Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-23 / 3. szám

Készülődés Most meg Aczél Endre sulykolja belénk, hogy amit az Economist-csoport ír Magyarországról, az a hír, s ezt fenntartás nélkül kell fogadni, mert az az igazság. (Lásd: 168 óra, 1998. január 13.) Úgy látszik, a média már nagyon tudatosan készíti elő tüzelőállásának áthe­lyezését a későbbi időkre. Ha itthonról nem megy a tüzelés, a ge­rillaháború, a partizánakció, majd tüzel­nek külföldről, az ottani sajtón keresztül, elvbarátaik fegyvereivel. A célkeresztet ők állítják be, a tűzparancsot ők adják ki, de a fegyverek mögött mások állnak, má­sokkal húzatják meg a ravaszt. Már megtanultunk liberálisul olvasni. Ha azt írják: elképzelhetetlen, hogy az Economist „külön fizetne valakit az Or­­bán-megnyilvánulásokban kitapintható antiliberális (populista) eltévelyedések mérgének előrejelzéséért,” akkor ennek az ellenkezője igaz. Hogy állításaikban, erősségükben ne kételkedjünk, minden eszközt bevetnek. Aczél Endre megfélemlít, s közli: „Ma nincs hatalom Európában, amely az Economistot ilyen ügyekben felülbírálná. Mert a hang, amelyen megszólal, hang is, de visszhang is.” Erre mondaná Rákosi Mátyás: „Lehet, hogy az elvtársnak igaza van, de a hang, amelyen mondja, az ellenség hangja.” -- dr­­ávósok népirtási tetteiért nem kell felelnie senkinek. Igaz, ők nem is végeztek tökéle­tes munkát, mert írMAGot hagytak ma­guk után. Ha így fejlődünk az ÁVH meg­torló cselekedetei rémhírnek minősülnek, terjesztőit - a meg nem történteknek meg­történtekként való feltüntetéséért - büntet­ni fogják. Az áldozat nem bizonyíthat semmit, mert korábbi kezelése folyton mára am­néziában szenved. A vélt kommunizmus pedig egy lidérces kísértet volt, amit a marxista szekták médiumai, prófétájuk Lenin jövőbe látó jóslaira hagyatkozva önkívületi állapotukban láttak és tévesz­tettek brosúra formájában. Hogy megtalálják a messiásukat, a bi­gott szekta­tagok a Földön felforgattak érte mindent. Elére állították izmusaikat, hogy alternatív módon legyen mit eldön­teni. Most a közöttünk bujkáló jóakarón­kat hitgyülekezeti formában keresik Ha megtalálják végünk van!­­ Nincs könyörü­let! Klónozni fogják szellemüket és magukat! Gondold tovább, hogy megtu­dod, a liberális­ szellemjárás során minek vagy és még minek leszel kitéve. Hiszen úgy vélik: nem élhetünk jól megtévesztő ideológia nélkül. A nép imádja azt, aki becsapja őket. Márpedig sokan szeretnék, ha imádnák, s ezért is hazudoznak nyakra­­főre. Mocskos egy világ amibe tereltek minket, ahol az embernek annyira olcsó az élete, hogy észre sem veszik ha felfor­dul. Pusztítását kormányprogramokkal is segítik, nehogy üresen maradjanak a temetők. - ben­­magasodott fölénk hetekig három mar­cona, maffiózó külsejű alak - az egyik nő mögöttük elegáns kocsijaik, ék alakban zárva el az utat. Taxi 2000 - tudatta a felirat. Sejtelmes jelenség volt, annyi szent. Lehet, hogy az 1991-es blokádon nosztal­giáztak a plakáttervezők, csak épp „felke­rekítettek” kissé? (Taxisokról lévén szó, ez nem lenne meglepő...) Vagy inkább ar­ról akartak informálni, jó előre, hogy 2000-ben lesz a következő...? Óvár I. Tamás Nincs I.öi­­terület Horn Gyula olyan intenzív politikai életet él, olyan aktívan veszi ki részét az ország züllesztésében, hogy mára elveszí­tette időérzékét. Úgy tudja, hogy minden bűnt és hibát az Antall-kormány ideje alatt követtek el. A Rákosi-Kádár-rendszer tökéletes volt, mert hibamentesen működött. Avó­­sok itt nem voltak, cselekedeteiket az An­tall-kormány idején találták ki, mert ekkor akarták azt alaptalanul megtorolni a pufaj­­kásokkal együtt. Ha a nácik rémtetteit valaki kétségbe vonja, azonnal bűnhődnie kell érte. Az Nisssa a jövőjoc...? Méltánytalanul keveset emlegetik mostanában a pár éve még agyba-főbe di­csért sztrájkokat, tüntetéseket, egyszóval az ún. polgári engedetlenséget. Nem ren­deznek róla konferenciákat, tévévitát, nyilvánosan hallgat a Nyilvánosság Klub, nem hadonászik esernyőjével a Demokra­tikus Charta. Az utóbbi hetekben azonban mintha lassan-lassan változna valami. Az egyik példa a székesfehérvári Rádió utca: ezt az esetet - talán, mert fő szervezői miatt in­kább a világpolgári jelző dukált von­ neki -, tényleg világgá kürtölte a balliberális média. A másik, figyelemre méltó jelzés az a néhány, fővárosi óriásplakát volt, amely a mai reklám agresszív, sokkoló elemeivel taxisokat ábrázolt. Sötét unhában, nap­szemüveggel, fenyegető törpeszállásban Légi parádé Hetek óta keringenek a hírek az éter­ben arról, hogy - bizonyos feltételek közt - ’98-ban szinte ingyen utazhatnak a Malévvel a 65 év fölötti nyugdíjasok. (Hogy mik ezek a feltételek, e sorok írása­kor még nemigen tudni, addig is érjük be annyival, hogy egyes, a kormánytól távol álló körök szerint állítólag elkészült a légi­­társaság és az MSZP vadonatúj, közös jel­mondata, amely így hangzik: Kisnyugdí­jasok! Mi nem csak csirke szárnyakat adunk vágyaiknak...) Mindenesetre - noha a kérdés egyelőre stílusosan a levegőben lóg -, mostantól érdemes lesz még figyelmesebben für­készni a nagy magyar horizontot. Sokan állítják ugyanis, hogy mindezekért a szo­cialistákat a választók még az egekbe is emelhetik, mások viszont egyenesen arra számítanak, hogy - kedvező feltételek esetén - tavasszal az MSZP a szabad­­demokrata madarakkal együtt, mintegy kötelékben, végre­ repülni fog... ’­­C­ Elrkonforiii kultúra A budapesti Kolosy tér közelében, egy elhanyagolt ház falán sokáig virított a következő, meghökkentő felirat: a MC­DONALD’S MEGESZ MINKET. Nemrégiben ún. fedőfestékkel akkurá­tusan olvashatatlanná mázolták át ezt az eredetileg egyszerű, fekete betűkkel írt, de legalább némi gondolkodásra késztető mondatot, míg a mellette éktelenkedő, tarkabarka, értelmetlen krikszkrakszot - csakúgy, mint milliónyi, uniformizált társát a városban -, érintetlenül hagyta a kifinomult ízlésű cenzor keze. Hja, kérem, az igazi értékeket - most, az Unió felé menetelve - így vagy úgy, óvnunk kell: az egy kaptafára készült, szabvány-graffitti pedig nyilván a művészet hamburgere... -vár­­.

Next