Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-07 / 45. szám
Kamerajáték Ülésezik a házbizottság, így aztán van kb. 10-12 üres perce a kamerának. Kedve szerint pásztázhat a képviselők sorai között. Pásztázik is. Megmutatják a Fodort, Hack Pétert, Kunczét, Szekerest, Szent-Iványit és a többit (történelmi arcképcsarnok). Szóval kamera előtt hiánytalanul a kormánypárt. Igen, igen, a miniszterek is ott vannak, őket is illedelmesen bemutatja a kamera. Sőt Kunczét másodszor is. Persze csodálatos, vissza nem térő alkalom, Kuncze mosolyog, hát ezt igazán nem hagyhatja ki a kamera. Majd bolond lesz kihagyni. Micsoda erőt, optimizmust tud sugározni ez a miniszteri mosoly! Légy vidám, ilyen vidám te is választópolgár, örvendj, a miniszter is örvend. Örvendhetsz is, hiszen az ország jelene szép (leszámítva a teljes leszegényedést). Meg a jövője is szép az országnak, mit mondjunk, ragyogó! Hisz ezt mondja a tévé is, meg a rádió is, minden nap mondja, azt a szép jövőt mondogatja, amikor a szoc. lib. kormány a tenyeréből eteti a népet (hazugsággal). Persze, ha majd az ellenzéket pásztázza a kamera, nem lesz ilyen szívderítő sem a jelen, sem a jövő. Az ellenzék komor lesz, pesszimista, meg mogorva. De egyelőre az ellenzék semmilyen se, nem pásztázza a kamera. Helyette újra pásztázni kezdi a kormánypártiakat. Nem árt őket többször is megnézni, hogy el ne felejtsük őket (amiért kihúzták zsebeinkből a filléreket is). No, majd most jön az ellenzék a kamera elé. De nem jön. Lehet, hogy az ellenzék ma be se jött a parlamentbe? Szekeres szerint „utat tévesztett” és most valahol a budai hegyek között bolyong céltalanul. Vagy lehet, hogy az ellenzék megszűnt? Most vezették be azt, amit Kis János javasolt, hogy az ellenzéket a kormánypártból kell megalakítani? Na jól nézünk ki! Most a kormánypárt lesz az ellenzék. Majd saját magát meggyőzi és le is szavazza. Persze lehet ám, hogy nem így áll a dolog. Az ellenzék mégis itt van, csak ül a büfében, táplálkozik, fittyet hányva a házszabályra. Vagy az is lehet, hogy elveszett valahol? Egyszer majd csak megtalálja a kamera. Na végre! Megtalálta! Csakhogy ez a kamera most az ellenzék hátát mutatja. Hátulról látjuk az ellenzéket. Tulajdonképpen jó az ötlet, ha az ellenzék tényleg olyan komor és nem hajlandó együtt mosolyogni a kormánypártiakkal, hát akkor jobb is, ha a hátukat nézzük. Most nézzük inkább a savanyú ábrázatukat?! Dehogy nézzük! Elég belőlük egy zakó, annak is a hátulja, egy fél frizura, egy fél kéz. Még örüljön az ellenzék, hogy egyáltalán ennyit megmutat belőle a kamera. Na, de eleje már nem is lesz ennek a képnek, mert elkezdődik a parlamenti ülés. Képből ki az ellenség háta. Majd pár perc múlva mégis elölről látszik egy szál ellenzéki, a Lezsák. De ni csak, beteg a Lezsák? Berekedt? Semmi hang nem jön ki a száján, csak tátog. Hát ilyen ez az ellenzék! Látják! Se képe, se hangja. Na végre megszólal, végre bekapcsolták a mikrofonját. De minek?! Ebben a megszólalásban nem sok köszönet van. Homlokegyenest mást mond, mint a kormány. Nincs ebben a beszédben semmi optimizmus, semmi mosoly. Mit érdemel az ilyen?! Fityiszt, nem ám képet meg hangot! Fazekas János Az más labancokról , Eden, jeden, agyin, eini, hogy ne mondjam, egy százalék a társadalmi szervezeteknek! Ennél jobbat Iliescu sem tudott volna kitalálni. Mondom, csak el ne lessék az új bukaresti fiúk! Tiszta liberalizmus! Már ilyenek voltak Eötvösék. Hogyne: sakkori alapítványt vallási felekezettel, száztagú gyülekezetet a többmilliós nagyegyházzal versenyeztetni. .. -Nekem add az egy százalékod! Balkezesek. Pláne, ha balkezesek kétbalkezest játszanak a nemzeti zengő tamburán! Újdonsült - tehát még alakulóban na percent lévő szekta szabadon választható (s időnként Amerikából pénzelt) kényszerklubját egybevetni a kétezer éves egyház magunk által vállalt közösségével. .. - Én mondom, nagyon tudnak! Hogy a falfékbe ne. Miközben hátrányos megkülönböztetés éri a keresztény gyermekeket, amikor a keresztyén szülők adóforintjait is tartalmazó álladalmi támogatásból kevesebb jut az újfent keresztény kézre jutó tanodákra, mint az úgynevezett önkormányzati, valójában továbbra is elsősorban állami oskolákra! Hogy ne is mondjam: a versenysemlegesség, a világnézeti szektortalanság, miegyebek nevében (s jegyében) - stb. -, ha igaz. Pedig, ügyi (állítólag!), mi is ugyanolyan (ugyanannyi jogú) állampolgárok vagyunk, mi, akik gyemekeinket keresztyén kollégiumba adjuk, mint aki óvakodik Jézus tanításától. .. .Mondják anyaországi atyámfiai, mert nálunk a Partiumban még annyi egyházi skála sincsen. Hogy gondoskodjék magáról az egyház? Adják vissza a vagyonát s tikkor majd lesz miből gazdálkodnia... Addig kár a szóért. — A rabló, jobb, ha hallgat. Kurta Miska Zaránd vármegyéből