Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-19 / 51. szám

rak­ ja meg a tarifát. - Látja, ez a leglényegesebb kérdés - ismeri el Cselovszky Zoltán, a bizottság elnöke. - Nincs mit szépíteni rajta, két­ségkívül drágák a karácsonyi vásárok. A Dózsa György úton 150-200 sátor áll majd. A bizottság már több javaslatot is ki­dolgozott, hogy változtasson ezen a fele­más helyzeten, a gyakorlat azonban vál­tozatlan. Gyulai Gusztáv, a Hazay Interszerviz ügyvezetője nem tagadja, hogy haszonnal értékesítik a területet. De azzal védekezik, hogy nincs más választásuk, mert ebből kell kigazdálkodniuk a több mint tízmillió forintos kulturális műsort. Amit a Liget Köztársaság nagyvonalúan bevállalt. Tudomásunk szerint ehhez egyébként a főváros 5 millió forintos támogatást nyújt. Amit már márciusban megígért, Cselovszky Zoltán bizottsági elnök úgy számol, hogy idén legalább egymilli­­árd forintos bevétele lesz a fővárosnak a különböző közterület-foglalási díjakból. Ebből az igazán szép összegből már bő­ven finanszírozhatnák a vásárlókhoz kö­tődő kulturális műsorokat. S akkor egyet­len rendező sem hivatkozhatna arra, hogy mecénási feladatokat kénytelen betölteni. A vásárló pedig megszabadulhatna at­tól a rossz érzéstől, hogy a szomszédban a bohóc kacaját is ő fizeti. B. Sz. Az mái labancokról Clinton puszipajtásai Fülig (Hadova) Bill, Clinton, a jan­­kik mai elnöke — Isten éltesse Ameri­kát! - a magyar „szocialista” minisz­terelnöknek írt levelében hangot ad abbéli érzelmeinek, hogy Gyula de Hám (ám Gyula) néki barátja s hogy a Gyula támogatása mily sokat jelent Ő elnökségének! Lelke rajta.­­ Jó kis tanácsadói vannak ennek is! Amerikában is szakértők kom­á­­nyoznak? Magyar­ módra? Hadovázó (Füligh) Bill, Klinton igen odáig van a másik „szocialistá­ért”, az őseredeti vlach „szociáliz­mus” - akarom mondani „demokrá­cia” — (egyik) atyjának tekintett Ilies­cuért is: amikoris a mmun s a vele együttélő népek közössége leváltja Ili elvtársat és bandáját, köszönőlevelet küld a levitézlett oláh Iljicsnek. Kö­szöni, hogy nem akadályozta meg az ellenfél elnökké választását! Hogy nem küldött reánk tankokat (bányászokat, stb., sat.) Nem tapostatta ki a bélünket. Ezúttal nem vetette be ellenünk Marosvásárhelyt s környékén - Szé­kelyföldünkön -, meg közelebb, a szórványokban, akár Zaránd táján is a Vatra legenáriusait, Funár mester vasgárdista terrorlegényeit, a Móc Havas hóhérjait. Clinton elvtárs Hár elvtársnak meg Iliescu elvtársnak, stopp. Stop legyen már, uraim. Ha lehet. — Elvtársak, megáll az ész! Madarat tolláról, Clintont barátjá­ról? Amerika tudja, miért, hogy s mit. — Csoda, hogy hiába vártuk őket ötven évig? Kurta Miska Zaránd vármegyéből Konténer — Háta, vannak még rendes politiku­sok. — Ezt kikre tetszett érteni? — Azokra, akik határozottan kimond­ták, márpedig a cigányok (pardon a romák) nem költöznek konténerbe! (Költöznek.) — Ezek a politikusok a szívükön vise­lik a romák sorsát? — Azon viselik. — Önzetlen emberek? — Nagyon azok. — Puritánok? -Azok. — Még milyenek? — Madárétkűek. — Talán az életüket is adnák a ro­mákért? — Hát azt azért nem. — Akkor talán a pénzüket? — Azt se. — Akkor mit adnak a romáknak? — A szavukat meg az ígéretüket. — És mit kérnek érte? — Úgyszólván semmiség, amit kér­nek. — Mégis mit? — Olyan dolgot kérnek cserébe, amely a romáknak egy fillérjükbe se kerül. — Hát ez igazán szép a politikusoktól, hogy a szép ígéretekért cserébe csak olyan apróságot kérnek, amely egy fillérbe sem kerül. Ezt nevezik önzet­lenségnek? — Ezt. — És mégis, mit az az apróság, amit a romáktól elvár az önzetlen politikus? — A szavazatukat. — A szavazatukat? — Azt. —Hát ez igazán semmiség, könnyen lehet teljesíteni. De mit ajánl fel egy politikus konkrétan a szavazatokért? — Például konkrétan fel lehet ajánlani az életszínvonalat. — Hát még mit? — Például lakást. — És mi van akkor, ha a politikus csu­pa feledékenységből nem adja oda az életszínvonalat meg a lakást a szava­zatokért? Egyszerűen elfelejti a dol­got, kihagy az emlékezete. Ha megfeszül, akkor se jut eszébe, hogy mit ígért. — Ezt a helyzetet nevezik pechnek. — Szóval a politikusban megvan min­den jó indulat, csak az a fránya fele­­dékenység, az közbejöhet. — Az közbe. — Még mi jöhet közbe? — Sok minden, például jöhet egy nagy árvíz és elviszi a párt­, meg a kor­mánykasszát. — És a feledékeny politikust nem vi­heti el az árvíz? — Azt nem.­­Miért? — Látott már maga olyan árvizet, ame­lyik felment a Rózsadombra? F.J. M Am 111a 1

Next