Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-11-14 / 46. szám

Kortes hangok Idézet Horn Gyulának az egyik lakossá­gi fórumon elmondott legutóbbi beszédé­ből: Hogy mi a választási programunk? Növekvő életszínvonal, további gazdasági fellendülés. - Na mit szól hozzá? - Mihez? - Ehhez a választási programhoz. - Jól hangzik. De mintha kicsit ismerős lenne. -Hogyhogy? - Négy éve is életszínvonalat ígértek, meg gazdasági fellendülést. Hát lett is olyan színvonal, hogy belegebedtünk. Gazdasági fellendülés is lett a gazdagoknak. - Maga szerint akkor most milyen választási program kellene? - Milyen? Amelyik megközelíti a valóságot. - És mi közelítené meg a valóságot? -Hát ha például azt mondanánk: meg­ígérjük, hogy további leszegényesedés lesz, meg életszínvonal-csökkenés. - Ember! De hát ezzel nemigen lehet megnyerni a választópolgárt. - Miért? Üres ígéretekkel talán meg le­het nyerni? - Azzal sem. - Aztán kérem, mondhatná még, hogy hozunk nektek további Bokros-csomago­kat. - No hiszen, nem túlságosan örvendez­nének a csomagoknak sem a választópolgá­rok. - Aztán ígérhetne még néhány Tocsikot, meg egy-két olaj-gate ügyet is. - Nem gondolja, hogy furcsa választási ígéretek lennének mindezek, amiket ön fel­sorolt? - Miért? Az nem volt furcsa, amikor négy esztendeje gazdasági fellendülést meg jobb életet ígértek és jött helyette az ál­talános leszegényedés? - Hát furcsának elég furcsa volt, és nagy örömet nem is okozott a választópolgárok körében. - Na ugye. És a Bokros-programra sem mondták, de jólesett, kérünk még belőle egy adagot. - Hát igen, ezt se mondták, de mégis, nem tetszik gondolni, hogyha csupa nyo­morúságot meg szegénységet ígérnek, ak­kor nem lesz egy árva szavazójuk sem? - Maga csak ne aggódjon. Van aki majd megmagyarázza a dolgokat, hogy miként kell érteni azt, hogy a miniszterelnök nyo­morúságot ígért a népnek. - Ne vicceljen, hogyan lehet ezt másként magyarázni? - Hogyan, hogyan! Szakember kérdése az egész. - És hol talál maga ilyen szakembert? - Ember, ne bosszantson már! Ezt min­den értelmes ember tudja, hogy hol talál­hatók azok a szakemberek, akik a nyomort megmagyarázzák. Az ő magyarázatukban már úgy jelenik meg a nyomor, mint jólét. Gondolkozzon csak, maga is rá fog jönni kik ezek. - Várjon csak, gondolkoznom kell. Ezek a lappok. -Ember! Hogy jönnek ide a lappok? - Mert hogy ők ügyes emberek, a hideg­ből játszi könnyedséggel tudnak meleget csinálni. - Ember, miért megy ön Lapp­ országba, amikor itthon is vannak olyan ügyes em­berek, akik a hidegből meleget tudnak csinálni, a valótlanságból valóságot. Gon­doljon csak egyes honi újságírókra. - Gondolok. Ügyes emberek. - Miért mondja, hogy ügyes emberek? - Dehogy én mondom! - Hát akkor ki mondja? - Azok, akik kitüntették őket. Fazekas János Az más labancokról Bikfic esete a kozmopolitával Valami Kornis Mihály nevű (nyilván pestbudai) úr megint fölbosszantott! Za­­rándi magányomban amiatt kaptam föl a vizet, hogy Francia Narancs című lapotok­ban leantiszemitázza mindazokat, akiknek nem tetszik az odaáti rendszer. Mert hogy aki kozmopolitáz(gat), idegenlelkűséget emleget, ellenben nemzeti elkötelezett­séget kér számon, nem egyéb, mint aljas... - Kódolt nyelven zsidók ellen uszító törtető kis senki! S hogy ő akkor nem magyar, hanem (büdös) zsidó - mégpedig a nürnbergi törvények értelmében. Ejnye-bejnye, irgum-burgom, beteg lelkű rosszcsontja! (De, mondom, nem azért beteg, mert az, ami, hanem mert olyan, amilyen!) A csonka hazába átjárva nyakra-főre ilyesmit lát az ember a házak falára, kerítésre mázolva: ÁRULÓ SZDSZ! VÖRÖS TOLVAJ­BANDA! TAKARODJATOK! Zarándi gyanúm szerint egyáltalán nem azért tartják a kismagyarországiak cser­­benhagyónak a „szabad” „demokratákat”, mert akad köztük egy-két (állítólag Pesten két tucat, ám vidéken vármegyénként ha egy-egy) olyan valaki, kinek a fölmenői zsidók voltak, ám akik az izraelita hitből rég kivetkőztek, akik semmilyen értelem­ben nem (lennének, amúgy) magyarok. Sokkal inkább az a baja a népnek a bal­liberális hazudozókkal és rablókkal, hogy azok, amik (s nem affélék, amilyennek kínálták maguk), sehonnaik, kiknek a haza számít a legkevésbé. Független attól, hogy hívták a szép­atyjukat, milyen nyelven s mit mormolt imaként a jó nagymamájuk! A csődöt az első fél év után bejelenteni képtelen charta-kormányt szellemileg megalapozó balliberá­­lértelmiség (balfá­cán-sereg) sehogy sem érti azt, mi Zarán­­dunkban - nemkülönben Zarándból néz­vést - oly nyilvánvaló: az istentagadók zö­me éppenhogy keresztény származék, az ateista (náci, bolsi, banki) söpredék szelle­mi­­ firkász és szófosó­­­s kétkezi (durun­­gos) vezéreinek többsége valójában a ke­reszténységet elhagyókból, egészen rossz esetben a kereszténységbe furakodó lelki bérgyilkosokból toborozódik! Mihály, Mihály, szegény Mihály! Most aztán főhet a feje. (Post Scriptum. Aki olybá veszi, hogy a hivatásos világpolgárságát reánk erőltető bikiic „lekozmopolitázása” puszta „zsidó­zás”, úgy tesz, mint­­ Korniss? - Móric, midőn vesszejét a Tiszának vetve, vizele­tét a hatalmas, hömpölygő, szőke folyam­ba eresztve így kiált: Nicsak, hogy nekem ekkora „vizem” legyen?!). Kurta Miska Zaránd vármegyéből EZ A HÉT

Next