Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-03 / 40. szám
Bergengóc csalódás - Bergengóciából jövünk. Ez itt Magyarország? - Ez, jó helyen járnak. -Zöldhatáron jöttünk. Igaz, hogy ez az ország, hogy is mondjam csak... -Mondja csak. - Szóval, hogy ez egy fasiszta ország? -Ezt ki mondta? - Újságokból olvastuk. -Mikor? -Három éve. - Azóta semmit nem olvastak Magyarországról? - Semmit, úton voltunk. Bergengócia messze van, gyalog jöttünk, sokáig tart az út. - Kérem, biztosíthatom önöket, Magyarország már nem fasiszta ország. - Hát hova tűntek ezek a hogyishívjákok... - A fasisztákra tetszik gondolni? -Azokra. - Eltüntették őket. - Talán a rendőrség? -A dehogy. - Akkor a katonaság? - Ők se. - Hát akkor kik tüntették el őket? -Az újságírók. - És hogy csinálták? -Varázslással. - Ez nagyon érdekes módszer. - Magam is amondó vagyok. Három éve televarázsolták az országot fasisztával, telekiabálták, teleírták. Minden sötét zugban egy fasiszta lakott. Most, hogy már nincs rájuk szükség, hát visszavarázsolták őket. - Miért tették? - Na hallja, szoc.lib. kormányhoz nem illettek a fasiszták, hát el kellett őket varázsolni. - És ha mondjuk három éve a konzervatívok győztek volna? - Akkor most is itt volna az a rengeteg fasiszta. Önök talán már a zöldhatáron találkoztak volna eggyel. - Ne mondja. És mi lesz, ha jövőre a konzervatívok győznek? - Akkor megint tele lesz az ország fasisztával. Legalábbis újból idevarázsolják őket. - A konzervatív kormánynak kellenek a fasiszták? - Dehogy kellenek, utálják őket. - Akkor meg miért varázsolnak nekik fasisztákat az újságírók? - Ijesztgetés céljából. - Aha, értem, fasisztákkal ijesztgetik a konzervatív kormányt. - Dehogy a konzervatív kormányt ijesztgetik. -Hát akkor kit? - A közvéleményt. - A bergengóciai közvéleményt is? - Azt is. - Szóval akkor mi hiába jöttünk Bergengóciából? Fasisztát egy szálat se látunk? -Tudja mit? Maradjanak itt még kilenc hónapot, várják meg a választásokat, talán ha győznek a konzervatívok. - Akkor majd látunk rengeteg fasisztát? - Hát látni nem látnak akkor sem, de rengeteget fognak hallani róluk. Fazekas János Az már labancoknál krampácsol, karmol. Bánt bennünket, erdélyieket. Pedig ő - innen, Zarándból, úgy tűnik - más oldalon áll, mint Ivan Bacher. Közgazdásztok (ha jól vettem ki soraiból) a nyugati harácsolókkal szembeni bátrabb föllépés híve, a nemzeti érdekű közgazdálkodás szorgalmazója, szóval.... (szinte) épp az ellenkezője hírlapi bölcseteknek! Kopátsy Sándor attól óvna bennünket (itt Erdélyben s a volt kelet-magyarországi - Transsylvániához kapcsolt Részek vidékén), hogy túlzottan elkötelezzük magunk egyik vagy másik román párttal, érdekszövetséggel, mert akkor, ugye, mi történik velünk, ha a másik nyer? Aminek most épp az ellenkezője esett meg, de (valóban) erre is megvolt, megvan, meglesz az eshetőség! Jól hangzik, demokratához illőnek tetszik, majdnem helyénvaló jó Kopátsy úr vélekedése, ám túl azon, amit a kitűnő háromszéki magyar ember, Sylvester Lajos válaszolt a központi Charta-lapban a neves közgazdának — igencsak sántít. Nem annyira, mint a Bacheré, valamenynyire mégis. A lényeget illetően eléggé. .. .el nem ítélhető módon. Mivelhogy a romániai magyarság szervezete azzal kötött szövetséget, aki kevésbé bántotta, jobban megértette, mondjuk ki, azzal, aki nem tette a nyakára a kést. Mint teszem azt Iliescu. Azt tetszik gondolni, kedves Kopátsy uram, nekünk úgy kell politizálnunk, hogy mindkét (mindahány) oldalon támogatót leljünk? Mondom, ötletnek nem rossz. Jól fog. Csak épp kivihetetlen. Mert miképpen állhatnánk (félzsódorosan) úgy, hogy elfogadjon bennünket a román náci (mondjuk a magyarfalu kolozsvári polgármester), meg a vlach demokrata (a nekünk kezét nyújtó új köztársasági elnök) is? Azon túl, hogy így könnyen kitekeredne a nyakunk, valamek fél hamarost tekerne is egyet rajta. Ersze - bármi hihetetlen - ezt nem akarjuk, jó uram ott Pest-Budában! Kurta Miska Zaránd vármegyében Kopátsy kopácsol