Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-12 / 50. szám
Büntetni is kell! Lovas István „Szavazás jövőre” című cikkében (Új Magyarország 1997. november 24.) joggal mutat rá és hívja fel a figyelmet arra, hogy az 1998-as választások tisztaságának megőrzése végett célszerűnek látszik négy területen is ellenőrzést végezni. Cikkében - név nélkül - hivatkozik egy nemzetközileg elismert hazai szakértőre, aki szerint: „a szoftver manipulálható abban az esetben, ha a választást lebonyolító program vásárlója kifizeti a forráskódot is. Vagyis: biztosítani kell, hogy a forráskód ne kerüljön Magyarországra a megvásárolt szoftvercsomaggal együtt. Nem is szólva arról, hogy forráskóddal együtt sokkal drágább is.” Ezzel kapcsolatos meglátásaim, észrevételeim: 1. ) Miért kell külföldről vásárolni választási szoftvercsomagot, amikor azt „világszínvonalon” képesek hazai szakemberek is elkészíteni? (Ezáltal még munkájuk is lenne!) 2. ) Manipulálásra a külföldi szoftverkészítő is képes, ha jól megfizetik. Ráadásul ehhez nem kell feltétlenül megvenni a drága forráskódot sem. Manipulálást, számlálás-meghamisítást, előny- és hátrányban részesítést a gépi programba előre be lehet „ültetni”, méghozzá kikapcsolt, alvó módon úgy, hogy az éppen a szavazás napján - esetleg adott órájában - kapcsoljon be, ébredjen fel, s tegye azt, amit előírtak neki, azután tüntesse el önmagát. A program átvételének tesztelésekor nem derül ki, hogy az ilyen „vírus akcióra” is képes, de a forráskód időben való megismerése alapján vagy más úton - például utólagos részeredmény-összehasonlítás és végeredmény-analizálás útján - ez feltárható, kideríthető. 3.) A Reagan elnöki „Trust but verify” - bízz, de ellenőrizz elvnek a népszavazásnál is helye van. Ellenőrizni feltétlenül kell és muszáj. Ez azonban kevés. A softverkészítők mindaddig ki vannak téve a csalás kísértésének (főleg, ha jól megfizetik őket), amíg elrettentő módon a csalás elkövetéséért nem büntetik meg őket. Ezt alkalmazni kellene azokra is, akik a választások idején más - szavazás kimenetelét érintő - területeken követnek el súlyos hibákat, vagy visszaéléseket. (dobó) Az más labancokról H.és H. Már ha az ilyen egyszerű lenne! And. (End.) (And.) (I.) Mondanom sem kell: füvem szomszédjának a harmad-unokatestvérétől tudom, mi történik a nem kevésbé kies, Kismagyarországnak maradt Tiszántúl-félen. Márlonviszonylatokban! Kiáll a nagy népek közti röpgyűlésre Gyulátok s már rá is zendít mellette a szomszéd állambéli államférfi a saját nemzeti dalára! Hogy a csudába ne: maga is énekli hazája (népe) himnuszát. Ha egyszer az övé! Miért ne tenné, Gyula rezzenetlen, miért énekelné (a szlovák, vagy a kisorosz, netán a rumun, ajvé a rác, hogyisne a horvát meg a vend, pláne nem a német nemzet dalát)? Ha egyszer neki más a... nemzetisége. Anyanyelve, satöbbi. Ezt az estébet ha lehetne részletezni! Ne bomoly. Hogy a... mindjárt megmondom (zarándiasan), micsodába ne. Mert (természetesen?) ugyanúgy hallgat, mint a csuka, midőn annak a népnek a nemzeti dalára kerít sort a rendezvény gépzenésze, melynek - legalábbis csonkán - a kormányfője (kellene, hogy legyen). Ha nem tudja, hát nem. Rossz a hallása. Mutál a hangja. Stb. Mondom, ne. Ha egyszer nem az övé. De vajh midőn a pártja országos gyűlésén, meg testvérköreik világnagy Internacionáléjában rágyújtanak az elvtársai (a balsorsban) a Nemzetköziség Himnikus Dalára - Föl, föl, ti rabjai a Földnek úgy teszen akkor is, mintha kuka volna? Aligha. No persze Odaki bátran rázendíthet: ki tudja külföldön, hogy e magyari rabok nem egyebek, mint gyárosok, bankárok, földesurak?! Ám hogy „...Isten áldd meg a magyart...”? Még lenacionalistázza... bárki genyó. Kurta Miska Zaránd vármegyéből Horn-himnusz M24EU im JnLEVIL