasisztát? - Hát látni nem látnak akkor sem, de rengeteget fog­nak hallani róluk. Fazekas János Az már labancoknál krampácsol, karmol. Bánt bennünket, erdélyieket. Pedig ő - innen, Zarándból, úgy tűnik - más oldalon áll, mint Ivan Bacher. Közgazdásztok (ha jól vettem ki sorai­ból) a nyugati harácsolókkal szembeni bátrabb föllépés híve, a nemzeti érdekű közgazdálkodás szorgalmazója, szó­val.... (szinte) épp az ellenkezője hírlapi bölcseteknek! Kopátsy Sándor attól óvna bennünket (itt Erdélyben s a volt kelet-magyaror­szági - Transsylvániához kapcsolt­­ Ré­szek vidékén), hogy túlzottan elkötelez­zük magunk egyik vagy másik román párttal, érdekszövetséggel, mert akkor, ugye, mi történik velünk, ha a másik nyer? Aminek most épp az ellenkezője esett meg, de (valóban) erre is megvolt, meg­van, meglesz az eshetőség! Jól hangzik, demokratához illőnek tetszik, majdnem helyénvaló jó Kopátsy úr vélekedése, ám­­ túl azon, amit a kitű­nő háromszéki magyar ember, Sylvester Lajos válaszolt a központi Charta-lapban a neves közgazdának — igencsak sántít. Nem annyira, mint a Bacheré, valameny­­nyire mégis. A lényeget illetően eléggé. .. .el nem ítélhető módon. Mivelhogy a romániai magyarság szervezete azzal kötött szövetséget, aki kevésbé bántotta, jobban megértette, mondjuk ki, azzal, aki nem tette a nyaká­ra a kést. Mint teszem azt Iliescu. Azt tetszik gondolni, kedves Kopátsy uram, nekünk úgy kell politizálnunk, hogy mindkét (mindahány) oldalon tá­mogatót leljünk? Mondom, ötletnek nem rossz. Jól fog. Csak épp kivihetetlen. Mert miképpen állhatnánk (félzsódo­­rosan) úgy, hogy elfogadjon bennünket a román náci (mondjuk a magyarfalu ko­lozsvári polgármester), meg a vlach de­mokrata (a nekünk kezét nyújtó új köz­­társasági elnök) is? Azon túl, hogy így könnyen kiteke­­redne a nyakunk, valamek fél hamarost tekerne is egyet rajta. Ersze - bármi hihetetlen - ezt nem akarjuk, jó uram ott Pest-Budában! Kurta Miska Zaránd vármegyében Kopátsy kopácsol

Next