Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-09 / 1. szám

Legyél istenné Az emberek két csoportra oszthatók egy fontos szempont szerint. Az egyik csoport a vegetatív életre rendezkedett be, amelyet manapság fogyasztásnak nevezünk. A fo­gyasztás szó jelenthet ételt, italt és más tár­gyat, de jelenthet szolgáltatást is. Sőt, a fo­gyasztás tárgya lehet személy is. Ezt a téma­kört az előző generáció a piros lámpás ház­zal szimbolizálta, de ez meglehetősen ar­chaikus kifejezés egy cselekvésre, amelyben egy személyt tárgyként használok és amely­hez alapjában véve sem piros lámpára, sem házra nincs szükség, csak pénzre, vagy más egyéb ellenszolgáltatásra. A másik csoport ennél többet akar, a ve­getatív lét fölé akar emelkedni. Ennek a szándéknak többféle oka lehet, mint ahogy az is különböző, hogy ki hová akar felemel­kedni és milyen eszközzel. Ehhez a két csoporthoz való tartozás nem azonos azzal, hogy valaki jól érzi-e magát a saját bőrében, vagy sem. Már csak azért sem, mert az emberek többsége a fogyasz­tásra rendezkedett be és szintén elmondható, hogy többségük nem elégedett a saját életé­vel. Ez utóbbi életérzés - amely az eredeti bűn létét szemléletesen igazolja - azután ki­váltja a megváltás utáni igényt, amely kielé­gítését vagy kívülről várja, vagy önmegvál­tással próbálkozik. A fogyasztói állampol­gárt úgy lehetne leírni, hogy a tévé előtt ülve nézi a számára készített programot, eszi és issza a legnépszerűbb ételt és italt, használja a legjobban reklámozott iparcikkeket, vallja a legolvasottabb napilap nézeteit és azon túl nincs vele semmi baj. Ámbár erről nekem egy korábbi reklám jut az eszembe a tévéből, amelyet kiegészí­tenék a következőképpen. Szöveg: „Ha korszerű akar lenni, akkor ezt eszi. (Kép: egy divatos étel.) „És ezt issza.” (Kép: egy divatos ital.) „És ezt teszi ” (Kép: egy kocogó ember, megfelelő szerelésben.) „És ezt érdemli” (Kép: egy jellemző kar­mozdulat, ámbár nem az a bizonyos nemzetközileg ismert.) A másik csoport sokszínű. Felemelkedni sokféle vágy mentén lehet. „Olyanok lesz­tek, mint az istenek” (Tér 3,5) - mondta az őskígyó, azt azonban nem tudjuk, hogy ez a jelenet a valóságban milyen történést írt le. Azt viszont igen, hogy ez felszól­tás volt az Istentől való függetlenné válásra, az elég va­gyok önmagamnak életstílus megvalósításá­ra. , tegyetek... tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” (Máté 5:48) - mondta ez­zel szemben Jézus Krisztus és ez szó szerint véve nemcsak abszurd felszólítás, hanem is­tenkáromlás is lenne. Ez a nyilvánvaló kép­telenség nemcsak a keleti beszédben, hanem nálunk is azt jelenti, hogy az erkölcsi törek­vésben nincs megelégedett végállapot itt a Földön, továbbá a tetteinkben a mérce nem a másik ember. Ugyanis sokan azért kívánnak felemelkedni, hogy a többi ember fölé kerül­jenek erkölcsileg és azután lenézhessenek reájuk. Ezért találunk gyakran a kiváló em­ber álarca mögött egy öntelt embert. Vagyis a cél felfelé csakis a számunkra elérhetetlen végtelen lehet, mint ahogy a matematikában sem tartozik a számok közé a végtelen, ha­nem az körülírása egy iránynak törekvés­nek, folyamatnak. A felemelkedésnek nemcsak a célja, de a módja is jellemző, mondhatnám kritikus. A fiatalok egy részét nem feltétlenül a világné­zeti meggyőződés vitte korábban, mondjuk elborzasztásul az 55-be, vagy manapság va­lamilyen terrorszervezetbe. Nemcsak vala­milyen halmozott lelki torzulás. A mozgató erő lehet valamilyen fel-, vagy kiemelkedési vágy is, bár a mi fogalmaink szerint ezek az utak nem felfelé vezetnek. Mindenesetre ér­demes lenne elgondolkodni azon, hogy mi­lyen ösvényre fognak térni a mi kiemelkedni vágyó, tettre kész, de munka- és jövő nélküli fiataljaink. A látszatfelemelkedésnek sajátos módja a titkos, csak a kiválasztottak számára áta­dott fontos információk birtoklása. Itt a saját értékelésemhez csak a másik, a sárba ragadt ember, a plebs, a viszonyítási alap. A titkos információ igazsága ugyanis a felsőbbrendű beavatott előtt nyilvánvaló, aki pedig ezt az igazságot kétségbe vonja, az bizonyságát adta annak, hogy nem kiválasztott, maga­sabb rendű ember. Ezt a penetráns gőgöt az ókor végén gnoszticizmusnak nevezték, de a szellemtörténetet úgy át- meg átjárta, mint a fúga témája egyes barokk zeneműveket, vagy amint a zsarnokság szaga Illyés Gyula közismert versét. A szellemi állatkertben külön ketrece van az ezoterikusoknak. Ezek nem kötődnek a kereszténységhez, mint a gnosztikusok, sőt többnyire semmilyen valláshoz sem. Infor­mációik nem annyira titkosak, mint inkább bizarrak, így nem kell attól tartaniuk, hogy nagy tömegek fogják elfogadni azokat. Hit­vallásuk egy része valószerű, a másik része képtelenség, a többség pedig ellenőrizhetet­lenül lehet ilyen is, olyan is. Vagyis mint egyes mai újságok híranyaga. Az ezoterikus tudománynak többnyire jellemzője, hogy óriási irodalma van és a történelem előtti, pardon, a legrégibb időkben is általánosan elfogadott tudomány volt. Mint például a csillagjóslás, amely azon alapul, hogy a jö­vőt csak az istenek ismerik és a csillagokat egyes­­éjszaka terelgető pásztor) népek iste­neknek tartották. Az ezoterikusok egy érdekes mintapél­dánya M. Drosnin, a Washington Post ko­rábbi riportere, a The Bible Code (A Biblia kódja) című könyv szerzője, aki az (egyik) legrégibb, fizikailag fennmaradt héber nyelvű Szentírásból, azon belül Mózes öt könyvének ún. Koren változatából kívánt jövendőt mondani. Egy korábbi, H. M. D. Weissmandel rabbitól származó ötletet fej­lesztett tovább, amely a szent szöveget szó­közök nélküli (mássalhangzó) betűk tömb­jének tekintette és a számtani sorok törvénye alapján részszövegeket emelt ki belőle. A technikai részleteket szándékosan elkenve csak az eredményt ismertetem: a világtörté­nelem sok katasztrófáját, borzalmát kiolvas­ta a szövegből - utólag. Illetve korábban, mert saját bevallása szerint még időben érte­sítette az izraeli titkosszolgálatot Yitzhak Rabin miniszterelnök jövőbeni meggyilko­lásáról, de az illetékesek azt figyelmen kívül hagyták. A jóskönyv és az azt ismertető folyóirat— az Amerikai Matematikai Társaság lapja - kemény kritikát kapott. Az egyik kritikus például közölte, hogy a szerző által adott módszerrel a szövegből a jóskönyv írójának meggyilkolása is előre jelezhető. (Nem cso­dálkoznék!) Végül a szerző - aki önmagát Gaulerhez hasonlította és aki felszólította vi­tabeli ellenfelét, hogy a tudósok társadalma előtt is szégyellje magát - vágta ki a legmeg­lepőbb tromfot a rekontrában. A saját beval­lása szerint ugyan nem vallásos, nem is is­tenhívő, de a tórában annyi emberi tapaszta­lat és bölcsesség csapódott le, hogy abból a jövőt előre lehet jelezni - írta a Nagy Jövendőmondó. Ez aztán a logikai telitalá­lat! Persze lehet, hogy az ezoterikusok nem akarnak több lenni, mint embertársaik, csak mások, ami sok esetben teljesen megérthe­tő! Igaz, a másság igényét másként is ki le­het elégíteni. Példák vannak reá Assisi Szent Ferenctől Teréz anyáig. Az viszont teljesen elképzelhetetlen je­lenség, hogy valaki nem akar többnek lát­szani, de teszi jól a dolgát és így lesz naggyá Valaki szemében. Frivaldszky Sándor

Next