Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-27 / 12. szám
Heuréka! Az alvilág lépre csalására oktatják a rendőröket - olvastam nemrégiben az újságban. Szó se róla, szadeszes szürkeállományhoz illően zseniális, egyszersmind, pofonegyszerű az ötlet. (Tárgyilagosabb megfigyelők szerint persze, az SZDSZ egyedül nem lenne képes ilyen horderejű felfedezésre: gondoljunk csak a nemrégiben itt járt FBI-küldöttségre...) Tény viszont, hogy az utóbbi idők megvesztegetéssel, korrumpálással, kábítószerrel stb. szándékosan lebuktatott rendőrei a gyakorlatban bizonyítják, hogy az egyik irányban egészen jól működik ez az éca. Most már csupán fordítani kell egyet rajta... Óvár I. Ismét előkerült egy régen talonba tett kifejezés. Vagy nevezhetjük hüvelyébe helyezett szablyának is. A rozsdát lesmirglizték a szablyáról, most már lehet vele vágni, szabni, vagdalkozni. Lenyakazni. Mi is ez a lesmirglizett szablya? Mi más lenne, mint a szomorú emlékű „hőbörgés” szó. ’56-ban röppent fel, mint fekete varjú. Akire ezt rámondták, az készíthette a fehérneműjét, egy hosszabb rács mögötti tartózkodásra. Vagy vehette a sátorfáját, hogy átlépje a határt mielőtt a „hőbörgés” miatt felelősségre vonnák. Mi bűnt is rejtett ez a szó? Például aki fel merte említeni a kommunista rendszer bűneit, az hőbörgött. Az is hőbörgött, aki csak a fejét csóválta, meg az is, aki ellent mert mondani, valaki helyi főhatalmasságnak. Ez a főhatalmasság lehetett falusi párttitkár, vagy akár egy kisvárosi házmester, jelentéstétellel megbízva. A nagy, vagy egészen parányi sarzsit viselő kommunista, vagy annak beosztottja nem szerette az ellenvéleményt. (Ma sem szereti.) Ez nem volt benne ismeretanyagokban, szótárukban. Az ellenvélemény egyenlő volt a hőbörgéssel, a hőbörgés pedig büntetendő cselekmény volt. A hőbörgők rendszerint a börtönben kötöttek ki. A hőbörgő szónak megbélyegző jelentése volt, akire ezt rámondták, annak számára az annyit jelentett, mint a középkorban a boszorkányper kezdete. Haragszol valakire? Mondd rá, hogy hőbörög. Haragosodva rácsapják az ajtót (a börtönajtót). Most, amikor a földművelésügyi miniszter úr előhívta a múltból ezt a mágikus, majdnem boszorkányt jelentő szót, bizonyára nem arra gondolt, hogy a hőbörgőt megégessék. Ma már nem égetnek, legfeljebb leégetnek. De hogy is hangzott a földművelésügyi miniszter úr szövege? Hőbörgésszerű magyar tárgyalások az EU-val nem vezetnek eredményre. Persze, hogy nem vezetnek eredményre és kezdem is már érteni a lényeget. Eszerint, ha az EU-val tárgyalunk, ne rázzuk a fejünket, inkább sűrűn bólogassunk. Felesleges az ellentmondás. Minek az? Célravezetőbb a sima, ellenkezésmentes tárgyalás. De tán még simább lenne mukk nélkül kódolt üzenet... A népjóléti miniszter valamelyik TV Híradóban azt mondta, hogy egy kilátásba helyezett tüntetés miatt, szerinte az ellenzéki pártok uszályába került a Magyar Orvosi Kamara. No, ez már nem tréfadolog! Úgy látszik, a „helyzet fokozódik”, nehéz idők jöhetnek újra kamarákra, egyesületekre, bizonyos pártokra. Ha ugyanis ilyen tempóban süllyed tovább Magyarországon a balliberális politikai kultúra színvonala, nincs kizárva, hogy - mondjuk a választásokig - egyenesen tilos lesz a hajóvonták találkozása. .. -Ó EZ A HÉT ülni. Szájunkat szépen eltálani, majdcsak belerepül a sült galamb. Fazekas János Reménytelen eset Talán emlékszünk még néhányan arra az érdekes jelenségre, amikor a ’94-es választás után, a TV Híradója gyorsabban megkékült, mint a szilva. Hát - noha még csak március van -, a minap meg azt látom, hogy hirtelen ugyanilyenre változott a Népszabadság címfelirata. Mi tagadás, most, választások előtt elég beszédes, sőt végtére is viszonylag vastag újságról van szó —, sokatmondó egy ilyen, feltűnően korai elszíneződés. Alighanem bennem lehet a hiba, hogy ez a lap nekem biza’ így se, úgy se kék’... -vár I. Köz! Szolgálat! Édes jó istenem! Milyen szerencse, hogy ily mértékben elhatalmasodott a bűnözés. Hát mikor szerepelhetne ennyit drága belügyminiszterünk, ha a vele egy fotón szereplő maffiózókat nem puffantják le a nyár utcán, mint a kutyát? Mit tenne népjólétinek becézett babahangú főemberünk, ha egy tizenhárom éves kisleány pillanatnyi öröméből és életre szóló tragédiájából nem csinálhatna politikai kampányt? Tízezrekkel fogyunk évente, de most aztán megfordul minden. Az annyát annak a bukott lánynak! Hurcolja csak reggeltől estig a közszolgálati média! Én is azt mondom. Mert olyan helyzetet teremtett, mint Fenyő János gyilkosa. Hozzásegíti a minisztereket az ingyen közszerepléshez. Persze, szegény lány, szegény meghurcolt család, mit se tud és mit se tehet erről. A világ olyan és a mi minisztereink, hogy saját vétkük válhat érdemükké. És a média nem szégyelli magát. -v